Egyre több nő a katonák között

A motiváció

A legtöbb jelenleg szolgálatot teljesítő katonanő korábban polgári alkalmazottként, közalkalmazottként került a Magyar Honvédség állományába. A '90-es évek közepétől lehetővé vált a beöltözés a legalább érettségivel rendelkező civilek számára. A katonai szolgálatot vállaló nők többsége - különösen a háttérintézményeknél és a központi szerveknél - korábban is ugyanazokat a feladatokat végezte, mint a hivatásos állományú férfiak, így a beöltözés az ő esetükben az indokolatlan és diszkriminatív jövedelemhátrányt szüntette meg.

A beöltöző érettségizett nők eleinte tiszthelyettes, a diplomások tiszti rendfokozatot kaptak. Napjainkban a civil felsőfokú végzettséggel katonai pályára lépők már nem kerülnek automatikusan a tiszti állományba, mivel a haderőreform következtében a rendfokozatok az adott beosztásokhoz kapcsolódnak, és a szakmai előmenetel szigorú, hierarchikus rendszerben történik. Bizonyos beosztások elnyeréséhez eltérő karrierutak vezetnek, amelyeknek azonban meghatározó állomásai vannak: ilyen például a külszolgálatban való részvétel, a különböző vezetési szinteken szerzett gyakorlat, valamint a megfelelő szakmai képesítések megszerzése. Mindez azonban a legkevésbé sem riasztó a nők számára, akiknek a többsége kihívásnak tekinti a szakmai követelmények teljesítését.

A hivatásos szolgálat választásánál - a pályakezdő nők és férfiak esetén is - az első helyen jelenleg a tervezhető életpálya, a kiszámítható szakmai előmenetel és a közszférában magasnak számító jövedelem áll. A külföldi missziókban való részvétel lehetősége, valamint a folyamatos tanulás, nyelvtanfolyamokra történő beiskolázás szintén vonzó szempont. A klasszikus pályaválasztási motívumok, mint a haza iránti elkötelezettség, a kalandvágy és a vezetői szerep az utóbbi években a háttérbe szorultak.

A katonanők többnyire maguk kezdeményezik, hogy azokon a területeken is bizonyíthassanak, amelyeken korábban nőket nem alkalmaztak. Ma már gépesített lövész vagy általános felderítő beosztásokban is találkozhatunk katonanőkkel. A két- és többoldalú nemzetközi együttműködés során a különböző szintű vezetési törzsekben, a harcoló alakulatoknál szakaszparancsnokként, valamint katonadiplomáciai területen is egyre több nő teljesít szolgálatot, bár a magasabb parancsnoki beosztásokba ritkán kerül katonanő. A legmagasabb szintű diplomáciai beosztásban, katonai attaséként mindössze egyetlen magyar hölgy teljesített szolgálatot.

A helyzetképhez az is hozzátartozik, hogy sok nő a tényleges katonai képesítésének megfelelő beosztásba kerül az állománytábla szerint, a valóságban mégis a parancsnok jobbkezeként, gyakorlatilag titkárnőként dolgozik.

Az alkalmasság

A szolgálati viszony önkéntes jelentkezés alapján azzal a 18. életévét betöltött, de 47 évesnél nem idősebb, cselekvőképes, állandó belföldi lakóhellyel vagy tartózkodási hellyel rendelkező, büntetlen előéletű, a rendfokozati állománycsoporthoz meghatározott iskolai végzettségű (szakképesítésű), kizárólag magyar állampolgársággal rendelkező személlyel létesíthető, aki szolgálatra egészségi, pszichikai és fizikai szempontból alkalmas, és elfogadja egyes alkotmányos jogainak korlátozását. (Hjt. 41. § (1) bek.)

A haderőreform következtében a toborzó irodák elsősorban önkéntes, szerződéses állományú katonákat keresnek, akik iskolai végzettségüknek és polgári szakképesítésüknek megfelelő beosztásban teljesítenek szolgálatot, határozott ideig: tiszti és tiszthelyettes beosztás esetén legalább 5 év, tisztesi beosztás esetén legfeljebb 3 év időtartamra vállalják a katonai szolgálatot. A határozott időtartam teljesítését követően a szerződéses állomány tagjának lehetősége van hivatásos katonai pályára lépni.

A katonai szolgálat - hivatásos és szerződéses katonák esetén is - átlagon felüli fizikai és pszichikai állóképességet igényel. A fizikai alkalmassági követelményeket első alkalommal legkésőbb a próbaidő végéig kell teljesíteni, majd évente állapotfelmérésen kell részt venni. Az egészségi, pszichikai és fizikai alkalmassági követelmények az életkorhoz és a beosztáshoz igazodnak, a testnevelési követelmények nők és férfiak esetén kis mértékben térnek el egymástól. Az állomány tagjának szolgálati viszonyát felmentéssel meg kell szüntetni, ha egészségi, pszichikai vagy fizikai állapota alapján a beosztása ellátására alkalmatlanná válik, és az állapotának megfelelő más betölthető beosztás a Magyar Honvédségnél számára nem biztosítható.

A katonanők számára többnyire nem jelent problémát az állóképességre vonatkozó követelmények teljesítése. Elhízott katonanőket nem látni a csapatoknál, és a háttérintézményeknél is jóval kisebb a súlyfelesleggel küzdő nők aránya, mint a velük azonos beosztásban szolgálatot teljesítő férfiaké.

