Felsőoktatás kontra munkaerőpiac - Totális asszimetria? (II.)

Adler Judit a "Feszültségek a felsőfokú végzettségűek keresleti-kínálati viszonyaiban" címmel tartott előadást a márciusi "Felsőoktatás és munkaerő-piaci igények az európai unióban" című rendezvényen. A szakember a hazai HR-szakma számára kiemelkedően fontos témáról, az oktatás és a munkaerőpiac közötti szakadékról beszélt. Cikkünk befejező részében a munkaadók elvárásairól, a jelenlegi, kiegyensúlyozatlan helyzet megoldásáról és a jövőbeni változásokról olvashatnak.

A keresleti oldal - külföldi és magyar munkaadói elvárások
Mint ismeretes a rendszerváltást követő években a munkáltatók

jellege erőteljesen átalakult. A korábbi nagyvállalatokat leváltva előtérbe kerültek a kisebb, hazai és külföldi érdekeltségű vállalatok új viszonyokat teremtve ezzel a magyar munkaerőpiacon. Ezzel új HR-kihívások is megjelentek: új szakterületekre, és korábban nem igényelt képességekre lett igény a hazai munkáltatóknál. A verseny fokozódásával ma már az sem furcsa, hogy a GKI Rt. rendszeres felmérése szerint napjainkban szinte egy olyan vállalkozás sincs a magyar munkaerőpiacon, amelyik csökkentené felsőfokú végzettségű alkalmazottainak számát.

Felmérések támasztják alá, hogy a gyakorlatias tudást igénylő munkaerő-piaci viszonyok közepette egyre inkább preferáltak a főiskolás végzettségűek az egyetemistákkal szemben és bár egy egyetemi diploma többet nyom a latba, mégis, a nagyarányú lexikális tudás helyett a vállalatok a gyakorlati tudást választják.

Napjainkban a vállalkozói szféra munkaadóinak elvárásai a munkavállalókkal szemben egyre inkább differenciáltak - legyen az a tudás, a javadalmazás, vagy akár a munkafeltétel terén.

Bár a külföldi vállalatok elbírálása szerint is tény, hogy "a magyar felsőfokú képzés igen alapos és mély elméleti alapokat nyújt, szinte túlzottan messzire megy e tekintetben, viszont adós marad a hallgatók gyakorlati felkészítésével, a vállalati gyakorlatban szükséges készségek kifejlesztésében. A végzettek kommunikációs készsége gyenge, nem tudják magukat eladni, nem tudnak a partnerekkel megfelelően tárgyalni, gyenge a problémamegoldó képességük", mégis, a legtöbb külföldi érdekeltségű cég előszeretettel támaszkodik a fiatal magyar diplomásokra.
Kétség kívül mégis tény, hogy a magyar oktatási rendszer flexibilitásával gondok vannak, így:
-a közvetített, túlzottan lexikális ismeretek sok esetben elavultak, nem tudják követni a technikai és piaci újítások tempóját,
-komoly hiányossága a fiataloknak a nem oktatott csoportmunkára való képesség, a vezetői képességek kiaknázása, az önismeret,
-a túlspecializált felsőoktatási továbbképzések hangzatosak ugyan, de kevés munkáltató tudja, milyen valóban hasznosítható tudás rejlik az elnevezések mögött,
-az egyéni vizsgáztatás miatt a fiatalok nem képesek csoportmunkában létrehozott produktumok alkotására ami nagyban hátráltatja a kutatás-fejlesztés területét minden szakmai vonatkozásban,
-az iskolákban elvégzett nyelvi alkalmassági papírok nem elégséges tudásról tanúskodnak, az interjún a fiatalok legtöbbje nem képes az azonnali idegen nyelvű kommunikációra.
A komoly hiányosságok miatt a külföldi munkáltatók úgy kezelik a magyar diplomás pályakezdőket, mint munkára még nem

kész 'nyersanyagot' és tisztában vannak azzal, hogy teljes szakosításukhoz és integrálásukhoz komoly anyagi befektetést kell produkálniuk. A befektetés azonban legtöbb esetben meghozza gyümölcsét. De vajon mennyivel jobb esélyekkel indulhatnának a magyar fiatalok a nemzetközi munkaerőpiacon, ha mindezt a tudást már a felsőoktatásban elsajátíthatnák?

