Készen állunk az újraindulásra!

Fennállása huszonöt éve alatt számos kihívással találkozott már az élményalapú csapatépítéssel és szervezetfejlesztéssel foglalkozó Survive-All csapata. A hazai és külföldi piacon is tevékenykedő, innovációk sorával jelentkező sikercég a koronavírus-járvány ideje alatt sem tétlenkedett, és startra készen várja a visszatérést. „A pandémia miatt duplán érvényes a cég alapvetése: boldog és elégedett embereket szeretnénk látni a csapatépítéseken” - mondja Kun Róbert, a Survive-All negyvenhat esztendős alapító-ügyvezetője.

- Kollégái, üzletfelei azt mondják önről: örök optimista és kiváló problémamegoldó. A mögöttünk hagyott évben ez mennyire volt így?

- Az elmúlt két és fél évtizedben átéltünk már néhány válságidőszakot, és mindegyikből megerősödve jöttünk ki. Említhetem a 2000-es évek végén beütő gazdasági krachot, amelynek nyomán a vállalatok értelemszerűen más területekre koncentrálták az erőforrásaikat, igyekeztek túlélni. De mi sem akkor, sem máskor nem estünk kétségbe. Nemcsak azért nem, mert a nevünk kötelez; azért sem, mert világéletemben hozzám hasonló szellemű munkatársakkal dolgoztam együtt, mindig is fontos volt, hogy igazi csapat legyünk, szeressük, amit csinálunk. Ennek köszönhető, hogy a problémákat is a megoldások felől közelítjük meg; a nap végén az ügyfélelégedettség a legfontosabb. Az elmúlt év kétségkívül tele volt kihívással: a veszélyhelyzettel összefüggő korlátozások hektikussá tették kül- és beltéri programjainkat, ezért is nyitottunk az online tréningek felé. Az élményalapú csapatépítéseket a szabadulószobától a soft skill tréningeken át a különféle rejtélyek feloldását célzó aktivitásainkig virtuálisan is elérhetővé tettük, és partnereink visszajelzése alapján mondhatom, újításaink kedvező fogadtatásra találtak. Van létjogosultságuk az efféle online aktivitásoknak, amelyek a jövőben is a kínálatunk részét képezik.

- Mennyire készültek fel az offline visszatérésre?

- Filozófiánk része, hogy folyamatosan fejlesztjük a céget és magunkat, úgyhogy a kényszerű, ám szükségszerű leállás alatt sem tétlenkedtünk. A koronavírus-járvány bennünket is számvetésre késztetett: amellett, hogy a jövőben - a pandémia üzenetét megértve - más szemmel nézünk magunkra, megújulunk és megannyi ötlettel segítjük partnereink újraindulását is. Keressük az új helyszíneket, az outdoor kihívásokat, a képzési formákat, lehetőségeket. Kiterjedt és megbízható alvállalkozói hálózatunk van, együttműködünk hasonló profilú cégekkel, hogy az igényeket minden fronton teljesíthessük. Számos különleges attrakciót tervezünk, többek között A Grund helyszínünkön, ahol már üzemel a beltéri lézerharcpályánk. Egyelőre annyit árulok el róla, hogy a mutatványnak köze van a magassághoz és kontrollált zuhanáshoz, de nem Bungee Jumping…

- Amint feloldják a korlátozásokat, már indulnak is?

- Igen, készen állunk! Bárki, bármikor megkereshet bennünket, ha cégének profin megszervezett, jó hangulatú közös élményre, fejlődésre van szüksége, ha kisebb-nagyobb létszámú vállalati eseményre van igénye. Természetesen maximálisan szem előtt tartjuk a biztonsági, higiéniai előírásokat. Az első időkben „hibrid” gyakorlati megvalósításra számítunk, vagyis a szervezésnél számolunk a teszteket és az oltásokat érintő prioritásokkal.

- Humánpolitikai oldalról kérdezem: mit gondol a Covid cégekre gyakorolt hatásáról?

- Az egyértelműen kiderült, hogy az ember alapvetően szociális lény. A home office-nak vannak előnyei, de szükség van a „bejárásra”, valamifajta közösségi élményre. Tapasztalat az is, hogy a kommunikáció minősége hosszú távon romlik, ha az kizárólag az online térben zajlik. Például elveszik a testbeszéd jelentős része. Aligha véletlen, hogy több partnerünk is jelezte: nagy az igény a személyes interakciókra, és amint lehet, azonnal szervezzünk nekik valamilyen közösségformáló, összetartó eseményt. Ha azt nézzük, a büntetésnek ma is a legdurvább formája az elzárás…

- Mi az, ami az elmúlt huszonöt évben igazán jellemezte a Survive-Allt?

