10 hetes nyáriszünet. Hova kerül a gyerek?

A sajtó mintha az utóbbi években kapta volna csak fel ezt a témát. Miért most ütötte fejét ez a gond? A mi szüleink hogyan oldották meg ezt a helyzetet?

Szüleink, de különösen a nagyszüleink idejében még sokkal inkább jellemző volt a többgenerációs családok együtt élése. Ezekben működött a feladatmegosztás, amíg az aktív korú szülők dolgoztak, az idősebb nagyszülők, esetleg dédszülők vigyáztak a kicsikre. Mára már csak mutatóban találunk ilyen többgenerációs családokat és a szülési korhatár is kitolódott. Ezzel párhuzamosan a nyugdíjkorhatár is megemelkedett, ezért sok nagypapa és nagymama még aktív munkavállaló. Ez egyben azt is jelenti, hogy már kevesebb affinitást mutatnak arra, hogy szabadidejükben az unokákra vigyázzanak. Koruknál fogva is nehezebben veszik fel a kicsikkel együtt járó fordulatszámot.

Megoldást nyújthatnak a táborok?

A szünidő tíz hét, ennek lefedése a szülők feladata. Aki tájékozódott mostanában a táboroztatások árairól, az érti, hogy a bérből és fizetésből élők számára miért nem megoldás ez. Alaphangon egy ötnapos napközis tábor ára 30 és 50 ezer forint között mozog, de nem ritkaság 60-80 ezres sem, és akkor még a tízből csupán egyetlen hetet fedtünk le a nyárból!

A magyar munkáltató ismeri ezt a problémát?

Sok esetben ismerik a gondot, amit némiképp enyhíteni lehetne a részmunkaidős munkavégzés engedélyezésével. Ám, sok esetben vagy egyáltalán nem merül fel ez az alternatíva, vagy pusztán elméletben. Míg 30-40 évvel ezelőtt akár 2 hónapos fizetett vagy fizetés nélküli szabadságot is kivehetett a szülő, mára már ez a lehetőség sem adott.

Tőlünk nyugatabbra találtak valamiféle megnyugtató megoldást a kérdésre?

Nyugat-Európában a részmunkaidő sokkal elterjedtebb, mint nálunk. Az is gyakori, hogy ezekben a kritikus hónapokban egy munkakört ketten töltenek be, váltásban. Persze, az is könnyít az ottani helyzeten, hogy nyugatabbra rövidebb a gyerekek nyári szünete. Még akkor is, ha ez itthon, amikor javaslatként felmerül, óriási ellenállásba ütközik.
Arra is látunk példákat, hogy a hasonló cipőben járó anyukák, apukák „szülői napközit” hoznak létre, vagyis 8-10 gyerek felügyeletét felváltva látják el.

A multik sok esetben a többi munkaadó előtt járnak. Mi a tapasztalata ebben a konkrét esetben?

A multinacionális vállalatoknál a probléma fokozottan jelentkezik, már csak az érintett dolgozói létszámnál fogva is. Ott, ahol 10-20, vagy még ennél is több gyerek munkaidőben történő „lekötése” a feladat, megéri animátorokat vagy a nyári szünet alatt némi pluszpénzért bevethető pedagógust alkalmazni, akár az irodán belül pár elkülönített teremben. Úgy hiszem, egy 80-100 fős cégnél már egészen biztosan megvan az ehhez szükséges családos dolgozói létszám. Ha nem is a teljes vakáció idejére, de már néhány hétre is igen komoly segítség a szülőknek, ha megfelelő felügyelet mellett tudhatják a kicsiket.

A másik adu ász, a félnapos home office intézénye, ami szintén komoly fegyvertény lehet a munkaerő megtartás érdekében, persze csak olyan pozíciók esetében ahol ez megoldható. Ezeken felül ahol a körülmények engedik, kortól függően egy-egy napra az is könnyebbséget jelenthet, ha a kicsit a szülő beviheti a munkahelyére.

Milyen hozadékai lehetnek a munkáltató számára ennek a szemléletváltásnak?

A munkaerő megtartó képesség növekedését egyértelműen ki kell emelnem ebben az esetben. Növekszik a lojalitás, a szabadságolások nem ad hoc és nem tömegesen jelentkeznének, hanem ütemezetten. A kkv szektor vállalatai számára kifejezetten jót tenne ez a fajta szemléletváltás.