Mi legyen a tetovált álláskereső sorsa?

Én mást látok ebben a történetben.

Először is, van egy munkáltató, aki felvett valakit a tetoválása ellenére. Ez nálam jó pont, nem zárták ki ezért a jelöltek közül, a képességei alapján ítélték meg, alkalmas-e. Majd megkérték, hogy az ügyfelek és a munkahely szellemének megfelelően a tetoválását takarja el. Ebben sem látok kivetnivalót, és valószínűleg ebben térek el a „szabadságharcosoktól”.

Értem az igényüket, hogy az egyéniségünket ne adjuk fel, még egy állásért sem. Én viszont azt is szem előtt tartom, hogy a jövőjét, karrierjét, egzisztenciáját ne adja fel senki egy tetoválásért. Értem, hogy az önkifejezés része. De vajon szeretnénk-e, ha egy sebészorvos a műtőben önkifejezne, és steril öltözék helyett a kedvenc, önkifejezését segítő öltözetben dolgozna? Tetszene-e ha a banki ügyintéző hölgy kihívó öltözékben, méteres műkörmökkel, bőrszerkóban fogadna bennünket? A rendőr fürdőgatyában intézkedne? Jó lenne-e, ha egy hegesztő nem venné fel a védőfelszerelést, mert ő egyéniség? Máris rájövünk a munkahelyi szabályok értelmére.

A legrosszabb tanács, hogy mondjon fel. Tegyük fel, téves önérzetére támaszkodva felmond. Mi lesz a munkáltatók következtetése: fel sem veszünk tetováltat, mert úgyis felmond, ha megkérjük, hogy tartsa be a munkahelyi szabályokat. Jó-e ez a tetovált álláskeresőknek?

És megfordítva: feladja-e az egyéniségét a tetovált munkavállaló, ha a tetoválását eltakarja? Egyáltalán, az önkifejezés eszköze-e a munkahelyen egy tetoválás? Vagy munkahelyen egészen másképp kellene „önkifejezni”? Lehet, hogy a jó teljesítmény, az előremutató szakmai ötletek és egyáltalán a szakmai identitás építése is fontos? A tetkó akkor is rajtad van, ha mellette jó szakember vagy. De tetkóért, önkifejezésért nem adnak kenyeret a közértben, a jó munkáért kapott fizetésből viszont megveheted.

Ne kiáltsunk diszkriminációt se, hiszen a munkáltató nem diszkriminált: felvette a tetovált álláskeresőt. Utána sem diszkriminált, a tetovált kollégának pont azokat a szabályokat kell betartania, mint azoknak, akiknek nincs tetoválásuk.

És ilyenkor az ördög ügyvédjének sapkáját is felveszem: aki erre diszkriminációt kiáltott, vajon megosztja-e a Facebookon az ismerőse álláshirdetését, amiben fiatal, csinos pultoslányt keres? Vagy szól-e hasonló hirdetést látva, hogy ez nem oké?

Fotó: Pixabay
JobAngel
HRBlog