Karrierutak a világ országaiban - egy mérnök Franciaországban

- Melyik ország, melyik településén élsz? Hol, milyen munkakörben dolgozol, esetleg tanulsz-e még valamit?

- Észak-Franciaországban, Lille-ben élek. Félig még tanuló vagyok, de már dolgozom is, három hónapot töltök a gyakorlati helyemen, hármat pedig az iskolában. Mérnöknek tanulok, a cégemnél gépvezérléssel, automatizálással foglalkozom, autóipari, élelmiszeripari vállalatoknak dolgozunk.

- Hogy alakult eddigi karriered? Mit tanultál, milyen iskolába jártál, mi a végzettséged, mi a mesterséged? Kiskorodban mi szerettél volna lenni? Meg tudtad valósítani az álmaidat, vagy inkább csak sodort az élet?

- Ahogy mondtam, mérnöknek készülök, de nincs semmi konkrét irányom, több területen is folytatok tanulmányokat éppen azért, hogy bármikor válthassak majd munkát, ha kedvem tartja. De vannak például olyan osztálytársaim, akik építészek lesznek. Fiatalkorom óta nagyon érdekel az új technológia, azért választottam ezt a munkát, hogy mindig az újítások közelében lehessek. Úgy gondolom, már majdnem teljesen azzal foglalkozom, amivel akarok.

- Milyen lehetőségeid voltak, hogy tanuljál? Mennyire jelentett ez áldozatot a családodnak, kellett-e dolgoznod iskola mellett? Hogyan működik országodban a felsőoktatási rendszer, fizetned kell a tanulmányaidért?

- A tanulás most ér véget számomra, már várom, hogy megszabaduljak az iskolától, és a munkám során sokat utazzak. Amíg gyakornok nem lettem, a szüleim fizették az iskolámat. Azóta viszont kapok fizetést és ezt átvállaltam tőlük. Úgy gondolom, ez mindenki számára jó üzlet, így a szüleim, a cég és én is jól járok. Korábban, mikor csak iskolába jártam, hétvégi munkákat vállaltam el, hogy legyen elég pénzem az albérletre.

- Milyen életkörülmények között élsz? Milyen a fizetésed az átlaghoz viszonyítva? A jövedelmedből mennyit tudsz félretenni, mire spórolsz, mire gyűjtesz?

- Szerencsésnek gondolom magam. Az egyik barátommal bérlünk egy házat, amit tudok fizetni, az ételt is tudom állni magamnak, és még mindig marad pénzem a hobbijaimra is, szeretek bárokba járni, utazni, motorozni. Nem az a típusú ember vagyok, aki azonnal félre tesz, egyelőre nincs konkrét tervem a jövőre nézve, tehát nem tudom, hol fogok élni jövőre. A bankszámlám szinte üres a hónap végére, de nem azért, mert nem keresek eleget, hanem mert túl sokat költök.

- Mennyire okoz gondot országodban a munkanélküliség, melyek az általános problémák a munkaerőpiacon? Milyen segítséget, szociális támogatást, képzéseket kapnak országodban a munkanélküliek, hogy próbál meg nekik segíteni az állam? Mi a véleményed ezek sikerességéről?

- Az emberek körülbelül 10 százaléka munkanélküli az országomban, de a probléma nem a munkaerőpiaccal van, hanem az ipari munkaerővel. Franciaországban a kétkezi munka túl drága a többi európai országhoz képest. A kormány próbálja megmenteni a munkahelyeket, de mindig minden a pénzen múlik. Nagyon jó szociális ellátórendszerünk van, ha valaki elveszíti a munkáját, akkor kap pénzt az államtól. Ez papíron jól néz ki, de sokan visszaélnek a rendszerrel. Azért maradnak otthon, mert úgy több pénzt kapnak, mintha munkát vállalnának.

- Hogy érzed magad a munkahelyeden? Milyen a munkamorál nálatok, mennyire rugalmas vagy kötött beosztású a munkád? Hány szabadnapod van egy évben? Milyen a viszonyod a kollégáiddal?

- Majdnem teljesen meg vagyok elégedve azzal, amit csinálok, az egyetlen dolog, amit nem szeretek a munkámban, hogy egész nap a képernyő előtt kell ülnöm. A munkaidőm nagyon rugalmas, főleg ezért is választottam ezt a munkát. Viszont későig, vagy akár hétvégén is dolgoznom kell, ha szükséges. Öt hét szabadságom van minden évben, de általában nem veszem ki mindet, mert mindig van még valami olyan dolgom, amit be kell fejeznem. Baráti kapcsolatban vagyok a kollégáimmal, de az, hogy mi történik a privát életemben, nem igazán kerül szóba.

- Hogyan telik egy napod? Melyek a legfontosabb feladataid a munkahelyen, és mit csinálsz általában munka után? Hogyan töltöd el legszívesebben a szabadidődet? Gondot okoz-e, hogy megtartsd a munka-magánélet egyensúlyát?

- Munka után találkozom a barátaimmal, sportolunk -- úszunk, futunk -- vagy beszélgetünk. Néha nem egyszerű összeegyeztetni a munkát és a szabadidőt, főleg hétvégén, mert akkor általában a családomhoz utazom ebédre, akik nem messze laknak. Ami nehéz, hogy néha olyankor kell bent lennem a cégnél, amikor az emberek nagy többsége nem dolgozik.

- Mik a terveid, céljaid a jövőre nézve? Milyen karrierterveid vannak, mit szeretnél elérni az életben? A jelenlegi munkahelyeden van-e feljebb lépési lehetőséged?

- Ez egy nekem való kérdés. Most az a fontos számomra, hogy olyan projektet keressek, amiből sokat tanulhatok, és persze külföldre mehetek. Úgy gondolom, pár év múlva szeretném beindítani a saját vállalkozásomat, de egyelőre ehhez még kevésnek érzem magam.

- El tudnád képzelni egy külföldi országban az életed, miért mennél el, ha elmennél, vagy miért maradnál?

- Igen, természetesen, ez az egyik álmom. Az USA-ra vagy Kanadára gondolok, de ki tudja, lehet, találok a munkám során egy helyet, ahol jól érzem magam és ott maradok. Jelenleg nincs olyan hely a világon, ahol nem akarnék élni, nem ismerek elég helyet ahhoz, hogy dönteni tudjak.