OÉT: nincs megegyezés a szabadságokról

Így a szabadságokra vonatkozó törvényjavaslat jelenleg tartó parlamenti vitájában a kormányzat támogat majd egy olyan kapcsolódó módosító indítványt, amely szerint átmeneti, idei szabályként a múlt évben ki nem adott szabadságokat szeptember végéig lehetne kiadni. A beterjesztett törvényjavaslatban június vége szerepel erre a határidőre, ezt terjesztenék ki munkaadói kérésre.

Ezt a munkaadói kérést még a szakszervezetek is elfogadták volna, de azt már nem, hogy az idei átmeneti szabályokon kívül általánosan is emeljék a következő év március végéig szóló átviteli határidőt.

Az Országgyűlésnek beterjesztett kormányzati törvényjavaslatban az szerepel, hogy a szabadság negyede bizonyos esetekben a következő év március végéig vihető át. A munkaadói oldal ezt a határidőt szerette volna módosítani legalább május végéig. Mivel a szakszervezetek ezt elutasították, a munkaadói oldal se volt hajlandó támogatni azt a szakszervezeti kérést, hogy a munkavállalóknak legyen lehetőségük az éves szabadságuk negyed részéből a 15 napos előzetes bejelentés nélkül azonnal igénybe venni 3 napot szükség esetén.

A kormányzati oldal felhívta a szakszervezetek figyelmét arra, hogy a Munka törvénykönyve jelenleg is lehetőséget ad rendkívüli esetben a fizetés nélküli szabadságra. A szakszervezetek viszont fontosnak tartották a 3 napnyi előzetes bejelentés nélküli szabadság igénybevételét is. A kormányzati oldal végül vállalta, hogy a munkaadói oldal elutasítása ellenére ezt képviseli az országgyűlési vitában.

Ugyancsak kész volt a kormányzati oldal arra, hogy a szakszervezetek kérésének megfelelően tovább erősítse a szabadság tárgyévben való kiadásának kötelezettségét. Ezért vállalta, hogy bekerül a szövegbe egy olyan pontosítás, amely szerint, ha a kivételesen fontos gazdasági érdek, vagy a működési kört közvetlenül és jelentősen befolyásoló tényezők ellenére kiadható a szabadság egésze az adott évben, akkor ki kell adni.

A kormányzati oldal ugyancsak vállalta annak a szakszervezeti igénynek a teljesítését a szabadság el nem évülésének kérdésével. Azaz annak kimondásával, hogy a munkaviszony alatt a szabadság nem évül el. Nem tudta viszont elfogadni a kormányzati oldal azt a szakszervezeti igényt, hogy a kivételesen fontos gazdasági érdekre hivatkozás a szabadság egy negyed részének átvitelekor maradjon ki a törvénymódosításból. A szakszervezetek szerint az erre való hivatkozás a törvényjavaslatban a pontosítások ellenére lehetőséget ad a munkáltatóknak arra, hogy indokolatlanul is átvigyék a szabadság egynegyed részét a következő évre.

A Liga Szakszervezetek képviselője bejelentette azt is, hogyha ezt így fogadja el az országgyűlés, akkor a köztársasági elnökhöz fordulnak. A kormányzati oldal szerint a pontos körülírás miatt mindez nem ad lehetőséget a szabadság indokolatlan átvitelére.

A szakszervezetek eleve elutasították továbbá az országgyűlés előtt lévő törvényjavaslat azon megfogalmazását, hogy kollektív szerződések esetén június végéig lehet átvinni a szabadság egynegyed részét. Álláspontjuk szerint a kollektív szerződés erről ne rendelkezzen. A kormányzati oldal ezt az indokot nem tartotta megalapozottnak, szerinte a kollektív szerződést úgyis csak akkor kötik meg a szakszervezetek, ha az elfogadható számukra.

A kormányzati oldal több munkáltatói igényt se tartott teljesíthetőnek. Így főként azt nem, hogy a szabadságot pénzben is ki lehessen fizetni. Nem tartotta indokoltnak azt sem, hogy alapesetben május végéig kollektív szerződés esetén szeptember végéig lehessen átvinni a szabadság egynegyedét a következő évre. Nem került be a kormányzat által az országgyűlés felé képviselt módosítási javaslatok közé az a munkáltatói igény sem, hogy a munkavállalók saját kérésére legyen összegyűjthető és a következő év március végét követő időszakra is átvihető a szabadság egynegyedénél több rész.