Okoskarkötő: a munkahelyi érdek felülírja a magánszférát?

Sok vállalat - köztük a BP, az eBay és a Buffer - kedvezményes egészségbiztosítással ösztönzi munkavállalóit okoskarkötők viselésére. Ezzel az eszközzel nyomon követhető, hány lépést tettünk meg egy nap, hány percet töltöttünk aktív mozgással, ez idő alatt mennyi kalóriát égettünk el, és milyen távolságot kocogtunk le, hány órát és milyen minőségben aludtunk (hányszor ébredtünk fel) éjjel stb. Némelyik eszköz azt is megmutatja, hogy az előre beállított mozgásmennyiséghez képest éppen hogyan állunk a mozgástervvel.

Ezek az információk a munkaadó számára sem mellékesek, hiszen az egészséges, kipihent, aktív kolléga hosszú távon pénzt takarít meg a cégnek – mert kevesebbet lesz beteg, kisebb eséllyel kell helyettesíteni. Egyes helyeken nem ez az elsődleges cél, hanem annak ellenőrzése, hogy miként dolgozik a munkavállaló. Több cég kutatása bebizonyította, hogy a hordozható eszközökkel megfigyelt munkatársak valóban produktívabbak.

Bár Ethan Bernstein a Harvard Business School szakértője szerint az eszközök a várttal ellentétes hatást is kiválthatnak – amit ő „átláthatósági paradoxonnak” nevez. Munka helyett a beprogramozott célok elérésén munkálkodnak a dolgozók.

Az okoskarkötőkhöz hasonló digitális eszközök ellenállás nélkül törnek előre, csupán a használókon, a használatot előírók erkölcsi normáin és az adott ország jogrendszerén múlik, milyen adatokat lehet nézni, hol húzzák meg az adatelemzés határát.

Egy dolgot mindenképpen tisztázni kell: hol ér véget a munkahelyi érdek és hol kezdődik a magánszféra.

Népszabadság