Özvegyi nyugdíj feléled nyugdíjkorhatár betöltésekor?

Édesanyja jogosan kapja az özvegyi nyugdíjat. Az árvaellátásra tekintettel kapott özvegyi nyugdíja az utolsó árvaellátás megszűnésével együtt 1997-ben megszűnt. Ezt követően (miután édesapja 1993. március 1. előtt halt meg) 15 évi határidő állt rendelkezésre az özvegyi nyugdíj feléledésére, amelynek egyik indoka, ha az özvegy betölti a rá a házastársa halála időpontjában irányadó nyugdíjkorhatárt. Édesapja halála időpontjában a nők nyugdíjkorhatára 55 év volt, így ha ezt a kort édesanyja 2010-ben (a jogvesztő határidőn belül) betöltötte, akkor jogosan éledt föl az özvegyi nyugdíja és ez már végleges jelleggel megilleti.

Az erre vonatkozó rendelkezéseket a TB nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény (Tny.) 47.§-a és 53.§-a tartalmazza:

47. § (1) Az ideiglenes özvegyi nyugdíj a házastárs halálától legalább egy évig, továbbá az elhunyt jogán árvaellátásra jogosult, másfél évesnél fiatalabb gyermeket eltartó özvegynek az árva 18 hónapos életkorának betöltéséig jár. Fogyatékos vagy tartósan beteg gyermek esetén az ideiglenes özvegyi nyugdíj azonos feltétellel a gyermek harmadik születésnapjáig folyósítható.

(2) Az ideiglenes özvegyi nyugdíj megszűnését követően özvegyi nyugdíjra az jogosult, aki házastársa halálakor
a) a reá irányadó öregségi nyugdíjra jogosító korhatárt betöltötte, vagy
b) megváltozott munkaképességű, vagy
c) házastársa jogán árvaellátásra jogosult fogyatékkal élő, illetve tartósan beteg, vagy legalább két árvaellátásra jogosult gyermek eltartásáról gondoskodik.

(3) Özvegyi nyugdíj jár akkor is, ha az erre jogosító feltételek
valamelyike
a) a házastárs 1993. március 1-je előtt bekövetkezett halála esetén az elhalálozástól számított tizenöt éven belül,
b) a házastárs 1993. február 28-a után bekövetkezett halála esetén az elhalálozástól számított tíz éven belül
következik be.

53. § (1) Feléled az özvegyi nyugdíja annak, akinek az özvegyi nyugdíja nem házasságkötés miatt szűnt meg, ha az arra jogosító feltételek valamelyike
a) a házastárs 1993. március 1-je előtt bekövetkezett halála esetén az özvegyi nyugdíj megszűnésétől számított tizenöt éven belül,
b) a házastárs 1993. február 28-a után bekövetkezett halála esetén az özvegyi nyugdíj megszűnésétől számított tíz éven belül
bekövetkezik. Az özvegyi nyugdíj feléledése során az özvegyre irányadó öregségi nyugdíjkorhatárt a jogszerző halálakor hatályos jogszabályok alapján kell megállapítani.

(4) Az özvegyi nyugdíj feléledése esetén a jogosultat az özvegyi nyugdíj megszűnését követő emelések, kiegészítések megilletik.

(5) Ha 1997. december 31-ét követően az 1998. január 1-je előtt megszüntetett özvegyi nyugdíjra a jogosultság az (1)-(2) bekezdés szerint feléled, az özvegy az öregségi nyugdíja, rokkantsági ellátása, rehabilitációs ellátása mellett - a megállapítás időpontjára tekintet nélkül - kérheti az özvegyi nyugdíj 50. § (2) bekezdés b) pontja szerinti folyósítását, ha ez számára kedvezőbb. (lásd alább)

Ami az özvegyi nyugdíj összegét illeti, a következő rendelkezéseket kell figyelembe venni a TB nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény (Tny.) és az ennek végrehajtásáról szóló 168/1997. (X.6.) Korm.rendelet (R.) alapján (csak a főbb pontokat ismertetem):

Tny. 50. § (1) Megözvegyülés esetén az ideiglenes özvegyi nyugdíj hatvan százaléka annak az öregségi nyugdíjnak, amely az elhunytat halála időpontjában megillette, vagy megillette volna.

