Megzsarolt pedagógusok és kollektív büntetés

Ebben a fejezetben egy olyan eset kerül bemutatásra, ahol pedagógus és diák egyaránt a szervezeti kultúra kárvallottja. Ilyen módon az is hangsúlyozandó, hogy a rendszerben nem “jó” és “gonosz” szereplők vannak, hanem az emberek együtt hoznak létre egy olyan struktúrát, mely aztán nagyobb eséllyel hozza elő minden érintettből az antihumánus magatartásformákat.

Egy egyházi gimnázium internátusában a fiúk átcserélik a szobák mellett található névtáblákat. Az iskola vezetése nem kezd nyomozásba, hanem a tanárkollégákat kényszeríti arra, hogy az elkövetőt megtalálja (ebben a nagysúlyú bűnügyi sztoriban). A tanárok bár csekély lelkesedéssel, de nekiállnak a nyomozásnak, ám tudják, mint mindig, hogy ha ellentmondanak az igazgatónak, akkor a lakhatásukat lehetővé tévő szolgálati lakásukkal játszanak.

Végül a bűnös nem kerül meg, így a jól bevált kollektív büntetés a csattanó: az egész szobától megvonják a hétvégi hazautazás lehetőségét, nem kell tovább nyomozni, kutatni, cizellálni.

Számomra a történet ismét a munka világára való felkészülés szempontjából a legfontosabb. Hogyan zsarolhatók emberek az egzisztenciát érintő javak megvonásával; mi számít szabálysértésnek, lehet-e tudni, az milyen szankciót von maga után; hogyan kényszerítik a rendszerben dolgozókat-élőket, hogy feladják egymás iránti szolidaritásukat és esetleg kiszolgáltassák a bűnöst a hatalomnak.