A jövő képzése - dobjuk el a papírt, vegyük elő a kütyüket

Húsz fiatal várt rám, húsz olyan ifjú felnőtt, aki a nyári csobbanás-későn kelés-haverok-xbox körből egy hétre önkéntesen távozott azért, mert már most tudja, hogy dönteni megalapozottan érdemes. Hogy nem akar találomra iskolát és szakmát választani. Hogy kérdezni, tanulni, faggatózni, fejlődni akar.

Szóval várt rám azon a vasárnapon a jövő képzése. Húsz fiatal, akik - sok-sok társukkal - a jövőt, jövőjüket, jövőnket alakítják majd. És a jövő képzése, mert az Z és az Alfa (α) generáció tagjai néztek velem szembe.

Nézzük mi mindent tanultam vezetőként, fejlesztőként ebből az élményből:

1. Fogadjuk el, hogy digitálisan leelőztek bennünket

Nagy híve vagyok a generációs sokszínűségnek és annak, hogy találjuk meg az értéket egymásban. És igen, elkészítettem a tréning "aláfestő" prezentációmat, hogy aztán magamon hangosan nevetve dobjam ki. Majd később elkezdtem GIF-eket válogatni, hogy egy órával később ismét hangosan nevessek magamon, hogy feltételeztem tudok ebben a témában bármi újat mutatni az érintett generációnak. Bátran érjünk el odáig, hogy felismerjük, hogy néhány területen mi tudunk többet és néhány területen már most ők. És ez így van jól.

2. Lássuk meg a nyitottságot!

Érdekes lenne pontosan ismerni az agy működését. Akkor talán pontosabban értenénk azt is, hogy miért nem tudunk megállni egyszerűen azon a ponton, hogy felismerjük valaki valamiben MÁS, mint mi. Miért KELL rögtön továbblépnünk a besorolásra, hogy meghozhassuk az ítéletet az adott mássággal az illető jobb vagy rosszabb nálunk. Szebb lenne az élet, ha ezt a második lépést ki tudnánk kapcsolni. Igen, ez a két generáció sok dologban markánsan eltér az előzőektől. Egyszerűen ennyi. Nincs szükség az ítélkezésre. Aznap húsz érdeklődő szempár ült velem szemben. Aznap érdeklődő, okos, különlegesen jól kérdező, érzékeny, jó emberek vettek körül. Nyitottak, vidámak voltak. Ők meg fogják tanulni milyen az Y, X, BB generáció. Nekünk is csak ennyi a dolgunk. Megtanulni milyen a Z és α, hogy aztán jól együttműködhessünk.

3. Dobjuk el a papírokat, vegyük fel a kütyüket

Erre a vasárnapra eldobtam minden papírt. Nem vittem papír alapú feladatot, eszközként pedig az okostelefonjukat használtuk. Nem cifrázom, egyszerűen csak kimondom: maximálisan működött.

Jobb elfogadni, hogy a "kütyük" nem egy "elfajzott generáció hibáinak bizonyítékai", hanem az életünk részei és csak rajtunk múlik mit kezdünk vele. Idézzük csak fel, hogy reagáltak a vállalatok a Facebook térnyerésére... A legtöbb helyen egyszerűen letiltással. Mi történt? Általánossá vált a mobil adatforgalom az okostelefonokon és lényegtelenné, eredménytelenné a céges hálózaton belüli tiltás. Nem harcolni, tiltani, erőszakosokodni kell, hanem megismerni és innoválni, feltalálni azt a módot, ahogyan még, amire még nem használtuk. Megtalálni azt az utat, aminek a végén elégedett mosoly van az arcunkon: "De jó, hogy van okostelefon." Az én arcomon mosoly volt, amikor azt néztem micsoda utazás a fiatalok számára hangüzenetet készíteni saját maguknak arról, hogy Kik ők valójában. A technika csodája volt, hogy a hangjukat visszahallgatva élhették át a felmondott üzenet minden hangrezdülését, hallhatták a sóhajaikat, a gondolkodásnyi csendeket és még az őzést is. Mindez nagyon szép színt tett hozzá a tréninghez.

4. Egy szemmagasság

Nem szemtelenség, nem tiszteletlenség, egyszerű tény, hogy a Z és α generáció egy szemmagasságból indul, sokkal kevésbé lesz szégyenlős, nem fog minket eleve "magas polcra" tenni a korunk, beosztásunk vagy társadalmi státuszunk miatt. A szemünkbe néz és kérdez, figyel, ismerkedik. És ez még mindig egyszerű tény, ami pont jó így.

Hogyan?

Hogyan lesz a hagyománytisztelő BabyBoomer generáció tagjaiból, a szabálykövető X-ekből, a lázadó Y-okból és a digitális nomád Z-ből egy jól működő munkahelyi csapat? Vagy egy jól funcionáló boldog család? Vagy egy jól együttműködő sport közösség? Vagy bármi? Úgy, hogy megtanuljuk és megértjük egymást. Úgy, hogy elismerjük a többiek erősségét és támogatjuk őket a gyengeségeik fejlesztésében. Az ítélkezésből és elszigetelődés egészen máshová vezet, erről az útról érdemes gyorsan visszafordulni. Kívánok mindenkinek vidám élményeket és sok örömet egymás tanulásához!

Nagy Andrea
A Parrish & Crawler International Szakmai Igazgatója