Kilátástalan az értelmi fogyatékosok sorsa

Az értelmi fogyatékosokat gondozó szakembereket és a családtagokat is figyelembe véve megközelítőleg 400 ezer emberre hat valamilyen formában ez a hátrányos megkülönböztetés - olvasható az MTI-hez eljuttatott közleményben, amely a 2006-ban indított és most befejeződött átfogó vizsgálat eredményeit összegzi.

Magyarországon csaknem 80 ezer értelmi sérült ember él. Közülük minden negyedik kerül intézetbe, többségük a saját családjában él. Folyamatos felügyeletük, gondozásuk miatt az egyik szülő általában feladja a munkáját, de a másik szülő számára is nehezebb a munkavállalás. A fogyatékos emberek 41 százaléka így olyan családban él, ahol senki sem dolgozik.

Az ápolási díj lehetőségével körülbelül 12 ezer család él, ezen belül körülbelül 6 ezer családnak ez az egyetlen stabil bevétele. A legégetőbb probléma a szegénység: négy családból három a létminimum alatti jövedelemből él. A családok csaknem fele semmilyen anyagi támogatást nem kap - derül ki a felmérésből.

A vizsgálat felhívta a figyelmet arra, hogy évtizedek óta megoldatlan a napközbeni elhelyezés problémája. Fogyatékosok számára hetven településen működik nappali intézmény, mintegy 2500 férőhellyel. A támogató szolgálatok száma 2003 óta ugrásszerűen emelkedett, 2006-ban csaknem 800 településen összesen 9153-an részesültek ebben az ellátásban. A szolgáltatást azonban kivették a kötelező önkormányzati feladatok köréből, így a jelenlegi - még mindig alacsony szintű - hozzáférés nem emelkedik, sőt a működő szolgáltatásokat várhatóan megszüntetik az önkormányzatok.

A felmérés szerint a családok élete szempontjából talán az anyagiaknál is fontosabb a társadalomból való kirekesztődés. A mindennapi élet legegyszerűbb mozzanatai is nehézséget okozhatnak, segítő kapcsolatok hiányában akár egy bevásárlás, egy nátha kezelése, a szomszéd utcába való eljutás is leküzdhetetlen akadályt jelenthet.

Az aktív korú értelmi fogyatékosok foglalkoztatottsága elmarad az uniós átlagtól, Magyarországon 9 százalékuk dolgozik. A mintegy 6 ezer munkavállalónak csak töredéke (600-800 ember) tud elhelyezkedni a nyílt munkaerőpiacon, a többség szociális foglalkoztatókban vagy intézeti keretek között dolgozik.

A kutatás adatai szerint az értelmi fogyatékos felnőttek mintegy harmada dolgozott élete során, de három munkavállalóból kettő esetében ez a kísérlet kudarccal végződött. A munkavállalás akadályai között szerepel a munkalehetőség vagy a szakképzettség hiánya, valamint a bejárás megoldhatatlansága.

A felmérés lehangoló képet mutat az intézetben élő értelmi fogyatékos emberek helyzetéről. Négyből legalább egy középsúlyos vagy súlyos fokban értelmi sérült embert érint az intézeti elhelyezés már viszonylag fiatal korban. Az intézetek zsúfoltak, az ott élők jellemzően sokadmagukkal kénytelenek egy szobában élni. Az intézeti lakók jelentős része képes bizonyos szintű önellátásra és nem szorul 24 órás felügyeletre, ápolásra.

Mint az összegzésben olvasható, ellátásuk megoldható lenne más keretek között is, de a jelenlegi ellátórendszerben a nagy létszámú intézeteknek gyakorlatilag nincs alternatívájuk. Az intézetben élők külső kapcsolatai szegényesek, elsősorban a szülőkkel való alkalmanként kapcsolattartásra korlátozódnak.
Az ellátottak számára hétköznapi helyzetekben sem adatik meg a választás lehetősége, nagy részük arról sem dönthet önállóan, milyen ruhát viseljen, hogyan rendezze be a szobáját, mikor keljen fel vagy feküdjön le - áll a közleményben.