Emberek helyett robotok - mi lesz a HR és a vezetés feladata?

Amit eddig is tudtunk: a multik döntő része az elmúlt 20-30 évben a globalizáció előnyeit kihasználva kihelyezte gyártási kapacitásait Távol-Keletre, az autóipar pedig főleg Kelet-Európába. Az okokat is jól ismerjük: olcsóbb munkaerő, kisebb termelési költségek, ezáltal nagyobb nyereség. És miközben tudomásul vettük, hogy mindez megváltoztathatatlan, beivódott tudatunkba és a közgondolkodásba.

És most kiderült, hogy ahogyan semmi sem változatlan, ez sem örök.
Két nappal az Adidas bejelentése után az amerikai fő vetélytárs, a Nike tette közzé, hogy már épül az új 2400 négyzetméteres gyártási csarnokuk, ahol kizárólag ipari robotok végzik a gyártást. Számításaik szerint a gyártási költségek igenis csökkenthetők, mivel a magasabb amerikai bérköltséget bőven ellensúlyozza a robotizált technológia miatt lecsökkenő dolgozói létszám. Tehát kevesebb munkás – magasabb bérrel.

A legérdekesebb hír azonban az Apple amerikai informatikai óriás tajvani tulajdonú, de Kínában működő egyik beszállítója, a Foxconn Technology Group-tól érkezett: az általa foglalkoztatott 110 ezer dolgozójából 60 ezret (!) bocsátott el, mivel munkájukat mostantól ipari robotok végzik. A Fox News beszámolója szerint a példa ragadós, Kínának abban a térségében, ahol a Foxconn Technology Group működik, további mintegy 600 technológiai cég tervezi a termelésben az embereket részben robotokra cseréli.

Mondhatná valaki, hogy ezek tőlünk messze zajló külföldi példák. Csakhogy ez nem igaz. A folyamat elért minket is: cégünk tanácsadói már Magyarországon is találkoztak olyan autóipari beszállítóval, mely robotokra cserélte le teljes gyártástechnológiáját. A probléma itt és most valós, mindenképpen érdemes rá figyelnünk és a ránk háruló következményekre felkészülnünk.

Várható következmények

Három példa bár nem sok, de alkalmas arra, hogy átgondoljunk néhány lehetséges következményt, szigorúan “humán oldali” nézőpontból.

• Milyen hatása lehet az ipari robottechnika bevezetésének a vállalatok vezetésére és annak humán oldalára?
  
• Megváltozik-e a vezetési kultúra?
  
• Milyen új kompetenciákra lesz szükség?
  
• Igényel-e a robotizáció újfajta vezetőképzést? Mi marad, és mi változik?
  

Az első kérdés megválaszolásához érdemes átgondolni, hogyan alakult át a termelési technológia az elmúlt 100-150 évben. Az akkoriban általános egyedi gyártás magas szintű szaktudást igényelt, a korszerű sorozatgyártás növekedésével fokozatosan előtérbe kerültek a célgépek, majd az automatizálás háttérbe szorította hagyományos szakmunkát és helyette a célgépeket (valójában korai ipari robotokat) ismerő specialista lépett.


A mai hírek azt mutatják, hogy a korábban alkalmazott korai célrobotok kiléptek a hagyományos szerepükből, rugalmas programozhatóságuk, sokoldalúságuk lehetővé teszi mind a kisebb sorozatok, mind a nagysorozatú teljes gyártási vonalak kiszolgálását.

Ez már a jelen: 2016-ban 20 millió ipari robotot alkalmaznak a termelésben világszerte, számuk évi átlagban 30 százalékkal, élettartamuk 10-ről 15 évre növekedett, képességeik pedig az informatikai háttér exponenciális fejlődésével arányosan nőnek.

Gyakorlatilag minden gyártási (de még nem szellemi) tevékenység ellátására képesek. Éjjel-nappal, 24 órában, sötét üzemekben, világítás és folytonos emberi felügyelet nélkül, korábban elképzelhetetlen pontossággal dolgoznak, termelésük lényegében hibamentes. Ez ma a valós technikai háttér. A folyamat természetszerűleg visszahat a humán oldalra, amely az ebből adódó feladatait és a várható humán igényeket egyelőre csak részben követte.

Dr. Baneth Péter
CMC tanácsadó, ügyvezető igazgató
McMillan & Baneth Vezetési Tanácsadó Kft.


A cikk folytatását itt olvashatják.