Így lett világbajnok a magyar bútorasztalos

Krisztián Veszprémben született Felsőörsön él. 2016-ban szerzett szakképesítést, és a verseny előtt már két évet dolgozott egy vállalkozásnál. A versenyre a Budapesti Komplex Szakképzési Centrum Kaesz Gyula Faipari Szakiskolában készült fel. Felkészítő tanára, Fekete Zoltán bútorasztalos szakértőként vesz részt szakmai versenyeken, világbajnokságokon, főállásban a szakiskola szakoktatója.

- Zoltán, hogyan került kapcsolatba Krisztiánnal?
Fekete Zoltán: Legelőször 2016-ban Göteborgban találkoztunk, ahová Krisztiánt jutalomkirándulásra vitte ki a Kamara egy szakmai versenyre. Krisztián ezután jelentkezett egy szakmai válogatóra, ahol bekerült egy úgynevezett „bölcsőde programba”, amelyben különböző feladatokat oldottak meg önállóan. A „szétlövésen” öt fő közül választották ki, hogy ki megy a versenyre. Két főt választottunk, akik közül egyikük épületasztalos, a másik pedig bútorasztalos szakmában képviselte Magyarországot a 2018-as EuroSkills versenyen. Itt megemlíteném, hogy akkor nem került be a három fő közé Fekete Martin, aki azonban idén épületasztalos szakmában képviselte hazánkat Kazanyban.

- Akkor több éves felkészítő folyamatról beszélhetünk?
Fekete Zoltán: Igen, Krisztiánnal 2,5 éve tart a közös munka. Különféle helyzeteket szimuláltunk, amik előfordulhattak, és nagyon magas minőségben készítettünk munkadarabokat.

-Tudták, hogy mire lehet számítani a versenyen?
Fekete Zoltán: A verseny előtt 6 hónappal jelenik meg a szakértői fórumon három lehetséges versenyfeladat, amit lehet gyakorolni, és ezek közül választ ki egyet a skills management team, amit titokban módosítanak és kidolgoznak a versenyre. Mi csak a verseny előtti este tudjuk meg, mi lesz a feladat.

Győztes pillanat. Balra: Fekete Zoltán, jobbra: Simon Krisztián

- Mit lehet tudni az anyagi háttérről?
Fekete Zoltán: Minket két külső cég szponzorál, akik a gépeket és szerszámokat adják. A helyet, szállást és az oktatót - jelen esetben engem - pedig a Budapesti Komplex Szakképzési Centrum biztosítja a felkészüléshez. 1-1,5 millió forint az anyag- és eszközigénye egy ilyen versenynek, és 6-8 millió forint a szerszámok, gépek értéke. Ezekről leltár készül, és a verseny végén el kell számolni velük. A versenyző a Magyar Kereskedelmi és Iparkamarától kap egy ösztöndíjat, hiszen egy családtól sem várható el, hogy a felkészülés 6 hónapja alatt egy keresőt nélkülözzön és eltartson. Ennek az összege a szakmunkás minimálbérrel egyezik meg (ez 2019-ben bruttó 195 ezer forint volt - a szerk.), ezzel kompenzálják a kiesett jövedelmet. Ezen kívül a helyezéssel a mindenkori minimálbér 13-szorosának megfelelő díjazás is jár (ez 2018-ban 1,93 millió forint volt - a szerk.).

- Krisztián, a munkája során hasonló munkadarabokat készít, mint a versenyen, vagy egészen másmilyeneket?
Simon Krisztián: A felkészítésen sokkal összetettebb, bonyolultabb munkadarabok vannak, magasabbak a minőségi elvárások. Az anyagok is minőségibbek, tömörfa és furnér.

Simon Krisztián a díjátadón Kazanyban

- Miért érezte úgy, hogy ott a helye a versenyen?
Simon Krisztián: Mindig szerettem versenyezni, már az általános iskolában is részt vettem például matematika versenyen. A középiskolai évek alatt részt vettem a Magyar Asztalos Tanulmányi Versenyen és a Szakma Sztár versenyen. Szeretem a szakmámat, ezért is szerettem volna megmérettetni magamat, hogy tudjam, hol állok.

- Milyen munkadarabot kellett elkészíteni?
Simon Krisztián: Mindenki ugyanazt a munkadarabot készítette, egy ír tervezésű intarziás bárszekrényt. Az alapja tömör tölgyfa és tölgyfurnéros mdf lap volt. Munka közben is pontoztak minket, és a végén is. Olyan dolgokat is megnéztek, amik a mindennapi életben nem látszanak. Az illesztéseknél papírlap vastagságú pontossággal kellett dolgozni.

Sok pont járt az ajtó és a fiók jó működéséért, valamint a felület kidolgozásáért. A terméket nem kellett felületkezelni, de elő kellett készíteni rá. A csiszolásra szintén sok pontot lehetett szerezni.

- Számított a sorrend?
Simon Krisztián: Meg volt adva, hogy melyik darabot melyik napon kellett elkészíteni. Összesen 4 napig dolgoztunk, az intarziát például a 3. nap végéig kellett elkészíteni.
Fekete Zoltán: Ha valaki nem készült el egy munkadarabbal a meghatározott időre, azt nem tudták lepontozni, tehát pontvesztéssel járt. Így próbálták a normál munkamenetet biztosítani.

- Mi volt a legnehezebb?
Simon Krisztián: Én a pántolást éreztem a legnehezebbnek. Az ajtók a lábra voltak pántolva, és nem a megszokott módon, 90 fokos élre volt rápántolva, hanem 45 fokos szögre volt vágva a láb és az ajtónak az éle, és ebbe kellett egy bevésőpántot tenni. Ezt a felkészülés során nem tudtam gyakorolni, ezért improvizálni kellett.

- Milyen érzés volt, amikor megtudta, hogy világbajnok lett?
Simon Krisztián: Hihetetlen! Végig izgultam, a torkomban dobogott a szívem. Amikor a nyakamba akasztották az érmet, szintén nagyon izgultam, de egy kicsit meg is nyugodtam, hogy a sok befektetett energia meghozta a gyümölcsét.

- Megváltozott az élete? Mit vár a jövőtől?
Simon Krisztián: A felkészülés alatt rengeteget fejlődtem szakmailag. A díj a mesterlevél megszerzését is megkönnyíti, csak pedagógiából és vállalkozástanból kell vizsgáznom. Egyelőre szeretnék még alkalmazottként dolgozni, és segíteni szeretnék Zoltánnak a jövőbeli versenyzők felkészítésében. Hosszú távú terveim között szerepel egy saját vállalkozás beindítása.

Kozák Jánosné, emberi erőforrás tanácsadó