Belép vagy nem lép be? - a HR-es rémálma

Erről a kérdésről teljesen nyilván csak a próbaidő végén fogja tudni levenni a figyelmét a kiválasztást végző szakmai vezető és a HR-es. De maga a próbaidő sok szempontból már egy előnyösebb állapot, mert itt képesek vagyunk befolyásolni a történéseket, szemben azzal, hogy az első munkanapig nem nagyon van lehetőségünk valódi hatást kifejteni a jelöltre azon túl, mint amit a kiválasztási folyamatban addig tettünk. Persze van néhány eszköz a kezünkben, mert időnként felhívhatjuk a leendő munkavállalót, vagy mailt küldhetünk neki, de ha még más vasat is tart a tűzben, akkor pont erről nem fog nekünk beszámolni. Ennek következtében nem lehetünk biztosak abban, hogy mi történik a háttérben a jelöltünkkel. Ezért van az, hogy a HR-es nyugalmának szempontjából a legkritikusabb szakasz a jelölttel való megállapodástól a belépésig tartó idő. A témáról Keeler Edina interim HR menedzsert kérdeztük.

-Miért nehezebb ez a szakasz a próbaidőnél? Hiszen az új munkatárs még ott is meggondolhatja magát, mindenféle következmény nélkül.

- A próbaidő alatt valóban minkét fél dönthet úgy, hogy mégsem lesz együttműködés. Amikor azonban már munkába lépett az új kolléga és mindennap interakcióba kerül a szervezettel, akkor meg tudunk tenni mindent azért, hogy érezze, meg tudja valósítani a céljait és hosszú távon elköteleződjön a cégnél. Ennek fontos része, hogy a kiválasztási folyamatban tett ígéreteinket betartsuk és mindent a megállapodásnak megfelelően alakítsunk. Ha már eljutottunk idáig, akkor nagyobb százalékban érezhetjük úgy, hogy valóban rajtunk áll a munkatárs megtartása. De amíg a jelöltünk kint van a munkaerőpiacon "szabad prédaként", addig nehezebb biztosnak lennünk afelől, hogy a mi szándékainknak megfelelően tudjuk befolyásolni a körülményeket.

- Mit tehet a HR-es ebben a helyzetben?

- A kapcsolattartás működik, de ennek is limitált a sikergaranciája. Elvégre nem hívogathatjuk naponta a leendő munkatársat, és még ha meg is tennénk, ez nem biztos, hogy meggátolja abban, hogy más ajánlatokról is tárgyaljon. A legeredményesebb módszer a tapasztalatom szerint a józanész alapján nyíltan megbeszélni ezt a kérdést a jelöltekkel. Néha segít, ha megértik a munkaadó nézőpontját és őszintén megmondják, ha van még párhuzamos pályázatuk folyamatban.

Ez annyiban mindenképpen megkönnyíti a helyzetünket, hogy legalább tudjuk, mivel állunk szemben és kénytelenek vagyunk alternatív megoldásokon gondolkodni. Persze nagyon sokat elmond a jelöltről, és ezzel a saját ítélőképességünkről is az, hogy egy ilyen esetet hogyan tálal nekünk a pályázó, ha már megtörténik. Nemrég egy interim megbízás során hasonló élményben volt részem. A jelölt nem jött be a megállapodás szerinti első munkanapon, hanem telefonon hívott fel azzal, hogy mégsem fog nálunk dolgozni. Érezhetően kellemetlen volt számára a helyzet, és amikor a körülményeket elmondta, teljesen meg tudtam érteni, hogy az utolsó pillanatban másként döntött.

Ez nem mentesítette őt az alól, hogy megszegte az ígéretét, de vállalta érte a felelősséget és a beszélgetés végére mindketten kevésbé borongósan láttuk a világot. De előfordult már az is, hogy a jelölt be sem telefonált, majd amikor a HR-es, vagy a fejvadász végre elérte őt telefonon, akkor a felelősség teljes hiányával, cinikusan közölte, hogy nem áll szándékában munkába állni. Ilyenkor utólag hálásak vagyunk, amiért ez a tulajdonsága nem akkor derült ki, amikor már nálunk dolgozott.

- Miért olyan nagy probléma az, ha valaki visszalép? Biztosan van még két-három jelölt, aki a kiválasztási folyamatban felbukkant. Ilyenkor őket nem lehet megkeresni?

- De meg lehet keresni őket és pontosan ez az, amit ilyenkor tenni szoktunk. Sőt, gyakran kiderül, hogy "nincsenek véletlenek" és az így képbe került munkatárssal hosszú távon jobban is járt a vállalat. De az az idő, amely a megállapodás megkötésétől a belépés napjáig eltelt, túl drága lesz akkor, ha a belépés napján azt kell tapasztalnunk, hogy a belépés mutatványa érdeklődés hiányában elmaradt. Tegyük fel, hogy az emberünknek volt egy két-három hónapos felmondási ideje a másik munkahelyen, mi ez alatt abban a tudatban vártunk, hogy be fog lépni. Ilyen hosszan nem könnyű fenntartani a második és harmadik helyezettek érdeklődését. Tehát nekünk az a segítség, ha nyílt lapokkal játszik a jelölt, bár a legjobb nyilván az lenne, ha csak akkor fogadná el az ajánlatunkat, hogyha valóban minden szempontból jól átgondolta, és ha egyszer megállapodtunk, akkor tartaná magát az ígéretéhez.