Ilyen okokra hivatkozva kérik emberek a Google-t, hogy törölje róluk a cikkeket

„Hosszú ideje próbálok elhelyezkedni, de egy korábbi botlásom miatt nem tudok” – meséli a HR Portálnak Gábor, akit annak érdekében, hogy ne lehessen felismerni, álnéven nevezünk. A legnagyobb problémája ugyanis pont az azonosíthatóság. „Ha jelentkezek egy állásra, a munkaadók vagy a fejvadász cégek beütik a nevem valamelyik keresőbe és máris kész a baj. Elsőként dobja ki a nevem ráadásul egy bírósági üggyel összefüggésben”.

A három évvel ezelőtti bűntett így azóta is kísérti, pedig az azért járó büntetését már megkapta. „Főiskolai végzettségem van, gondoskodnom kell a családomról, így viszont lehetetlen elhelyezkedni” – panaszkodik. Gábor mindent megtett már annak érdekében, hogy töröljék a legnagyobb keresők találati listájáról, azonban ezt hiába végezné el például a google, továbbra is rá lehet találni. Ez nem meglepő, ugyanis a Google-nél is erősebb az az internetes közhely, hogy ami egyszer kikerült a világhálóra, azt többé nem lehet onnan eltüntetni. Kőházy Ádám webszakértő a HR Portálnak nyilatkozva kifejtette, már az internet olyan irányba halad, hogy ha valamit megpróbálnak eltüntetni, akkor arról marad valamilyen információ.

Próbálkozni viszont lehet és ebben a Google jelenti talán a legkisebb akadályt: egy tavaly elfogadott uniós jogszabálynak köszönhetően ugyanis mindenki kérheti - ezzel az űrlappal - saját maga törlését a találati listáról, ehhez csak igazolványra és egy alapos indokra van szüksége. Az elbírálás azonban nem automatikus, ha tehát a Google úgy ítéli meg, hogy közérdekű az az információ, amelyet eltüntetnének, akkor minden marad a régiben, a végső szót pedig a bíróság mondhatja ki.

Nagyobb gondot jelent, hogy a találati listáról való törlés nem egyenlő az internetről való eltüntetéssel. Gábor például hiába érné el, hogy a Google ne dobja ki a kellemetlen információkat, mert ha beírják a nevét az egyes weblapok keresőjébe, továbbra is elérhető a története. Nincs más megoldás, mint egyesével fel kell keresnie a weboldalak kezelőit és kérnie kell, hogy tüntessék el onnan. Ez viszont már nem kötelező a honlaptulajdonosokra nézve, hiszen ők nem állítottak valótlant.

Ráadásul, akinek hasonló problémája van, még akkor sem lélegezhet fel, ha minden honlapkezelő beleegyezik a cikk törlésébe vagy módosításába. Létezik ugyanis egy oldal, ahol akár 10-20 évvel ezelőtti weboldalakra is rá lehet találni, így a teljes eltüntetés szinte lehetetlen.

Mintha a munkaadónknak írnánk a posztot

Csak olyan információt, képet, véleményt tegyünk fel a világhálóra, amelynek tartalmáért mindenki előtt tudjuk vállalni a felelősséget – fogalmazta meg az általános szabályt Mészáros Ildikó karrierszakértő, aki szerint még az elektronikus levelezéseinkben sem szabad olyat írni, amit mások előtt személyesen nem mondanánk, vagy tennénk. Úgy vélte, a HR-esek fejével kell gondolkodni, azaz azt kell mérlegelni, hogy mi kit vennénk fel, ha döntési pozícióban lennénk. Posztjaink alapján megbízható, a leendő cégéhez lojális munkaerőnek tűnünk? – ezt a kérdést minden esetben fel kell tenni.

A munkaadók körében ugyanis már teljesen bevett eljárás, hogy a kiválasztás során az interneten is kutakodnak a leendő alkalmazott után. Ha egy jelölt komoly aspiránssá kezd válni, akkor minden elérhető, nyilvános felületet megnéznek: leellenőrzik a Google-találatokat és az összes közösségi oldalt is.

Emiatt legalább a Facebook és a LinkedIn felületeket érdemes tudatosan és megfontoltan használni – hívta fel a figyelmet Bite Barbara a Coaching Team ügyvezető igazgatója. Szerinte ugyanakkor ezeket a nyomokat a munkaadók is a helyükön kezelhetik. „Vannak ismerőseim, akik már bánnak egy-egy vidám éjszakán készült fotót, szaftosabb megjegyzést. Ha viszont ezek a posztok nem rendszeresek, akkor a munkaadók is felül tudnak kerekedni rajta, hiszen ők is emberek” - fogalmazott.

Egy konkrét esetet felidézve elmondta, hogy egyik korábbi könyvelőjének asszisztense metálos énjét építgette a Facebook-on, ezt pedig bizarr volt látni megrendelőként. „Azon gondolkodtam, hogy valóban fontos lennék neki ügyfélként, ha a világról azt az üzenetet közvetíti, amit…”

A durva magánéleti posztoknál is nagyobb hiba lehet azonban az olyan bejegyzés, amely a céget, a munkaadót, a munkatársakat, vagy akár az adott piaci környezetet rossz fényben tűnteti fel. Ha van véleményünk a munkaadó felé, vállaljuk fel személyesen és adjunk a visszajelzést a szabályok mentén – tanácsolja Bite Barbara, aki szerint egyetlen cég sem keres olyan munkavállalót, aki az előző, vagy bármely korábbi munkaadójának rossz hírét kelti. Ma már nem jellemzőek a pályakezdéstől a nyugdíjig tartó állások, így mindenki tisztában lehet azzal, hogy az új munkahely előbb-utóbb a régi munkahely lesz. A lojalitás kulcskérdés a munkaadók szemében, a meglévő és a volt dolgozókkal szemben is.

Bevalljuk vagy ne valljuk?

Bite Barbara szerint, ha már kellemetlen a „netes múltunk”, akkor nem érdemes lapítani és bizonyos esetekben elé kell menni a problémának. Ha az állásinterjún abba az irányba terelődik a beszélgetés, akkor elő lehet rukkolni a kényes részletekkel, az őszinteség ugyanis kifizetődőbb lehet.

Azon is érdemes lehet elgondolkodni, hogy valaki letiltja-e a Facebook-profilját az idegenek számára. Ez ugyanis egyrészt gyanús is lehet, másrészt gyengíti a networking pozíciót.