Honnan származik és milyen a magyar nemzeti kokárda?

A kokárda eredete

A kokárda eredetileg Franciaországban került először napvilágra, a francia forradalom idején alkották meg a háromszínű szimbólumot. A kék-fehér-vörös lett a mérsékeltebb, girondisták jelképe, amely később a napóleoni időkben került újra a köztudatba.

A magyar kokárda megszületése Petőfi Sándor és Jókai Mór, valamint feleségeik nevéhez fűződik. Miközben Petőfi a Nemzeti dalt írta, felesége, Szendrey Júlia mellette ülve megvarrta az első magyar kokárdát, majd férje mellére tűzte.

Az áprilisi törvényekben “háromszínű rózsaként” szentesítették. Petőfi és Jókai kedveseiktől kapták a kabátjuk hajtókájára először a forradalom előestéjén, akik többet is készítettek belőle, ezért Jókai ennek viselésére szólíthatta fel a népet.

Viselése az 1848-49-es forradalom és szabadságharc kezdetének évfordulóján, március 15-én megszokott a nemzeti szimbólumaink egyikeként. Elhelyezését tekintve a mellrészre tűzve, a szív környékén hordva helyes a magyar viseletben.

Hord büszkén a pántlikás kokárdád!

A kör alakú szalagrózsát, mint kokárdát nem sokkal később kiegészítették, elterjedt a szokás, hogy egy kis pántlikával megtoldják. Manapság ezt a verziót ismerjük és használjuk leginkább az ünnep alkalmával.

Az olyan ünnepek, mint március 15-e, a magyar történelmi hagyományaink része, ezért hogy büszkén viselhesse mindenki a nemzeti kokárdát, avagy szalagrózsát, könnyen beszerezhető a Hagyományőrző Bolt piacterén. Akár online is megrendelhető kisebb és nagyobb változatban, illetve többdarabos kiszerelésben óvodák, iskolák vagy egyesületek részére gazdaságosan.

A kokárda manapság egy nemzeti szalag meghajlításával készül. A hagyományos és általánosan elfogadott kokárda ezért kívülről befelé haladva a piros-fehér-zöld nemzeti színeket követi. Létezik azonban fordított változata is; hogy miért?

Vita a nemzeti kokárdánk körül

A 2000-es években felmerült a történészek között, és évről évre a március 15-i ünnephez közelítve előkerül a téma, hogy a nemzeti kokárda ezen fajtája téves. A heraldikai szabályok szerint belülről kifelé haladva kell olvasni a színeket, ezért a zöldnek kellene kívül lennie.

A szakértők sorra vizsgálják a különböző megközelítéseket, a történelmi tényeket ez ügyben. A konszenzus alapvetően még nem született meg, a gyakorlatban a piros-fehér-zöld meghajlítással készült kokárda a legelfogadottabb.

Akárhogy is nézzük, ezt használjuk, ez szerepel a köztudatban. Van olyan kutató, aki szerint talán tudatos is lehetett ez a téves kokárda, mindenesetre a hagyományaink része ma már. A megváltoztatása minden bizonnyal kétségeket vonna maga után.