A kismegszakító bekötése nem gyerekjáték

Miért szükséges a kismegszakító bekötése?

A feladata elsősorban az áramvédelemben, illetve a zárlat elleni védelemben leledzik. Nemcsak az elektromos hálózatot védi a túlterheléstől, hanem az erre rákötött elektromos eszközöket is. Nem kell sokáig mérlegelni, hogy mekkora jelentőséggel bír egy ilyen eszköz, hiszen túlfeszültség esetén az összes berendezésünk egyszerre mehet tönkre. Ami még ennél is rosszabb, a rövidzárlat már számos esetben okozott tüzet. Áramütés esetén életet menthet, hiszen azonnal lekapcsolja az áramellátást. Gyakran biztosítékként is nevezik.

Mi alapján történik a kismegszakító bekötése?

Elsősorban ki kell választani a megfelelő kioldási karakterisztikával rendelkező változatot. Ezt követően vannak, akik pólusok számozása szerint kötnek, míg mások a kimegszakító szimbólumából olvassák ki a bekötési rajzot. Ezek fontos szimbólumok, mégsem ezek határozzák meg elsősorban a bekötést.

A kismegszakító bekötésénél lényeges a kioldási karakterisztika

A „B“ kioldási karakterisztikával rendelkező túláramvédelmi készülékek esetében a gyorskioldó az áram 3-5-szörösére van állítva. Általában az ohm-os fogyasztók túláram védelmében használatos. Ilyenek az elektromos tűzhelyek, vízmelegítős bojlerek vagy a különféle elektromos fűtőkészülékek

A „C“ változat esetében a gyorskioldó az áram-érték 5-10-szeresére van állítva. Ezek az induktív jellegű és kapcsoló üzemű tápegységek esetében alkalmazhatóak. A háztartásokban számos olyan fogyasztó van jelen, ami az említett módon működik. A szagelszívótól kezdve a mosógépen át a légkondicionálóig, mind ebbe a csoportba sorolhatók.

A „D“ változat használata főként ipari környezetben jellemző, mivel a névleges áramérték a 10-20-szorosra van állítva. Ekkora fogyasztók nincsenek a háztartásokban.