Hogyan (ne) tálaljuk a visszajelzést?

A visszajelzés a munkahelyi kommunikáció alfája és omegája, egy olyan jelenség, melynek könyvtárnyi szakirodalma van és mindenkinek van róla véleménye. Egyesek szerint a legfontosabb kommunikációs elem, melyet folyamatosan tanulni és fejleszteni kell, mások szerint pedig egyáltalán nem szabad túlmisztifikálni, csak engedni, hogy a kritika természetesen kijöjjön belőlünk. Számtalan félreértés és tévedés kering körülötte, miközben tudósok, szakemberek és trénerek hada vizsgálta már kívül-belül a mibenlétét.

Ha pedig az internet varázslatos, mindent tudó világában kutakodunk utána, akkor számolatlan jótanács jön szembe azzal kapcsolatban, hogy hogyan is adhatunk igazán jól visszajelzést. Igazán összezavarodhatunk az egymásnak ellentmondó és egymást kizáró módszerek megismerésekor, és felmerül a jogos kérdés: kinek van igaza? Hogyan adjunk visszajelzést?

A zavar azonban nem véletlen: hiszen nincsen egy egységesen jó módszer, mint ahogyan két ugyanolyan ember sincsen. Tegyük fel, hogy nagyon szereted a csokit, és úgy gondolod, hogy ezért mindenkinek jó ajándék lesz, ha csokit adsz: te nagyon kedveled, az emberek többsége is szereti, akkor mindenkinek jó lesz. Mégis erősen fog tiltakozni a cukorbeteg, a diétázó vagy például a saját apám, aki ki nem állhatja az ízét. Bármilyen általánosítás éppen ezért bár rövidtávon hasznosnak tűnik, mégis veszélyes lehet az emberi kapcsolatok törékeny üvegén.

Azonban a többségünk mégis iránymutatásra vágyik, ehhez pedig a könnyen megfogható metaforák és hasonlatok világa a leggyorsabb út. A visszajelzések szakirodalma pedig meg is szülte egy gyorsétterem komplett étlapját, hamburgerekkel és szendvicsekkel. De lássuk mik is ezek, mikor jók és mikor nem.

A menü a maga teljességében a HR Blogon olvasható.