- Büszke vagyok arra, hogy honlapunkon, a www.survive-all.hu oldalon megtalálható visszajelzések valódi élményeket tükröznek. Ügyfélkörünk, amely a kis cégektől a távközlésben vagy éppen az autóiparban érdekelt nagyvállalatokig terjed, mindig személyre szabott, speciális ajánlatot kap. A megkeresés után munkatársainkkal feltérképezzük, pontosan mire van igény, mi a cél és mi az, amit mi ennek alapján ideális, élményalapú programnak gondolunk. Ha szükséges, sokat és sokszor beszélgetünk, amíg eljutunk a végleges ajánlatig, és ugyanígy igényeljük, folyamatosan követjük a visszajelzéseket is. Fontos, hogy az extrém programokon nyitva hagyjuk a „pánikgomb” lehetőségét, mert semmi nem kötelező. Szakképzett, elkötelezett munkatársaimmal otthonosan mozgunk bármilyen terepen, vízen, hóban, hegyek között és a föld alatt - barlangtúrákon - is. Magyarországon szinte mindenütt, de több külföldi helyszínen is megfordultunk már: természetesen vannak kedvenc helyeink, ám minden esetben az ügyféllel egyeztetve találjuk meg a legmegfelelőbbet. Kapcsolt vállalkozásaink tevékenységei: stratégiai harci játékok, quadprogramok, motoroshószán-túrák, beltéri lézerharcpálya, soft skill és komplex vállalati tréningek. Megjegyzem, a koronavírus előtti időkben nőttek a bevételeink, így folyamatosan tudtunk - az igényeknek megfelelően - fejleszteni is.

- Projektjeiknek vannak kapacitásbeli határaik?

- Az eddigi legnagyobb létszámú programunk egy patinás gyár újraindulására szervezett csapatépítő, ösztönző esemény volt, 800 fővel… A legkevesebb emberrel egyébként akkor dolgoztunk, amikor egy multicég hat tagú felsővezetői csapatának szerveztünk csapatépítést.

- Melyik volt az eddigi legnagyobb kihívásuk?

- Akik ismernek, tudják, hogy nálam nincs kis- vagy nagyprogram, csak program, és akkor vagyok elégedett, ha mindenki elégedett. Így van ez a különféle ügyességi elemekkel kombinált erdélyi hószántúránál, az ügyfelek által eszkábált hajóval megtett dunai csapatépítésnél vagy éppen akkor, amikor az a feladat, hogy egy topvállalat erős személyiségekből álló boardját állítsuk extrém, emberpróbáló kihívás elé.

- Utóbbiról elárulna néhány részletet?

- Három hetünk volt, hogy megszervezzük a Budapesten kezdődő és Lido di Veneziában záruló kalandot. A brief alapján egy szappanopera forgatókönyvírójával kitaláltuk a témát, elkészítettük a storyline-t, munkatársaimmal megszerveztük a gyakorlati elemeket, a board tagjainak pedig meghagytuk, hogy pénteken legalább három napra elegendő ruhával érkezzenek a munkahelyükre. A feladat az volt, hogy egy, a Nemzeti Múzeumból ellopott festményt kell visszaszerezniük egy ügynök - egy munkatársam - segítségével. A board lépésenként egy-egy üzenetet kapott vagy fejtett meg kávézókban, GPS-koordináták, poháralátétek, QR- és AR-kódok formájában, Bibliába rejtett nyomok, falrajzok, egyebek alapján. Közben „természetesen” folyton problémákba ütköztek, illetve használniuk kellett a kreativitásukat is, például akkor, amikor a tenger négyméteres mélységéből kellett felhozniuk az általunk elrejtett, további információt rejtő fém aktatáskát. A Nemzeti Múzeumtól kezdve kültelki bárokon át olaszországi templomokig megannyi „beépített emberrel” dolgoztunk - én az egyik itáliai templomban játszottam a szűkszavú, rekedt hangú üzenetközvetítőt angolul, olasz akcentussal -, és leszerveztünk egy maffialeszámolásnak látszó lézerpuskacsatát is. A sikerrel zárult akció végén megbeszéltük és kiértékeltük túrát, a visszajelzés pedig az volt: egyrészt nem gondolták volna, hogy ezt meg tudjuk csinálni, másrészt számos hasznos, a mindennapi munkába beépíthető tapasztalattal lettek gazdagabbak. Nem tagadom, ezt jó volt hallani, különösen annak fényében, hogy az olasz tengerparton világossá vált: a Survive-All csapata akkor is profin, kiegyensúlyozottan, jó hangulatban teszi a dolgát, ha rendkívüli kihívás elé állítják.