Ahány cég, annyi öltözet
Egyre több olyan munkahely van, ahol legalább informális elvárások diktálnak az alkalmazottaknak, milyen legyen a megjelenésük, munkahelyi viseletük. Utánajártunk, mi és hogyan formalizálható, ki mit fizet, miért felel. Megtudtuk, hogy a munkaerőhiány miatt a cégek vezetése általában lazábban kezeli, hogy a dolgozók használják-e a védőfelszereléseket vagy nem. Nem akarják elijeszteni őket a cégtől.
Bár a köztudatba a munkaruha fogalma ivódott be, sokfajta munkahelyi öltözet van. Amit mindenki nagy bizonyossággal felismer, az az egyenruha, mely alapvetően a fegyveres testületek és más hivatalos szervezetek viselete. Vele szoros rokonságban áll a szintén leginkább egységes megjelenést szolgáló formaruha, mely jellemzően a pincérek, portások és buszsofőrök vezetőség által szabályozott öltözete.
A munka- és védőruházat sokkal inkább funkcionális, mint formális. A munkaruha a tevékenységből adódó fokozott idénybevételtől és szennyeződéstől óvja a munkavállaló saját ruházatát, vagy adott esetben helyettesíti azt. A védőruházat pedig egyéni védőeszköz, amely a munkavállaló egészségét és testi épségét óvja, legyenek azok az ártalmak fizikai, biológiai és/vagy vegyi kockázatok.
Beszélhetünk a munkáltató által önkéntesen támogatott, valamint a törvényi szabályozás szerint kötelezően finanszírozott munkahelyi öltözetről. Utóbbi a Munka Törvénykönyve azon rendelkezéséből vezethető le: a munkáltató köteles a munkavállaló minden olyan költségét megtéríteni, mely a munkaviszony teljesítése kapcsán indokoltan merül fel.
A fenti alapkategóriák közül az egyedi védőeszközök, valamint a munkaruha teljes egészében a térítésmentesen juttatandó felszerelések közé sorolható. De az a forma- és egyenruha is, mely jellegéből vagy egyedi megjelenéséből adódóan nem használható a munkavégzésen kívül.
Tehát míg a mentősök egyenruhája és az ügyvédek talárja a munkáltatót terheli, addig egy fehér ing viselésére kötelezett pincér munkahelyi öltözetének fedezete már kétoldalú alku eredménye.
Munkaviszony megszűnésekor az alkalmazott által (el)használt öltözék az esetek többségében nem adható át más beosztottnak, így az a munkavállaló kilépésével a cég szempontjából értékét veszíti. Ettől függetlenül a beosztott nem kötelezhető az így keletkezett kár megtérítésére, azaz munkaruháját nem kell megváltania. Szabadon dönthet arról, hogy visszaszolgáltatja-e a cégnek, vagy aktuális értéken inkább megváltja azt. Mindez egyben azt is jelenti, hogy a kötelezően viselt ruházat költsége nem vonható le önkényesen az utolsó munkabérből. Sokan járnak-kelnek olyan munkásruhában (póló, kabát, kezeslábas, sapka stb.), amit korábbi munkahelyükről hoztak el. Jellegzetes szokás ez, ami kisebb városokban jobban feltűnik. A dunaújvárosi utcakép jellegzetes szabadidős viselete a helyi gumigyárból való öltözet, mert sokan hordják régi céges gúnyájukat azután is, hogy már rég nem dolgoznak az üzemben.
Hasonlóan érzékeny kérdés ez, mint a finanszírozó személye. A legkevésbé sem egyértelmű, hogy a munkaviszony érintettjeinek milyen jogai és kötelezettségei adódnak ez esetben. Érthető, hogy a kiemelt rizikófaktorú munkakörökben előírt egyéni védőeszköz szabályozása meglehetősen részletes, ezért sok ponton eltér a klasszikus munkaruha reguláitól. Általánosságban véve elmondható, hogy míg utóbbi esetében a jogalkotó a kollektív szerződésre bízza a főbb kéréskörök tisztázását, addig a veszélyes pozíciók esetében ezek nagy részét törvényi szinten maga szabályozza.
Így például kimondja, hogy amennyiben a munkavégzéshez szükséges valamilyen védőeszköz - legyen az lángálló ruházat, védőszemüveg vagy csúszásmentes cipő -, azt minden esetben a munkáltató kötelessége biztosítani, illetve annak mosásáról, tisztításáról, karbantartásáról és tárolásáról gondoskodni. Míg a munkaruha tulajdonjogát a munkáltató és a munkavállaló belső szabályozásban tisztázza, addig a védőeszköz minden esetben a cég tulajdona. Biztosítása előbbivel ellentétben az első pillanattól kezdve - azaz már a próbaidő alatt is - kötelező, a munkahelyről pedig csak külön engedéllyel vihető el. Sajátossága még, hogy kockázat- és megfelelőségi értékelési, ellenőrzési és meghatározott időszakonként felülvizsgálati kötelezettség, valamint szankcionálási lehetőség társul hozzá.