A harminc év alatti katonanők többsége rendelkezik valamilyen speciális katonai szakképesítéssel. Az idősebbek pedig birtokában vannak azoknak a készségeknek, amelyek lehetővé teszik, hogy szakmai ismereteiket a katonai normáknak megfelelően alkalmazzák.

A férfiakra és nőkre vonatkozó eltérő törvényi szabályozások fokozatosan csökkennek. A hatályos szolgálati törvény szerint "az állomány nő tagját terhessége megállapításától a gyermekének 1 éves koráig éjszakai szolgálatteljesítésre nem lehet beosztani" (Hjt. 93. § (1) bek.), illetve "az állomány tagját gyermekápolás céljából egészségügyi szabadság illeti meg: a nőt 1 évesnél fiatalabb - kórházi ápolás alatt álló - beteg gyermeke szoptatása esetén, a gyermek 1 éves koráig" (Hjt. 101. § (1) bek. a) pont). Emellett hatályban maradt a Munka Törvénykönyve szerinti mértékű szülési szabadságra és munkaidő-kedvezményre, valamint a szoptatással összefüggő munkaidő-kedvezményre vonatkozó szabályozás.

A férfiak és nők azonos bérezése elvének érvényesítésére már az Európai Tanács 96/117/EGK irányelvének elfogadása előtt sor került. Rejtett diszkrimináció azonban előfordul olykor. A minősítések során számos nő kapja meg elöljáróitól a legmagasabb szintű elismerést, miszerint a "jelenlegi beosztása ellátására kiválóan alkalmas". Ilyen esetekben az elöljárók hajlamosak úgy vélekedni, hogy a katonanő elérte azt a beosztást, ahol a leghatékonyabban megállja a helyét, ezért nem is tervezik az előmenetelüket.

Karrier és család

A férjezett katonanők többsége már a beöltözése előtt is kötődött a honvédséghez. Sokan vannak, akiknek édesapja vagy férje, élettársa szintén katona. A fiatalabbak, akik a katonai főiskola elvégzését követően kezdték meg szolgálatukat, felerészben szintén katonacsaládból származnak. A képzés eredményességét bizonyítja, hogy a kibocsátás idejére már senkiről sem lehet megmondani, hogy első generációs katona vagy a családi hagyományt követi.

A katonalányok csaknem fele a honvédségnél ismeri meg élete párját. Néhányan a külszolgálatuk során találkoztak férjükkel. A szülési kedv kitolódása a katonanőkre is jellemző. 30 éves korig - a férfiakhoz hasonlóan - intenzív karrierépítés folyik. Legtöbb tiszti rendfokozatú katonanő huszonéves korának végére szerzi meg a második (harmadik) diplomáját, valamint második (harmadik) nyelvvizsgáját. Ezt követően azonban sokan választják a klasszikus családanya szerepet, különösen abban az esetben, ha - szintén katona - férjük, élettársuk újabb külszolgálatot vállal, és így a család anyagi biztonsága megalapozható vagy hosszabb távon fenntartható.

A szülési szabadságról, gyesről visszatérő, katonai pályájukat folytatni kívánó nők számára sok esetben problémát okoz, hogy még ugyanannál a szervezeti egységnél is ismeretlenek között találja magát - a nagyarányú fluktuáció következtében -, így mindent elölről kell kezdenie. Az új vezető előtt újra kell bizonyítania alkalmasságát, és az előmenetelhez szükséges követelményeket is gyakran többször kell teljesítenie, mint férfi kollégáinak.

A negyven év feletti katonanők a szolgálati nyugdíjjogosultság megszerzését követően szívesebben maradnak a Magyar Honvédség állományában, mint a velük egyidős férfiak. Ennek oka egyrészt az, hogy a szolgálati nyugdíjjogosultságot a nők évekkel később szerzik meg, mint a férfiak. A katonai szakközépiskolában, valamint a felsőfokú katonai tanintézetekben eltöltött évek beszámítására ugyanis bizonyos korosztályoknál csak férfiak esetén van lehetőség, mivel a nők korábban be sem juthattak ezekbe az intézményekbe. A másik ok, hogy a negyven év feletti katonanők közül azok, akiknek a gyerekei már nagykorúak, újult erővel képesek a karrierjük építésére. A különböző szerepekben szerzett tapasztalataiknál fogva az érett korosztályhoz tartozó asszonyok sok esetben alkalmasabbak a vezetői feladatok ellátására, mint a tanintézetekből frissen kikerült katonanők, vagy azok a középkorú férfiak, akik megszakítás nélkül álltak helyt 20-25 éven át a katonai pályán. Szintén jellemző, hogy a nyugállományú katonanők közül sokkal kevesebben térnek vissza közalkalmazottként a honvédség kötelékébe. Aktív pályafutásuk lezárását követően a nyugállományú katonanők és férfiak közel azonos mértékben vesznek részt valamilyen vállalkozásban.

A katonanők érvényesüléshez leginkább határozott fellépés, magabiztosság, önbizalom szükséges, valamint a magas szintű elméleti ismeretek gyakorlatba történő átültetésének képessége. Ugyanakkor a női vezetőknek szükségük van a "klasszikus" női erények alkalmazásának képességére is. Ezek közé tartozik a magas szintű empátiakészség, a figyelmesség, a diplomáciai érzék és a türelem.