Hogyan lesz munka a kis falvakban?

Magyarország falvainak legnagyobb problémája ma az, hogy a hátrányos helyzetű munkavállalói csoportok (legnagyobb tömegben az alacsonyan iskolázottak és a romák) számára e vidékek nem kínálnak elegendő értékteremtő, piaci értelemben racionális munkalehetőséget, munkahelyet.

E munkavállalók jó része hosszú ideje kiszorult az elsődleges munkaerőpiacról, foglalkoztathatóságuk nehézkes, munkavégző képességük megkopott, egy részük nincs is munkára kész állapotban. Nagyon erősen felértékelődik tehát a munkára való testi és szellemi felkészítés, mentorálás, az egyénekkel, családokkal és közösségekkel végzett szociális munka, a közösségfejlesztés szerepe.

A versenyszféra erre alkalmatlan

A magyarországi falvak túlnyomó többsége azonban épp e téren eszköztelen - állapítják meg a szerzők. A hatékony szociális munka és a közösségfejlesztés csak esetlegesen jelenik meg a hátrányos helyzetű munkavállalói csoportok életében. A piaci versenynek kitett vállalati szektor önmagában alkalmatlan arra, hogy a hátrányos helyzetű munkavállalói csoportoknak tömegesen munkát és megélhetést biztosítson.
A tanulmánykötet szerzői egyebek mellett ezért is arra a megállapításra jutottak, hogy ezen a téren állami beavatkozásra van szükség.

„Szociális gazdaságban” a jövő?

Németh Nándor, a kötet szerkesztője kifejtette: a szociális (közösségi alapú) gazdaság Nyugat-Európában már széles körben kipróbált nonprofit foglalkoztatási gyakorlat, ami ötvözi a közcélú (közösségi) és a piaci működés elemeit. A magyar szociális gazdaságot "még ki kell találni", és kiemelt figyelmet kell fordítani arra, hogy a hátrányos helyzetű csoportoknak hosszú távon is munkahelyet tudjanak biztosítani az ilyen programok.

2011. május 26.