Sokan azt hiszik, hogy a katonák rövid hajviselete higiéniai okok miatt a szolgálat az egyéni védőeszközökhöz hasonló funkciót betöltő, kötelező eleme, azonban a Magyar Honvédség csupán a bajusz és a szakáll viselését szabályozza, és azokat is esztétikai szempontok szerint.
Cikkünk több oldalas! Lapozzon!
1. oldal - Ahány cég, annyi öltözet
2. oldal - Csak formalitás
A munka- és védőruházat sokkal inkább funkcionális, mint formális. A munkaruha a tevékenységből adódó fokozott idénybevételtől és szennyeződéstől óvja a munkavállaló saját ruházatát, vagy adott esetben helyettesíti azt. A védőruházat pedig egyéni védőeszköz, amely a munkavállaló egészségét és testi épségét óvja, legyenek azok az ártalmak fizikai, biológiai és/vagy vegyi kockázatok.
Ami jár az egyiknek, nem jár a másiknak
Beszélhetünk a munkáltató által önkéntesen támogatott, valamint a törvényi szabályozás szerint kötelezően finanszírozott munkahelyi öltözetről. Utóbbi a Munka Törvénykönyve azon rendelkezéséből vezethető le: a munkáltató köteles a munkavállaló minden olyan költségét megtéríteni, mely a munkaviszony teljesítése kapcsán indokoltan merül fel.
A fenti alapkategóriák közül az egyedi védőeszközök, valamint a munkaruha teljes egészében a térítésmentesen juttatandó felszerelések közé sorolható. De az a forma- és egyenruha is, mely jellegéből vagy egyedi megjelenéséből adódóan nem használható a munkavégzésen kívül.
Tehát míg a mentősök egyenruhája és az ügyvédek talárja a munkáltatót terheli, addig egy fehér ing viselésére kötelezett pincér munkahelyi öltözetének fedezete már kétoldalú alku eredménye.
Munkaviszony megszűnésekor az alkalmazott által (el)használt öltözék az esetek többségében nem adható át más beosztottnak, így az a munkavállaló kilépésével a cég szempontjából értékét veszíti. Ettől függetlenül a beosztott nem kötelezhető az így keletkezett kár megtérítésére, azaz munkaruháját nem kell megváltania. Szabadon dönthet arról, hogy visszaszolgáltatja-e a cégnek, vagy aktuális értéken inkább megváltja azt. Mindez egyben azt is jelenti, hogy a kötelezően viselt ruházat költsége nem vonható le önkényesen az utolsó munkabérből. Sokan járnak-kelnek olyan munkásruhában (póló, kabát, kezeslábas, sapka stb.), amit korábbi munkahelyükről hoztak el. Jellegzetes szokás ez, ami kisebb városokban jobban feltűnik. A dunaújvárosi utcakép jellegzetes szabadidős viselete a helyi gumigyárból való öltözet, mert sokan hordják régi céges gúnyájukat azután is, hogy már rég nem dolgoznak az üzemben.
Ki hordja kinek a nadrágját?
Hasonlóan érzékeny kérdés ez, mint a finanszírozó személye. A legkevésbé sem egyértelmű, hogy a munkaviszony érintettjeinek milyen jogai és kötelezettségei adódnak ez esetben. Érthető, hogy a kiemelt rizikófaktorú munkakörökben előírt egyéni védőeszköz szabályozása meglehetősen részletes, ezért sok ponton eltér a klasszikus munkaruha reguláitól. Általánosságban véve elmondható, hogy míg utóbbi esetében a jogalkotó a kollektív szerződésre bízza a főbb kéréskörök tisztázását, addig a veszélyes pozíciók esetében ezek nagy részét törvényi szinten maga szabályozza.
Így például kimondja, hogy amennyiben a munkavégzéshez szükséges valamilyen védőeszköz - legyen az lángálló ruházat, védőszemüveg vagy csúszásmentes cipő -, azt minden esetben a munkáltató kötelessége biztosítani, illetve annak mosásáról, tisztításáról, karbantartásáról és tárolásáról gondoskodni. Míg a munkaruha tulajdonjogát a munkáltató és a munkavállaló belső szabályozásban tisztázza, addig a védőeszköz minden esetben a cég tulajdona. Biztosítása előbbivel ellentétben az első pillanattól kezdve - azaz már a próbaidő alatt is - kötelező, a munkahelyről pedig csak külön engedéllyel vihető el. Sajátossága még, hogy kockázat- és megfelelőségi értékelési, ellenőrzési és meghatározott időszakonként felülvizsgálati kötelezettség, valamint szankcionálási lehetőség társul hozzá.
Sokan azt hiszik, hogy a katonák rövid hajviselete higiéniai okok miatt a szolgálat az egyéni védőeszközökhöz hasonló funkciót betöltő, kötelező eleme, azonban a Magyar Honvédség csupán a bajusz és a szakáll viselését szabályozza, és azokat is esztétikai szempontok szerint.
Cikkünk több oldalas! Lapozzon!
1. oldal - Ahány cég, annyi öltözet
2. oldal - Csak formalitás
Pszichológiai biztonság: ez lehet a legjobb munkahelyek sikerreceptje