(2) Az özvegyi nyugdíj mértéke
a) a 47. § (2) bekezdés a)-b) pontja szerinti feltétellel rendelkező (vagyis a nyugdíjkorhatárt betöltö, illetve megváltozott munkaképességű), de rokkantsági ellátásban, rehabilitációs ellátásban, saját jogú nyugellátásban, korhatár előtti ellátásban, szolgálati járandóságban, táncművészeti életjáradékban és átmeneti bányászjáradékban nem részesülő özvegy esetében hatvan százaléka,
b) a 47. § (2) bekezdés a)-b) pontja szerinti feltétellel rendelkező és egyidejűleg rokkantsági ellátásban, rehabilitációs ellátásban, saját jogú nyugellátásban, korhatár előtti ellátásban, szolgálati járandóságban, táncművészeti életjáradékban vagy átmeneti bányászjáradékban részesülő, továbbá a 47. § (2) bekezdés c) pont szerinti feltétellel rendelkező özvegy esetében harminc százaléka
annak az öregségi nyugdíjnak, amely az elhunytat halála időpontjában megillette, vagy megillette volna. (Viszont a fenti b) pont szerinti esetben a 2004. november 1. előtt megállapított özvegyi nyugdíjakat aznaptól 20%-kal meg kellett emelni, továbbá azóta folyamatosan kellett emelni az évi kötelező nyugdíjemelés mértékével is.)
(3) A (2) bekezdés a) pontja szerint hatvanszázalékos mértékben megállapított özvegyi nyugdíj helyett harmincszázalékos mértékű özvegyi nyugdíjat kell megállapítani attól az időponttól, amelytől az özvegy saját jogú nyugellátásban, rokkantsági ellátásban, rehabilitációs ellátásban, korhatár előtti ellátásban, szolgálati járandóságban, táncművészeti életjáradékban vagy átmeneti bányászjáradékban részesül. A (2) bekezdés b) pontja szerint megállapított özvegyi nyugdíj az özvegy ellátásának összegére tekintet nélkül jár.

(6) A házastárs 1998. január 1-je előtti halála esetén a saját jogú nyugellátást az özvegyi nyugellátással - a megállapításuk időpontjára tekintet nélkül - a Kormány rendeletében meghatározott összeghatárig kell együtt folyósítani. Az özvegy kérelmére azonban a saját jogú nyugellátást a (2) bekezdés b) pontja szerinti mértékben az özvegyi nyugellátással kiegészítve kell folyósítani, ha ez számára kedvezőbb. A (2) bekezdés b) pontja szerinti összeget abból a saját jogú nyugellátási összegből kell meghatározni, amely a jogszerzőt 1997. december 31-én megillette, vagy megillette volna. Ha az özvegyi nyugdíjra az igény 1998. december 31-ét követően nyílik meg, olyan összegű saját jogú nyugdíjból kell az özvegyi nyugdíjat megállapítani, amely a jogszerzőt az özvegyi nyugdíj megállapításának időpontját megelőző naptári év december 31-én megillette volna.

A fenti rendelkezések alapján édesanyja vagy a (6) bekezdésben említett együttfolyósítási összeghatárig kapja a saját nyugdíját és az özvegyi nyugdíját egy összegben (ha ez az együttes összeg nem haladja meg a 87.720 forintot idén), vagy külön-külön kapja a saját nyugdíját és az özvegyi nyugdíját, ez esetben az özvegyi nyugdíja a fenti (2) bekezdés b) pontja szerinti összegben jár, figyelembe véve az özvegyi nyugdíj megállapítása óta végrehajtott emeléseket is.