Hogyan helyettesíthető szabályosan a munkavállaló?

A helyettesítés megoldása mindig a munkáltató feladata. Nem várhatja el a dolgozótól, hogy maguk gondoskodjanak saját helyettesítésükről betegség vagy kiküldetés esetén is - írják.

A legegyszerűbb eset, amikor a távollévő munkavállalóval azonos munkakört betöltő munkatárs (vagy több munkatárs) el tudja látni a helyettesítendő személy feladatait. Ekkor a helyettesítésről elegendő egy egyszerű - akár röviden, szóban, ráutaló magatartással közölt - munkáltatói utasításban rendelkezni.

A helyettesítő személyt ilyenkor, ha a munkaidejébe beleférnek a helyettesítés során elvégzendő feladatok, nem illet meg semmilyen plusz juttatás a többletmunka elvégzéséért. Nincs szó tehát arról - ahogyan a közgondolkodásban gyakran helytelenül jellemzik ezt a helyzetet -, hogy a helyettesítő munkavállaló „két munkakört lát el” vagy „két státuszt tölt be”. Hiszen a munkakör valójában egy tágan meghatározott feladatkör, amelynek ellátására a munkavállaló a munkaviszony során köteles, és ilyenkor lényegében nem történik más, mint hogy a saját munkakörébe (feladatkörébe) eső feladatokat végez, csak abból éppenséggel többet.

Ha a helyettesítéssel felmerülő munka nem végezhető el a helyettesítő személy munkaideje alatt, rendkívüli munkaidőt kell elrendelni számára. A bírói gyakorlat szerint rendkívüli munkaidő elrendelésének számít az is, ha a munkáltató kifejezetten nem utasítja arra a munkavállalót, hogy hosszabban maradjon bent, vagy a pihenőnapján is menjen be dolgozni, hanem egyszerűen annyi feladatot ad, hogy azt lehetetlen munkaidőn belül elvégezni, és ezzel összefüggésben hallgatólag jóváhagyja a túlórázást. Ez esetben a rendkívüli munkaidőt megfelelő pótlékkal és/vagy szabadidővel, illetve pihenőidővel kell ellentételezni a munkaviszonyra vonatkozó szabályokban vagy a felek megállapodásában foglaltak szerint.

Előfordulhat, hogy nincs olyan személy, aki áttudná venni azonos munkakörben az ellátandó feladatot, ekkor más munkakörből is lehet helyettesítő személyt választani.

Kollektív szerződés a minimálisan fizetendő alapbérre vonatkozó szabályoktól akár a munkavállaló javára, akár a kárára is eltérhet.

Ha a helyettesítésre tartósan szükség van, és időtartama így - a munkaszerződéstől való egyéb, eltérő foglalkoztatásokkal együtt - meghaladná a törvényben (kollektív szerződésben) meghatározott kereteket. Ez esetben a munkáltatónak három lehetősége van.

• Szervezeten kívülről von be munkaerőt (új munkavállaló felvétele, munkaerő-kölcsönzés stb.) keretében. Új munkavállaló felvétele csak az igazán tartós (hónapokra, évekre nyúló) távollét esetén tanácsolható. Ekkor érdemes az új munkavállalót határozott időre felvenni, jelezve, hogy munkaviszonya a helyettesített munkavállaló visszatérésig tart, és - a helyettesített személlyel való egyeztetés alapján - tájékoztatni kell őt ennek várható hosszáról.
  
• Ha a helyettesítés tartósan megoldható azonos munkakört betöltő személy(ek) bevonásával, akkor csupán arra kell odafigyelni, hogy az esetlegesen elrendelt rendkívüli munkaidő mennyisége ne lépje túl a munkaviszonyra vonatkozó szabályokban meghatározott korlátokat.
  
• Ha a helyettesítés tartósan megoldható a helyettesített munkavállalóétól különböző munkakörrel rendelkező munkavállalókkal, akkor az ő munkaszerződésüket már módosítani kell. Ilyenkor elképzelhető, hogy az állomány vagy az adott részlet teljes munkaköri struktúráját át kell gondolni, és új feladatcsoportok szerint kell meghatározni a módosított munkaszerződésekbe bekerülő új munkaköröket. Ez nyilvánvalóan a javadalmazási rendszer újragondolásával, és a munkaszerződések e tekintetben való módosításával is járhat.
  

Fotó: Pixabay
ado.hu