A hazai munkáltatók esetén a végzett és elhelyezkedett hallgatók felét a vállalkozói szféra, míg másik felét a közigazgatási intézmények foglalkoztatják. Sajnos az utóbbira a központi irányítás miatt jellemző a mennyiségi túlfoglalkoztatás és az alacsony minőségi színvonal együttes megléte. Mindazonáltal megfigyelhető, hogy a hazai tulajdonban lévő vállalkozások elsősorban tevékenységük szerint differenciáltak a felsőfokú végzettségűek iránti keresletben. Így az üzleti szolgáltatás terén dolgozó pénzügyi, gazdasági tevékenységet folytató szolgáltatók jelentik a legnagyobb felvevőpiacot a diplomás fiatalok számára. Ezzel szemben túlzottan kis kereslet mutatkozik a diplomások iránt a termelő ágazatokban működő kis és középvállalatoknál. Örvendetes tény azonban, hogy az elmúlt évek alatt egyre jobban növekedett a nagykereskedelmi és turisztikai cégek munkaerő-piaci kereslete a diplomásokkal szemben.

A jelentős szakadék helyett arany középút kéne
Az elmúlt évek oktatási reformjainak ellenére ma még mindig messze vagyunk a munkaerő-piaci kereslet és kínálat egyensúlyi helyzetétől. Ezt csak akkor leszünk képesek kialakítani, ha az oktatási rendszert a munkáltatók igényeivel egyeztetjük. Így szükség lenne mindkét oldal érdekelt szereplőinek jobb kommunikációjára és az érdekellentétek felszámolására. "A párbeszéd és a közös cselekvés hiánya a felesleges körök számát növeli a képzésben, a végzettek közérzetét rontja, a munkaadók felelősségét alacsony szinten tartja, végül is össztársadalmi szinten pazarláshoz vezet a humánerőforrás fejlesztés területén."

Bár már korábban útjára indult egy hosszú távú munkaerő-kereslet meghatározására irányuló program, az az egyes képzési szakokra bontott részletes kimutatásokra nem alkalmas. Erre azonban a munkaerőpiac és azon belül a fiatal, diplomás munkavállalók szempontjából elengedhetetlenül szükség lenne.

Hogy mi várható így az elkövetkezendő években?
Halicsek László demográfiai alapon végzett kutatása a népesség végzettségi struktúrájáról alátámasztja azt a jóslatot, mely szerint 2013-ig a diplomások száma fokozatosan nőni fog és meghaladja 1,3 millió főt.
Az egyre magasabb hallgatói létszám ismeretében az eddigi felsőoktatási rendszer ráhangolása a bolognai folyamatra -melyről napjainkban is sokat hallhatunk- egy sokkal átláthatóbb, egységesebb uniós felsőoktatási rendszert hivatott megvalósítani. A 2011-re a magyar gyakorlatba is teljesen bevezetett angolszász oktatási rendszertől azt remélik, hogy sokkal gördülékenyebbé és átláthatóbbá teszi a jelenleg igen komoly szakadékot a munkavállalói-, és a frissdiplomás pályakezdők igényei között. Az Oktatási Minisztérium mindemellett a kidolgozott távlati koncepciója alapján azt reméli, hogy a felsőoktatásban tanulók számát 2010-re sikerül 150 ezer fővel, tehát a jelenleg tanulók 60 százalékára redukálni. E mellett növelni szeretnék a mesterképzésben-, és megduplázni a doktori képzésben részesülők arányát is.

Mint arról a szakember beszámolt, a két oldal közötti feszültségek mérsékelhetőek lesznek, mégpedig a:
-hosszú távú keresleti prognózisok rendszeressé tételével,
-a flexibilisebb felsőoktatási rendszer kialakításával,
-a két terület állami irányítórendszere közötti érdemi együttműködéssel,
-az állam, a munkáltatók és a munkavállalók közötti érdekeltségi csatornák erősítésével, a párbeszédük javításával, végezetül pedig a
-kutatási eredmények tényleges hasznosításával.

Ezek a lépések, továbbá a fennmaradó keresleti-kínálati harmonizációs feladatok rendkívüli fontossággal bírnak a demográfiai folyamatok és a gazdasági igények ismeretében. Annyi bizonyos, hogy "a felsőoktatás nyitása a piaci igények felé elkerülhetetlen lesz, mint ahogy a finanszírozásban is szükségképpen nőni fog a privát szféra szerepe annak minden előnyével és hátrányával együtt".