Munkakör-értékelési módszerek - Analitikus módszerek
A munkakör-értékelés célja a szervezeten belüli munkakörök relatív értékének meghatározása. Ez elengedhetetlen a méltányos bérezéshez, a karriertervezéshez és a hatékony humánerőforrás-gazdálkodáshoz. A módszereket két fő csoportba soroljuk: az egyik a munkakört egészként tekinti, míg a másik a munkakör összetevőit vizsgálja.
Emellett léteznek még a piaci viszonyokon alapuló megközelítés (a piaci bérekkel határozza meg a munkakör relatív értékét), a képességeken alapuló megközelítés (a munkakörhöz szükséges emberi tulajdonságokat és képességeket vizsgálja), valamint a szakértő cégek által kidolgozott módszerek (ezek többnyire a részletező módszerek továbbfejlesztett változatai).
B) Részletező módszerek
A részletező módszerek a munkaköröket alkotóelemekre bontják, és azokat külön-külön értékelik. Ezáltal pontosabb és árnyaltabb képet kapunk a munkakörök értékéről, mint az átfogó módszerekkel.
-
Összehasonlító tényezőelemzés
Ez az egyik legrégebbi munkakör-értékelési módszer, amely a munkaköröket alkotóelemekre bontja, majd azokat egy értékelési skálával veti össze. A skálán elért értékeket összeadják, így kapják meg a munkakörök súlyát. Gyakran az alábbi csoportokat határozzák meg:
-
Bemeneti tényezők: A munkakör betöltéséhez szükséges erőforrások, mint például:
- Képzettség, ismeretek
- Gyakorlat
- Szakmai tapasztalat
- Kapcsolatteremtő képesség
- Vezetői képesség
-
Teljesítménytényezők: A munkakör által elvárt eredmények és felelősségek, mint például:
- Felelősségvállalás
- Döntési jogkör
- Erőforrásokkal való gazdálkodásért való felelősség
- Eredményekért való felelősség
-
Folyamattényezők: A munkavégzés során szükséges tevékenységek és képességek, mint például:
- Szellemi erőfeszítés
- Kreativitás
- Kezdeményezőkészség
- Problémamegoldás
- Döntéshozatal
- Koncentráció
-
Környezeti tényezők: A munkakörnyezet jellemzői, mint például:
- Fizikai körülmények
- Fizikai igénybevétel
- Környezeti kockázatok
-
-
Értékpontozás
Ennél a módszernél a munkaköröket különböző szempontok alapján pontozzák. Számos ilyen eljárás létezik, amelyek különböző dimenziók mentén értékelik a munkaköröket. Gyakran használnak értékelő táblázatokat, amelyek lehetővé teszik a finomabb összehasonlításokat. Előnye, hogy széles körben alkalmazható, és részletesebb képet ad a munkakörökről, mint az átfogó módszerek. Hátránya lehet az alkalmazásának idő- és költségigénye.
-
Döntési fa elemzés
Ez a módszer döntési pontokhoz igen/nem válaszokat rendel. A válaszok alapján újabb kérdések következnek, amelyek továbbvezetik az értékelést. Fejlettebb változatai kérdőíves eljárások, amelyek egy-egy döntési pontnál felkínálják a korábban említett részletező módszerek egy-egy tényezőjével összefüggő összes lehetséges változatot.
Magyarországon a munkakör-értékelés terén a hangsúly egyre inkább a részletesebb és objektívebb módszereken van. A piaci verseny, a munkavállalói elvárások és a jogszabályi környezet (pl. egyenlő bérezés elve) miatt a vállalatoknak érdemes korszerű és átlátható értékelési rendszereket alkalmazniuk.