Miért marad el a kelet-közép-európai bevándorlók rohama?

A német munkaügyi hivatal kutatóintézetének (IAB) az évfordulóra készített elemzése alapján a balti államokat, Lengyelországot, Csehországot, Szlovákiát, Szlovéniát és Magyarországot tekintve a bevándorlók és a kivándorlók különbségéből adódó vándorlási mérleg 79 ezres többletet mutat, ami 43 ezres növekedés az egy évvel korábbihoz képest. Az új belépőket gond nélkül felszívta a munkaerőpiac, ezt jelzi, hogy az érintett országokból származó munkavállalók száma 82 ezerrel nőtt, az érintett országokból származó populációkban pedig nem változott számottevően a munkanélküliség.

A nyitás óta eltelt időszakban érkezettek többsége jómódú nyugati tartományokban, Bajorországban, Észak-Rajna-Vesztfáliában vagy Baden-Württemberg tartományban vállal munkát. Jellemzően munkaerő-kölcsönző cégeknél, az építőiparban vagy a feldolgozóiparban dolgoznak az IAB felmérése szerint. Az IAB nem közölt külön Magyarországra vonatkozó adatokat, az országos statisztikai hivatal (Destatis) viszont a külföldi állampolgárságú, tartósan Németországban élő népességben 2011-ben végbement változásokról szóló jelentésében azt írta, hogy a magyar állampolgárságú lakosok száma 13.868 fővel nőtt, egy másik jelentésében pedig arról számolt be, hogy tavaly év végén 82.760 magyar származású személy lakott az országban.

Szakértők arra számítottak, hogy a munkavállalási korlátozások megszűnése jelentős bevándorlási hullámot indít. A tekintélyes kölni német gazdaságkutató intézet (IW) például azt jósolta, hogy a 2011 májusától 2012 végéig összesen 800 ezren érkeznek. Maga az IAB is jóval több bevándorlóra, 2011 végéig 140 ezer új munkavállalóra számított. A roham elmaradása jelentős részben annak tulajdonítható, hogy a kelet-közép-európai térség leginkább mozgékony rétegében, a fiatal nemzedékekben az angol nyelv elterjedtebb, mint a német - fejtette ki a napokban Berlinben külföldi újságíróknak tartott háttérbeszélgetésen Dieter Hundt, a munkaadói szervezetek országos szövetségének (BDA) elnöke.

Szakértők ehhez hozzáfűzik, hogy a szélesebb értelemben vett kelet-európai térségben a rendszerváltás óta átalakultak a munkaerő-vándorlási trendek, már nem Németország és Ausztria a két legkedveltebb célország, mint a rendszerváltás időszakában, hanem Nagy-Britannia és Írország, e fordulatban pedig része volt annak is, hogy az utóbbi országokban hamarabb feloldották a munkavállalási korlátozásokat.

A foglalkoztatás Németországban történelmi csúcson van, összesen 41,6 millióan állnak munkaviszonyban, vagyis csecsemőtől aggastyánig minden második ember végez kereső tevékenységet a 82 milliós országban. A heti munkaidő jellemzően 35 óra, de a munkavállalók jelentős része rendszeresen túlórázik, 20 százalékuk hetente legkevesebb 10 túlórát teljesít, 15 százalék pedig gyakran a szabadidejében is dolgozik, ellentételezés nélkül - mutatta ki az országos szakszervezeti szövetség (DGB) egy közelmúltbeli felmérése.

A túlórák magas aránya mellett a kor szerinti megoszlás is piaci feszültségre utal; a munkavállalók 26 százaléka 50 évnél idősebb, míg 2000-ben csak 20 százalék volt ez az arány, ami gyors ütemű öregedést jelez. A munkaerő-utánpótlás már most is komoly gondot okoz; a német mérnökök szövetsége (VDI) szerint például tavaly decemberben a mérnöki végzettséget igénylő, betöltetlen állások száma 98.300 volt, a mérnöki végzettséggel rendelkező regisztrált munkanélküliek száma pedig 18.273. A betöltendő munkahelyek száma és a német állampolgárságú lehetséges munkavállalók száma közti különbség így 80.400 volt, ami 2000 óta - a rendszeres adatfelvétel kezdete óta - a legmagasabb érték.

Ez az adat is azt mutatja, hogy mindenekelőtt magasan képzett munkaerőből van hiány. A munkaadói oldal szerint a helyzet akkor javulhat, ha vonzóbbá teszik az országot; "a befogadás kultúráját kell kialakítani Németországban" - hangsúlyozta Dieter Hundt, hozzátéve, hogy az unión kívüli országok polgárai előtt álló korlátozásokon is lazítani szükséges. Ezzel kapcsolatban a Bundestag - a törvényhozás alsóháza - a napokban elfogadott egy kormányzati javaslatot, amely az úgynevezett EU Kék Kártya kiadására vonatkozó szabályokon változtatott.

A dokumentum feljogosítja tulajdonosát, hogy külön munkavállalási engedély beszerzése nélkül helyezkedjen el magas képzettséget igénylő pozícióban. Korábban az kaphatott a letelepedést jelentősen egyszerűsítő EU Kék Kártyát Németországban, akit valamely német munkaadó legkevesebb évi bruttó 66 ezer euró fizetésért kívánt alkalmazni. A jövedelemhatárt most számos hiányszakmában megfelezték, így mások mellett orvosok, matematikusok, informatikusok és mérnökök már évi 33 ezer eurós fizetést igazoló szerződéssel is bevándorolhatnak, ami nagyjából az országos átlagnak megfelelő jövedelmet jelent.