Pályakezdő fiatal üstökösök a hazai munkaerőpiacon (III.)

A munkavállalás, munkavégzés várható jellege
A kérdőívben választ szerettek volna kapni arra is, hogy ki milyen státuszban szeretne dolgozni. Erre 888 nő és 538 férfi válaszolt. Legtöbbjük alkalmazotti státuszt remél és az összesen 1426 válaszadóból csupán 208 fő jósolt vállalkozói karriert önmagának, míg 41 fő egyelőre nem, vagy egyáltalán nem kíván főállásban dolgozni.
Bíztató jel, hogy a leendő munkaköri elvárásaikat és saját kvalitásaikat mérlegelve a diákok 65 százaléka ítélte úgy, hogy reális esélyt lát a számára megfelelő pozíció megszerzésére.

Esélylatolgató a munkaerő-piaci kilátásaikról
Arra a kérdésre, hogy hogyan látják saját munkaerő-piaci esélyeiket a diákok, egynegyedük pesszimista választ adott, 8 százalékuk pedig nem adott semmilyen választ. Kitérve arra a kérdésre, hogy a jövőbeni terveik szerint meglátásuk szerint összeegyeztethető-e a karrier és a családi élet, 17,39 százalékuk nemleges választ adott, de a férfiak körében ez a vélemény elérte a 20 százalékot is. Demográfiai szempontból nem elhanyagolható az az eredmény, mely szerint az adatok alátámasztották, hogy "minél nagyobbak a női hallgatók fizetési elvárásai, annál később tartják reálisnak első gyermekük

megszületését", míg a 200.000 forint feletti jövedelmet tervező férfi pályakezdők csak 35 év felett tervezik a családalapítást karrierjük mellett.

Van igény az élethosszig tartó tanulás megvalósítására?
Igencsak szomorú adat, hogy a diplomázás utánra jelzett további tanulási elképzelések tekintetében a válaszadó diákok 26 százaléka jelezte, hogy egyáltalán semmilyen formában nem kíván további tanulmányokat folytatni diplomája megszerzése után. A nők kb. 20 százalékos aránya, míg a férfiak 36 százalékos aránya vélekedik így. Ezzel szemben némi bizakodásra adhat okot, hogy a nyelvtanulás tekintetében a férfiak 32 százaléka, a nőknek pedig 18 százaléka tervez további nyelvi kurzusokat. Persze az átlagosan 23 százalékos további nyelvtanulást tervező arány még így is kevés annak ismeretében, hogy a nyelvtanuláson felül legtöbben már egyáltalán nem akarják tökéletesíteni szakmai tudásukat.

Felsőoktatási intézményválasztás - Haszontalanul hasznos munkaerő-piaci tényező?
Az igen átfogó tanulmány végezetül kitért arra is, hogy a jövőbeni elhelyezkedési esélyek ismeretében vajon milyen szempontok alapján választanak oktatási intézményt napjaink diákjai. A megkérdezett diákok legtöbbje a jövőbeni önéletrajzi megjelenésre való tekintettel az iskola jó hírnevét választotta döntő, elsődleges tényezőnek, de a "közel van" és a "könnyű elvégezni", valamint a "könnyű felvételi" szempontokat is szép számmal jelölték meg a fő szempontok között.
Érdekesség, hogy a diákok a tanult és elsajátított tananyagok tekintetében eléggé kritikus tükröt tartottak az oktatási intézmények elé. Összességében 392-en ítélték úgy, hogy az elméleti tárgyak súlyozása helyett több gyakorlatban is hasznosítható témájú tárgy kellett volna az oktatás során, míg 16 diák meghökkentő őszinteséggel jelölte be a "csak a papír kell, a diploma hírneve miatt van értelme ide járni" szempontot az intézményválasztás során.

Tény, hogy a rendszerváltás óta tapasztalt gazdasági és társadalmi szerkezeti átalakulás következtében az 1989-2005-ös időszakot alapul véve 3,75-szeresére duzzadt a felsőoktatásban tanuló hallgatók létszáma. A munkahelyi követelmények rohamos emelkedésével egyre nagyobb igény van és lesz a diplomás szakemberekre, ami a kutatást összegző szakember meglátása szerint ugyanakkor komoly és reális veszélyt jelent a munkaerő-

piaci egyensúly fenntartása során. A diploma megszerzése ugyanis azon felül, hogy az "egyén relatív helyzetének javításához" erőteljesen hozzájárul, továbbá a "társadalom egésze számára komoly pozitív extern hatást eredményez", túlképzettséget és szakmunkás hiányt produkálhat a munkaerőpiacon. Az elméleti munkák túlsúlyba kerülése a rendszerváltás óta fokozódik, amit évről évre igazol a pályakezdő munkanélküliek közötti relatíve egyre több diplomás.
Főiskolai és egyetemi bontásban is beigazolódott a felmérés összegzése során, hogy 1991 és 2004 között rendkívüli mértékben romlott a pályakezdő diplomások munkaerő-piaci helyzete, különösképpen a főiskolai diplomával rendelkező frissdiplomások státusza, így kérdéses lehet, hogy a különböző státuszú diplomások számát tovább növelő lineáris képzési rendszert bevezető bolognai folyamat vajon mennyire lesz hatékony? Mennyire lesz képes harmonizálni a jelenleg is felborult munkaerő-piaci - oktatási rendszer közötti szükséges egyensúlyt?
A fenti statisztikai kérdésekre kapott válaszok így újabb és újabb munkaerő-piaci és oktatási kérdéseket vetnek fel, amelyek megválaszolása még évtizedek kérdése, mint ahogyan arra is jó néhány évet kell várnunk, hogy választ kaphassunk arra: vajon miért nem érezzük mi magyarok motiváltnak magunkat a szakmai továbbképzés terén, miért éri meg olyan iskolát választani, amelynek képzése nem felel meg szakmai irányultságunknak, vajon miért szeretne a legtöbb diák inkább "szürke eminenciás" lenni és vajon miért félünk önmagunk és ambícióink megvalósításától már a korai diákévektől kezdve?



Forrás: Berde Éva "A diplomázás előtt álló fiatalok pályaelképzelései, és a munkaügyi statisztikai adaok tényei alapján várható rövid távú tendenciák" című OFA Zárótanulmánya alapján