Mindenkinek megvan a maga útja - az övé az volt, hogy felmondjon

Erikát a kiszolgáltatott helyzete sarkallta arra, hogy változtasson. Állandó ítélkezésnek volt kitéve: egyik nap az egekig magasztalták, másnap a földbe tiporták. Mivel a szerepeket nem ő választotta, úgy érezte minden a feje felett dől el, folyamatosan mások döntenek a sorsáról - és ezt nem akarta tovább csinálni. A színésznő azt mondja, ilyen döntést nem szabad sértettségből meghozni: éppen ezért ő még azelőtt mondott fel, hogy igazán rosszra fordultak volna a dolgok. "Úgy éreztem, hogy egy gyárban dolgozom, nem volt közöm az egészhez. Túl sokan voltunk, olyan arcok is bekerültek a színházban, akikkel nem tudtam azonosulni. Nem akartam megvárni a pillanatot, amikor már nem jó ott" - emlékezett vissza a színésznő.

Most ő dönt és úgy gondolja, neki ez sokkal jobb. Dolgozott jégrevüben, ami talán sokak szerint nem olyan magasztos színészi feladat, mint a színházi, mégis Erikának a döntés joga a legfontosabb. Ugyanígy ő döntött akkor is, amikor zenekarával a közelmúltban egy utcazene-projektben vett részt - ez is saját akaratából történt. "Akkor többet adott nekem, hogy a Keleti Pályaudvarnál énekelhettem, mint a színházi munka. Miért mondaná meg más, hogy nekem mi ad többet?" - tette fel a kérdést Erika, akit legyen szó bármilyen munkáról, mindig képes motiválni a csapat, az alkotás öröme, környezet, emberek, akik a saját szakmájukban különlegeset alkotnak. Az ilyen emberek inspirálják, csak ilyen emberekkel tud együtt dolgozni. De legyen szó bármilyen szakmáról, ha abban az adott ember a helyén van, azt Erika nagyra becsüli. "Engem más szakmák érdekelnek, ezért is jöttem el, mert most mást csinálhatok. A színházban már fulladtam, testi tünetek kezdtek jelentkezni nálam. Nem akartam megvárni, amíg teljesen kiégek és totál tehetségtelennek érzem magam."

Aztán az ölébe pottyant egy olyan lehetőség, melyet a színésznő jutalomnak érez: ő lett az egyik kereskedelmi televízió hangja. Ez a munka megteremtette számára azt az anyagi biztonságot, melynek köszönhetően most tényleg csak azt vállal el, amit szeretne, amit közel érez magához. "Emellett megengedhetem magamnak, hogy dalszövegeket írjak, hogy azt csináljak, amit akarok. Mindenki mondjon fel!" - tette hozzá nevetve a színésznő.

Hisz abban, hogy mindenkinek van egy útja, egy hivatása, melyet meg kell találnia. Erről egy tanmesével is szolgált: adott egy jó zongorista, aki sokat gyakorol, ám folyton történik vele valami, ami megakadályozza a gyakorlásban: hol begyullad a keze, hol baleset éri, ezért végül abba kell hagynia a zongorázást, amitől mindenki felettébb szomorú. Ám eltelik húsz év és az immár sikeres sebész visszanéz: valóban nem az volt az útja, hogy zongorista váljék belőle. Erika szerint az életünket jelek szövik át, melyekre ha odafigyelünk, rá fogunk találni a saját pályánkra.