Anyavállalati juttatások

A jövőben, ha pl. az anyavállalat (akkor is, ha külföldi anyavállalat!) jövedelmet, vagy juttatást juttat a leányvállalat biztosított munkavállalójának, és e jövedelem járulékalapot képező jövedelemnek minősül, a jövedelem után az anyavállalatot terheli az adatszolgáltatási kötelezettség mellett a 29% társadalombiztosítási járulék, a magánszemélyt is 8,5% nyugdíjjárulék, valamint a 4% egészségbiztosítási járulék megfizetése. Természetesen mindez azt is jelenti, hogy a dolgozónak a nettó béréből kell, fussa a juttatásra, vagyis azt - ha a dolgozó munkabérét szinten akarják tartani - éppen annyi bruttó jövedelemmel kell megemelni, hogy abból a juttatásra jutó nettó bér "letiltható" legyen.

Elmozdított fogalom, megválaszolatlan kérdések
A járulék-elkerülési technikák megakadályozása érdekében a javaslat módosítja a foglalkoztató fogalmát (csak a társadalombiztosítás szempontjából, ami egy sor megválaszolatlan kérdést eredményez - lásd alább). A jogszabály-módosítás egy másik új szakaszában [Tbj. 30/A. §] a foglalkoztatónak azon jövedelem tekintetében, amely jövedelmet a biztosítottnak a biztosítási kötelezettséggel járó jogviszonyára tekintettel más személy juttat, a jövedelem kifizetőjét kell tekinteni. Sajnos a jogszabály nem rendezi a kérdést, hogy mely időpontban válik a juttató kifizetővé, az időpontban mi történik az egyéb társadalombiztosítás bejelentési és nyilvántartási kötelezettségeivel? Például:

- Mikor keletkezik a foglalkoztatás? (Pontosan milyen időponttól, milyen időpontig bezárólag?)

- Mikor kell a biztosítotti bejelentést megtennie a foglalkoztatónak (A 2005. szept. 1-jével hatályba lépő szabályok szerint előző napon, vagyis a juttatás előtt? - Erről további részletek alább)

- Mikor, vagy milyen határidővel kell kiállítania a foglalkoztatásra vonatkozó nyilvántartásba vételről a dolgozó számára az igazolást?

- Mikor kell kiállítania az egészségbiztosítási ellátásokra jogosító ún. "Jövedelemigazolást" a dolgozó számára?

Mi történt a foglalkoztató tb-s fogalmával?
A foglalkozató fogalmát csak a Tbj. szakaszaiban változtatta meg a jogalkotó, a kihirdetett szöveg szerint [Tbj. 4. § a.) 1.] ez a foglalkoztató "bármely jogi és természetes személy, egyéni vállalkozó, jogi személyiséggel nem rendelkező gazdasági társaság, egyéb szervezet, költségvetés alapján gazdálkodó szerv, bármely személyi egyesülés, ha biztosítottat foglalkoztat, vagy a biztosítottnak a biztosítási kötelezettséggel járó jogviszonyára tekintettel vagy azzal összefüggésben járulékalapot képező jövedelmet juttat." Ez a fogalom nem rendezi a külföldi illetőségű foglalkoztatók esetét, pedig egy fordulattal később már úgy emlegeti a törvény őket, mintha a legtermészetesebb, hogy kezelni képesek a magyar biztosítási jogviszonyt.

A biztosítotti jogviszony csak úgy "magától" létrejön
A gyanútlan magánszemély, amikor "belekeveredik" a vállalatcsoporton belüli juttatásba, nem is gondolja, hogy hamarosan számottevő problémák okozójává válik. A jogszabályba beillesztett új szakasz [Tbj. 5. § (3)] nyomán ugyanis "a természetes személyt biztosítási kötelezettség terheli, ha valamely foglalkoztatóhoz fűződő biztosítási kötelezettséggel járó jogviszonyára tekintettel vagy azzal összefüggésben járulékalapot képező jövedelmet külföldi illetőségű jogi vagy természetes személytől, illetőleg külföldi illetőségű más személytől szerez.". Sajnos nem derül ki, hogy a Tbj. és az Art. egy sor biztosítottat védő és a biztosítottak számára tájékoztatást előíró rendelkezést a külföldi foglalkoztatón hogyan kérhet számon bármely magyar hatóság, ha azt netalántán a külföldi foglalkoztató vonakodna teljesíteni.

Mit kezdjen a biztosítotti minőséggel a külföldi anyavállalat
Sajnos a jogalkotó kizárólag az átvállalhatóságra épít, elfelejti, hogy a juttatásban részesülő nem biztos, hogy részt akar venni az "átvállaltatásban". Ennek számtalan oka lehet: pl. a juttatás egy korábbi megállapodás szerint jár a dolgozónak, de a juttatás pillanatában már nem is foglalkoztatottja a helyi munkáltatónak. A külföldi anyavállalat korábbi megállapodásaira a helyi szabályok változása megoldhatatlan helyzetet teremt. Nem azért, mert a külföldi anyavállalat esetleg nem tartaná be a magyar szabályokat, hanem pusztán azért, mert hiányoznak a törvényből a külföldi anyavállalat foglakoztatási szabályai (pl. az anyavállalat nem tud magyar adószámot kérni).

Az átvállalt járulék nem keletkeztet jövedelmet, de mást igen
A Tbj. módosítását célzó bizottsági módosító indítvány szerint lehetővé válik, hogy az a foglalkoztató, akihez fűződő jogviszonyára tekintettel külföldi személy a biztosított magánszemélynek járulékalapot képező jövedelmet juttat az e jövedelem után fizetendő, általános esetben a magánszemély által fizetendő társadalombiztosítási járulékot átvállalja. A módosítás az így átvállalt járulékot kiveszi azon bevételek köréből, amelyet a jövedelem kiszámításánál figyelembe kell venni. A törvénymódosítás ezen túlmenően rendkívül szűkszavú, semmi egyebet nem árul el arról, hogy hogyan kell kezelni azokat a juttatásokat, amelyek járulékfizetését a helyi foglalkoztató nem vállalja át.

Rövid határidő, nehezen betartható szabályok
A biztosítási jogviszony megteremtése egy sor másik jogviszony és kapcsolat megteremtését is megköveteli, amelyet a juttató legjobb szándéka szerint sem tud majd teljesíteni, ráadásul a jogviszony alapját megteremtő jogviszony és a mögöttes szabályok (pl. járulék-túlvonás esetére vonatkozó felelősségi és eljárási rendelkezések) is hiányoznak...

A szabadságolások alatt bevezetett rendelkezések egy sor bérszámfejtéssel foglalkozó szoftver hibátlan módosítását is igénylik, amelyek elvégzése és az ügyfeleknek való kiküldésére a megjelenéstől számított kb. 50 nap meglehetősen szűkös határidőt jelent. A természetbeni juttatások új adómértékével (adóalap-módosítással) kapcsolatos tájékoztatás is messze lemarad annak indokoltságától. A cikk megjelenésekor egyetlen kormányzati honlapon sem jelent meg ezzel kapcsolatos tájékoztatás, hiszen az eredeti javaslat ezt a lepést nem tartalmazta.