A Yale, a Purdue-i és a Koppenhágai egyetemek gazdaságtudománnyal foglalkozó szakértői a növekvő jövedelmi egyenlőtlenségek ellen tiltakozó Occupy Wall Street mozgalom nemzetközi terjedésének hatására vizsgálták meg a problémát. Mint írják, sokan a mozgalom képviselőinek szemére vetik, hogy nincs egységes állásfoglalásuk a tekintetben, hogy milyen változásokat, eredményeket szeretnének látni.

A szerzők felhívják a figyelmet arra, hogy ez a kritika igazságtalan, hisz sem az akadémikusok, sem a politikusok között nincs konszenzus az egyenlőtlenség kiváltói okai és megoldásai tekintetében. Néhányan a technológiai változásokat jelölik meg okként, mások a vállalati tevékenységek kiszervezését, megint mások a képzett munkaerő hiányát, miközben a magasan képzettek számának növelését sürgetik. Valóban a globalizáció lenne a felelős, és a diplomások számának növelése lenne a megoldás?

David Hummels, Jakob R. Munch és Chong Xiang professzorok Rasmus Jørgensen kutatóval közösen jegyzett tanulmányukban Dánia 1995 és 2006 közötti munkaerő-piaci adatait elemezték, azt az időszakot, amelyben a globalizáció különösen erősen éreztette hatását a dán gazdaságban. A szakértők arra keresték a választ, az offshoring tevékenység milyen hatást gyakorolt a diplomásokra és a szakmunkásokra. A fő kérdésük az volt, hogy a fokozódó vállalati export tevékenység és kiszervezés hogyan tükröződik vissza a fizetésekben, továbbá a helyben alkalmazott munkaerő számában.

A fizetések tekintetében azt találták, hogy a kiszervezést végrehajtó vállalatoknál nőtt a diplomás dolgozók fizetése, míg a felsőfokú végzettségűeké csökkent. Ez megerősíteni látszik azt a feltételezést, hogy a globalizáció jobb helyzetbe hozza a magasan képzett munkavállalókat. A képet azonban árnyalja, ha a diplomások képzettségét is beemelik a vizsgálatba.

Hummels és szerzőtársai azt találták, hogy kommunikációban és nyelvismeretben, a társadalomtudományokban és matematikában jártas diplomások helyzete javult a leginkább, míg a természettudományos és mérnök végzettségűek számára nem jár egyértelmű előnnyel a kiszervezés. A kutatók szerint ez azt mutatja, hogy a tudomány és a matematika, univerzális nyelv lévén, nem tesz különbséget alkalmazott és alkalmazott között, ezzel szemben azok a munkavállalók, akik képesítéseiknek köszönhetően segíthetnek az anyaországi és a leányvállalat közötti kulturális különbségek összehangolásában, előnybe kerülnek.

A vizsgálat ugyanakkor arra is rámutat, hogy felsőfokú végzettséggel nem rendelkezők közül sem mindenki veszít a globalizáció hatására. A kiszervezés csökkentheti a költségeket, de növelheti a produktivitást, ami versenyképesebbé teszi a munkavállalókat. Számos cég, főleg a termelési szektorban érdekeltek, tudják emelni minden dolgozójuk fizetését, és nem csak a diplomásokét.

A probléma értelmezésében újabb adalékot jelent az elbocsátások vizsgálata is. A dán adatok szerint a kiszervezés hatására elbocsátott diplomások az elbocsátást követő első évben a jövedelmük sokkal nagyobb arányát veszítik el, mint azok, akiket munkaadójuk más okokból (pl.: csődhelyzet) miatt küldött el. Ugyanez, nagyobb fizetéskieséssel, igaz a nem diplomás elbocsátott munkavállalókra is. Miért? Mert a kiszervezés okán elküldött dolgozók nehezebben találnak állást, ugyanis a kiszervezés a képzettségük iránti munkaerőpiaci igényt is nagyobb valószínűséggel leredukálja. Ezzel szemben azok, akik munkahelyük megszűnése miatt válnak állástalanná, könnyebben el tudnak helyezkedni akár egy korábbi versenytárs cégnél.

Hummels és szerzőtársai mindezek fényében megállapítják, hogy nem általánosítható az a nézet, hogy a globalizáció a diplomások előnyére, a nem diplomásoknak viszont hátrányára válik. Az előnyök sokkal inkább a képzettségen és a betöltött pozíciókon, illetve a munkaadó érdekeltségein és profilján múlik. A vizsgált adatok alapján úgy tűnik, a felsőfokú végzettség megszerzésénél fontosabb, hogy a munkavállaló milyen irányú képzettséggel rendelkezik és milyen cégnél dolgozik. Ennek alapján a szakértők úgy vélik, az oktatáspolitikának nem a diplomások számának növelésére kellene fókuszálnia, hanem a globálisan igényelt képességek erősítésére. El kell vetni azt az általánosan elfogadott nézetet, miszerint a globális piacnak tudományos, műszaki és technológiai végzettségű dolgozókra van elsősorban szüksége, hiszen az adatok szerint ezeknél fontosabb a kommunikációs, nyelvi és társadalomtudományi képességek megléte. Emellett fontos, hogy a kiszervezés miatt állásuk vesztett munkavállalókat megfelelő politikai stratégiákkal segítsék az újbóli elhelyezkedésben.

ELTE Társadalomtudományi Kar, Hírlevél