Nem az iroda, hanem a vezetés bukott meg: miért vallanak kudarcot a visszatérési tervek?

Véget kell vetnünk a távmunka és az irodai jelenlét közötti állóháborúnak, mert a vita fókusza teljesen eltolódott. Míg az egyik oldalon a produktivitási mutatókkal, a másikon pedig az autonómiával és a jólléttel érvelnek, a valódi probléma feltáratlan marad. Nem az irodák buktak meg, hanem az általános, rosszul megtervezett munkakörnyezetek. Azok a szervezetek, amelyek változtatás nélkül kényszerítik vissza a dolgozóikat ugyanazokba a terekbe, amelyektől 2020-ban megkönnyebbülve szabadultak meg, most drága és lassú leckét kapnak.

A „munkába járási adó” osztalék nélkül

Sok irodában mindennapossá vált egy különös abszurditás: a munkavállalók ingáznak, leülnek az asztalukhoz, majd órákon át videóhívásokban vesznek részt olyan kollégákkal, akik épp nincsenek bent. Ez a legrosszabb hibrid felállás: a dolgozó megfizeti az ingázás árát (időben és költségben), de nem kapja meg érte a közösségi „osztalékot”, vagyis a spontán beszélgetéseket és a közös energiát. Ez nem a hibrid munka hibája, hanem a stratégia hiányáé, ahol a bejárást menetrendként, nem pedig tudatos döntésként kezelik.

Generációs szakadék és a viszonyítási pont hiánya

A vitának van egy őszintétlen generációs vetülete is. A tapasztaltabb vezetők pontosan tudják, mennyi valódi munka történik a folyosókon vagy a megbeszélések utáni informális csevegések során. Ezzel szemben a fiatalabb munkavállalók, akik a pandémia alatt vagy után léptek ki a munkaerőpiacra, soha nem tapasztalták meg ezeket az előnyöket.

• A rezisztencia mögött nem lustaság áll, hanem a viszonyítási pont hiánya.
• Nem várható el a lojalitás egy olyan környezet iránt, amelynek a hosszú távú előnyeit soha nem mutatták meg.
• Az iroda mellett nem utasításokkal, hanem élményekkel kell érvelni.

A „célállomás iroda” felemelkedése

A megoldást a „destination office” (célállomás iroda) koncepciója jelentheti, amelyre a Second Home londoni és lisszaboni terei szolgálnak példaként. Itt az emberek nem kötelezettségből, hanem a minőség miatt vannak jelen. A cél egy olyan környezet kialakítása, amely messze felülmúlja a konyhaasztal, a kávézó vagy a félig üres vállalati szintek nyújtotta lehetőségeket. Az emberek nem azért jönnek be, mert muszáj, hanem azért, mert az iroda az építészet, a közösség és a kulturális programok révén többet ad, mint a napi megbeszélések összessége.

Végezetül érdemes megjegyezni a kereskedelmi logikát is: a hagyományos, hosszú távú irodabérleti szerződések és a merev fenntartási költségek helyett a cégek egyre inkább a rugalmas, magas minőségű osztott tereket keresik. A vállalkozások nem az ambícióikat csökkentik, hanem az élményt növelik, miközben megszabadulnak egy rugalmatlan tehertől.

Forrás: HR News