A segítő foglalkozást végzőket fenyegeti leginkább a kiégés

A kiégés fogalmát Herbert J. Freudenberger pszichoanalitikus alkotta meg, aki elsőszór egészségügyi dolgozóknál, krízisközpontokban figyelte meg a jelenséget. Később rendőröknél, pedagógusoknál, papoknál, újságíróknál, politikusoknál, börtönőröknél is diagnosztizálta. Azóta kiderült, hogy bárki érintett lehet - írják.

Az első tünetek nem sokban különböznek a depressziótól: fizikai, érzelmi, mentális kimerültség, reménytelenség és inkompetencia érzése, a célok elveszítése, gyengeség, kedvetlenség, dührohamok, cinizmus, betegségekre való hajlam, fájdalmak, az étkezési szokások és a testsúly változása. Ha súlyosbodik a megfelelési kényszer, akkor egyre több munkát vállal az érintett személy, akár elhanyagol korábban fontos dolgokat, később akár megromlanak emberi kapcsolatai, és teljesen kiábrándulttá válik. Legsúlyosabb estben idegennek érzi saját gondolatait is. Ilyenkor már szakember segítségét kell kérni.

A legfontosabb a megelőzés lenne, de az nem könnyű. Rizikófaktort jelent a túl sok vagy túl kevés munka, bármilyen változás, a túl nagy felelősség, a kommunikációs és szervezeti kultúra hiányosságai, az alacsony fizetés, a bizonytalanság vagy az elmosódott határok.

A segítő foglalkozást végzők (például egészségügyi dolgozók, pszichológusok) többszörösen veszélyeztetve vannak. A védőnők semmilyen segítséget nem kapnak, hogy megelőzzék a kiégést. Egy felmérés szerint a magyar munkavállalókat jobban érinti a kiégés mint más nemzetek dolgozóit, például a dánokat. Általánosságban a nőket nagyobb mértékben érinti a kiégés.

Személyiségtípustól is függ a kiégés: a perfekcionista és maximalista dolgozókat nagyobb mértékben érinti, mivel állandóan tökéletesen akarnak teljesíteni, nem tartanak pihenőt, nem tudják megélni a sikert, félnek a hibáktól, és ritkán mondanak nemet.

Fotó: Pixabay
24.hu