Vásárlóerőnk háromötöde az európai átlagnak

Ugyanakkor az euró paritáson számolt vásárlóerő figyelembevételével merőben más rangsor alakul ki - bár a két tábor között így is megmarad a jelentős eltérés.
Hétköznapi beszédtémáink közé tartozik az egyéni jövedelmek alakulásának feszegetése, illetve az, hogy mennyiből is élnek a régi és az új EU-tagállamok polgárai. Talán sokaknak nem okoz meglepetést a tény, hogy az egy főre jutó, havi bruttó átlagkeresetek tekintetében jelentős szakadék tátong Európa nyugati és keleti fele között. Ennél azonban árnyaltabb a kép, s fontos tanulságokkal szolgál, ha megvizsgáljuk Európa országainak havi bruttó átlagkeresetek és a vásárlóerő-index alapján összeállított rangsorát.

Egy, a GfK Csoport által készített, 26 európai országra kiterjedő felmérés adataiból kiderül, hogy az egy főre jutó bruttó átlagkeresetek tekintetében Norvégia vezet a maga 3600 eurós összegével. A második helyezett Németország (3318 euró), míg a harmadik helyen Svájc végzett (2748 euró). Az élbolyban találjuk továbbá Ausztriát, Belgiumot, Finnországot is. Magyarország (583 euró) az adatok tanúsága szerint a középmezőnyben képviselteti magát, bár a Visegrádi Négyek közül Lengyelország (592 euró) és Csehország (633 euró) is maga mögé utasította hazánkat. A felmérés érdekessége, hogy az Európai Unió eredeti tervek szerint 2007. évi bővítése alkalmával az EU-hoz csatlakozni kívánó Románia (275 euró) és Bulgária (163 euró) is a sereghajtók közé tartozik, a sort pedig Ukrajna (123 euró) zárja.

A havi átlagkeresetekről szóló adatok összevethetők a GfK európai vásárlóerő-index felmérésének eredményeivel. A vásárlóerő-index az egy főre jutó, euró paritáson mért, éves jövedelmet jelzi, mely figyelembe veszi
- többek között - az árszintek különbözőségét, ezzel elősegítve az egyes országok jobb összehasonlíthatóságát.

Érdekes képet mutat a havi átlagkeresetek és a vásárlóerő-indexek összehasonlítása. A legmagasabb havi átlagkeresettel büszkélkedő Norvégiában egy fő éves szinten 16 570 eurót költhet el, míg az egyébként alacsonyabb átlagkeresetet felmutató Svájcban jóval magasabb, 19 554 euró ez az összeg.
Az eltérésnek számos oka lehet: így az összehasonlítást alapvetően befolyásolhatják - többek között - szociodemográfiai változók (például a háztartás nagysága, gyerekek száma), a felhalmozott vagyon mértéke, a megtakarítások, illetve a megtakarítások szerkezete.

A hagyományosan magas szintű pénzügyi befektetési kultúrájáról ismert Svájc esetét megvizsgálva például kiderül, hogy - az összeurópai színtéren - meglehetősen magas a pénzügyi befektetésekkel rendelkezők aránya: ötből egy ember rendelkezik részvénnyel, tízből egy ember pedig kötvénnyel (WSJ-GfK: Befektetési Barométer, 2005 tavaszi adatok alapján). Ez a kulturális eltérés tükröződik egyébként abból az egyszerű tényből is, hogy míg Nyugat-Európában a befektetésekkel nem rendelkezők mindössze a lakosság közel egynegyedét teszik ki (23 százalék), addig ugyanez az arány Közép-Európában eléri a 66 százalékot.

Nagy az eltérés az átlagkeresetek tekintetében második helyezett Németország esetében is, ugyanis az EU legnagyobb tagállama, s egyben vezető gazdasági hatalma vásárlóerő tekintetében csak a tizedik helyen végzett egy főre jutó évi 15 961 euróval.
Magyarország az egy főre jutó 583 eurós havi átlagkeresettel nem fért be az első 20. helyezett közé, vásárlóerő tekintetében pedig még ennél is hátrébb, a 24. helyre szorult. A magyaroknak évente fejenként reálértékben 8096 euró - az összes ország vásárlóerejéből számított átlagnak mindössze 56,5 százaléka - áll rendelkezésére. Összehasonlításképp: a velünk egy időben EU-taggá váló Szlovénia esetében ez a mutató 69,6 százalék, míg a sereghajtó Észtország esetében csupán 43,3 százalék.