Öt mondat, ami tilos állásinterjún

”Én bármit elvállalok.”, ”Bármilyen munka érdekel.”

Ez tipikusan az a mondat, amelyet az álláskeresők gyakran - de felelőtlenül - előszeretettel hangoztatnak. Az ok: úgy vélik, olyan rugalmasságot, nyitottságot és kompromisszumkészséget sugároznak majd általa, ami miatt biztos felkeltik majd a cégek/HR-esek érdeklődését. A fordulattal gyakran élnek a már huzamosabb ideje állást keresők.

A hatásosnak szánt mondattal viszont épp az ellenkezőjét érik el, mert a ”minden” és a ”bármi” túlságosan tág fogalom. Amennyiben a néha több száz aktuális állásajánlatot ismerő HR-es jelenlétében hangzanak el a fentiek, a szimpátia helyett inkább fejfájást jelent majd számára, mintsem komoly kihívást. Mert még a CV által behatároltabb infók alapján sem köteles tudni egy HR-munkatárs, hogy adott területen elérhető, több tucat lehetőség közül melyik érdekli igazán az álláskeresőt. (Gyakran a CV - ben sem jelöli az álláskereső, hogy mit szeretne megpályázni a kínálatból: még bonyolultabb a helyzet, ha élőszóban is minden további infó nélkül hangzanak el a fentiek.) Ez akkor is igaz, ha ismeretségi körben említjük meg álláskeresési szándékunkat. Egy álláskeresőnek tudnia kell, mire alkalmas, milyen erősségekre építhet. És aki azt mondja magáról, hogy mindenhez ért, az általában semmihez sem konyít igazán...

"Milyen juttatási csomagot tudnak számomra kínálni?”, ”Kapok cégautót/laptopot/mobilt?”

Ezzel a fordulattal sem szerencsés előállni már az állásinterjús folyamat korai szakaszában: különösen nem pályakezdőként. Kérdezni azért lehet, sőt, később majd kell is ez ügyben. Arra viszont ügyelni kell, hogy erre ne saját pozitívumaink és készségeink bemutatása előtt és ne is az állásinterjú korai szakaszában kerüljön sor. (Cégautó ráadásul többéves tapasztalattal, általában már középvezetői pozíciótól felfelé jár vagy értékesítői munkakörökben jár. Ezt a kérdést csak megfelelő szövegkörnyezetben, kellő időzítéssel, - és arányérzékkel lehet feltenni.

”Nekem ez a pozíció, pályakezdőként, úgyis csak ugródeszkának kell.”

Ez a fordulat is azon elrettentő példák közé tartozik, amelyeket mindenképp kerülni kell egy állásinterjún - már ha sikeres ”végeredményt” szeretne az álláskereső. A cégek/HR-esek már a válság előtt sem kedvelték - ám a krízis mindezt csak tovább mélyítette. Számos meghirdetett pozícióig akár 3-4 fordulós állásinterjún keresztül vezet az út. Eközben a tanácsadó cégnek-főleg hangzatosabb pozícióknál - gyakran több száz önéletrajzot kell átnéznie a pályázók szelektálásakor. Mindemellett a cégek többsége ma is hosszú távra keresi a munkatársakat és nem szívesen ”ereszti szélnek” őket, ha tényleg beváltak. Ráadásul a ”job-hoppereket”, a gyors előrelépés és kecsegtetőbb karrier lehetőségek érdekében állandóan munkahelyet változtatókat sem szívlelik. Ezek ismeretében már nem is kell tovább magyarázni, miért ”hagyjuk inkább otthon” ezt a hasonlatot, ha állásinterjúra készülünk.

”Utáltam az előző munkahelyet a hülye főnök/kollégák/céges policyk/teljesíthetetlen követelmények miatt.”

Tényleg számos állásváltoztatási szándékhoz járulhatnak nagyban hozzá a fentiek - ám mindezt, ennyire kendőzetlen stílusban megfogalmazni és tálalni egy állásinterjún szinte felér egy kisebb ”karrier - öngyilkossággal.” Az okokat kitalálni nem nehéz. Az interjúztatóban joggal merülhet fel, hogy az álláskereső egy sikertelen együttműködés után róluk is így beszélhet majd a következő állásinterjún - és ezt egyértelműen nem szeretnék.

”Nincs semmi kérdésem az elhangzottak alapján.”

Az állásinterjú záróakkordjaként a pályázó ezzel a fordulattal könnyen érdektelennek és motiválatlannak tűnik. Kérdés szinte mindig felmerül. Ha nem, akkor érdemes egy-kettővel készülni. Kivétel persze, ha a munkaadó annyira összeszedetten beszél, annyira rutinos interjúztató, hogy minden felmerülő kérdésnek elébe megy. De ez azért - valljuk be - ritka.