Diákmunka - nehézségek egykor és most

A dicső múlt

Az első iskolaszövetkezetek alapítói mostanában járnak 35 éves érettségi találkozókra, ez azt jelenti, hogy az iskolaszövetkezeti szektor immár kb. harmincéves múltra tekinthet vissza Magyarországon.

A Közgáz- (most Corvinus) egyetemről indult a diákmunka szervezés 1987 körül, rövid időn belül több vidéki városban is lehetett már diákként dolgozni.

Kialakultak különféle tömörülések (ISZOSZ, Diák-ÉSZ), franchise-ok, üstökösként tűntek fel iskolaszövetkezetek, melyek aztán el is tűntek ugyanilyen sebességgel.

Bátran kijelenthetjük, hogy az első húsz év a növekedésé volt, az utóbbi nyolc-kilenc év viszont küzdésre késztette az évente mintegy húsz-huszonnégy milliárdos ágazat szereplőit.

Egyrészt csökkent a diákok létszáma. A KSH adatai szerint 2010-ben még 370 ezren, 2015-ben 306 ezren, a 2016/17-es tanévben már csak 287 ezren jártak főiskolára és egyetemre, közülük pedig mindössze 205.500 fő volt nappali tagozatos hallgató, azaz ennyi főt lehetett (volna) kedvezményesen foglalkoztatni az iskolaszövetkezeteknek! 7 év alatt eltűnt a felsőfokú képzésből a hallgatók negyede!

Másrészt a törvényi szabályozás sűrű változásával is meg kellett küzdeniük az iskolaszövetkezeteknek: múlt év szeptemberében hirtelen szabadságot kaptak a diákok, aztán idén januártól ezt elvették tőlük, és a kötelező legalacsonyabb szolgáltatási díj szorzóját csak három héttel később csökkentették. Mindezt szerződésmódosítással kellett követni, amit néhány megbízó is felvont szemöldökkel vett tudomásul…

A küzdelmes jelen

Az iskolaszövetkezetek marketing-költései is jelentősen átrendeződtek az elmúlt évtizedben. Míg 2007-ben még 20-30 méteres sorokban álltak a diákok egy-egy iskolaszövetkezeti ügyfélszolgálat előtt a nyári szünet elején, addig mára ez szinte teljesen eltűnt, a legtöbb iskolaszövetkezetnek nyáron is komoly szervezőmunkát kell végeznie. Korábban a megbízókat kellett elérni a hatékony marketing-üzenetekkel, mára viszont a megfogyatkozott számú diákság a cél, közülük kell minél többet elérni az ajánlatokkal. Saját tapasztalat, hogy a diák néha ilyen üzenetet ír vissza: „Köszönöm az ajánlatot, megvárom a többi diákszövetkezetét is, és utána eldöntöm, hol dolgozzak!”

Marketinggel kapcsolatos további megoldandó feladata a legtöbb iskolaszövetkezetnek: a legfiatalabb generáció elérése. Az én korosztályom, mely még könyveket olvasva nőtt fel, ámul-bámul azon, hogy a legtöbb diáknak már egy e-mail megírása is túl hosszadalmas feladat, ők egyetlen kattintással akarnak jelentkezni egy munkára! Két sornál többet írni állásajánlatként? Minek? Az túl hosszú! Ha két-három kattintással nem tudnak munkára jelentkezni, akkor lehet bármilyen jó az ajánlat, a lehetséges munkavállalók legalább 30-50 százalékát elveszítjük!

A fenti helyzet természetesen hatással van a diákok órabéreire is. A legtöbb megbízó tisztában van azzal, hogy minimálbérrel már gyakorlatilag nincs elérhető diák, ezért az átlagos diákbér bruttó 800-1.000 Ft/óra között mozog. Nem ritka, hogy sürgős és fontos esetekben akár 1.400 Ft-ot is kaphatnak a diákok.

Ennek persze hátulütői is lehetnek! Nyár elején egy tárgyaláson esett meg, hogy a megbízó HR-vezetője a következő problémával szembesült: az üzemi betanított dolgozók minimálbérre voltak bejelentve, havi nettó bérük 85 ezer forint körül volt (műszakpótlék nélkül). Ha a betanított dolgozó gyermeke odaáll az édesanyja mellé dolgozni egy hónapra (160 munkaóra) 900 Ft-os bruttó órabérrel, akkor a diák havi nettó fizetése 122.400 Ft lesz (szintén műszakpótlék nélkül) - ugyanazért a munkáért! Ilyenkor mit tegyen a HR-vezető? Mivel nagyon kellett nyárra a diák-munkaerő, végül 920 Ft-os bruttó órabérrel kötöttünk szerződést.


Cikkünk több oldalas! Lapozzon!
1. oldal - Diákmunka - nehézségek egykor és most
2. oldal - A kérdésekkel teli jövő