A bérköltségről általánosságban

Elöljáróban szeretnék kitérni a legalapvetőbb fogalmi jelölésekre, mint a ráfordítás, a költség és a kiadás. A köznyelvben ugyanis rendszeresen összemosódik e három egymással szorosan összefüggő, de mégis különböző fogalmi megjelölés, holott igen jelentős különbségek mutatkoznak közöttük.

Ráfordítás
A ráfordítás a gazdálkodó egészének működése során történt eszköz és munkaerő felhasználás pénzben kifejezett értéke. A ráfordítás fogalma magában foglalja a termelési, illetve a szolgáltatásnyújtási körön kívüli értéknövelő vagy eredményjellegű eszköz- és munkaerő-felhasználások értékét is. A ráfordítás a számviteli beszámoló rendszerében az eredmény terhére elszámolt tételek (kiadások, költségek, kötelezettsége) összege.

Költség
A költség általános értelemben a gazdálkodó tevékenysége folytatása során, annak érdekében felhasznált eszközök, igénybe vett munkateljesítmények pénzben kifejezett értéke. A költség tehát mint kitűnik a ráfordítások egyik összetevője, olyan ráfordítás, amely a tevékenység (termék-előállítás, szolgáltatásnyújtás) érdekében felhasznált erőforrások értékét jelenti.

A költségek több szempont szerint is csoportosíthatók.

a) Költségek megjelenési forma szerinti csoportosítása

A költségeket megjelenési formájuk szerint költségnemeknek nevezzük.
Az összköltség-eljárással készülő eredménykimutatáshoz a számviteli törvény a következő költségnemeket határozza meg (5. számlaosztály):
- anyagköltség,
- igénybe vett szolgáltatások értéke,
- egyéb szolgáltatások költsége,
- bérköltség,
- személyi jellegű egyéb kifizetések,
- bérjárulékok,
- értékcsökkenési leírás.

A számviteli törvény szerint az összköltség eljárással készülő eredménykimutatásnál a költségnemeket meg kell jeleníteni ráfordításként is mégpedig a következő bontásban( 8. számlaosztály):
- anyag jellegű ráfordítások (anyagköltség, igénybe vett szolgáltatások értéke, egyéb szolgáltatások értéke),
- személyi jellegű ráfordítások (bérköltség, személyi jellegű egyéb kifizetések, bérjárulékok),
- értékcsökkenési leírás.

b) A költségek elszámolhatóságuk szerinti csoportosítása

A költségek elszámolhatóságuk szerint lehetnek:
- közvetlenül elszámolható (közvetlen) költségek: a felmerülésük pillanatában megállapítható, hogy melyik terméket, szolgáltatást (költségviselők) terhelik és milyen összegben,
- közvetetten elszámolható (közvetett) költségek: a felmerülésük pillanatában csak a költségek felmerülésének helye (költséghely) határozható meg, a költségviselő nem, pl. üzemi általános költségek a központi irányítás általános költségei.


Kiadás

A kiadás fogalma alapvetően pénzügyi fogalom, s mint ilyen tényleges pénzmozgást, a gazdálkodó pénzállományának csökkenését jelenti.
Figyelem!
Nem minden költség jár együtt pénzmozgással, vagy kiadással. (Például értékcsökkenési leírás).
1. A bérköltség számviteli megközelítése
A hatályos számviteli törvény értelmében a személyi jellegű ráfordítások körébe tartoznak az alábbiak:
- az alkalmazottaknak munkabérként elszámolt összeg,
- a szövetkezet tagjainak munkadíjként elszámolt összeg,
- a természetes személy tulajdonos (tag) személyes közreműködése ellenértékeként kivett összeg,
- a személyi jellegű egyéb kifizetések
- és a bérjárulékok.

A számviteli törvény ugyancsak meghatározza
- a bérköltségnek,
- a személyi jellegű egyéb kifizetéseknek,
- és a bérjárulékoknak a tartalmát.

a) Bérköltség
Bérköltség az üzleti évhez kapcsolódó
- minden olyan kifizetés, amely a munkavállalókat, az alkalmazottakat, a tagokat az érvényes rendelkezések szerint bérként vagy munkadíjként elszámolandó járandóságként megilleti,
- a természetes személy tulajdonos (tag) személyes közreműködése ellenértékeként kivett összeg,
- az alkalmazásban állók és a munkavégzésre irányuló további jogviszonyban állók részére az üzleti évre bérként számfejtett, elszámolt összeg,
- az üzleti év után elszámolt, jóváhagyott prémiumok, jutalmak,
- a tizenharmadik és további havi kifizetés.


Jó tudni!
A bérköltség elemeit tekintve megfelel a statisztikai elszámolások szerinti keresetnek, függetlenül attól, hogy az ilyen címen kifizetett összegek után kell-e személyi jövedelemadót fizetni vagy sem, illetve alapját képezi-e vagy sem a társadalombiztosítási járulékoknak.

b) Személyi jellegű egyéb kifizetésnek minősülnek
- a természetes személyek részére nem bérköltségként és nem vállalkozási díjként kifizetett, elszámolt összegek,
- az előző jogcímek szerinti összegek le nem vonható általános forgalmi adója,
- az előző jogcímek szerinti összegek után a vállalkozó által fizetendő (fizetett) személyi jövedelemadó.

c) Bérjárulékok közé tartozik:
- a nyugdíjbiztosítási és egészségbiztosítási járulék,
- az egészségügyi hozzájárulás,
- a munkaadói járulék,
- a szakképzési hozzájárulás,
- minden olyan, adók módjára fizetendő összeg, amelyet a személyi jellegű ráfordítások vagy a foglalkoztatottak száma alapján állapítanak meg, függetlenül azok elnevezésétől.
A bérjárulék tehát olyan közteher, amely bér- vagy létszámfüggő.

Összességében tehát - a már fentebb ismertetettek alapján - leszögezhetjük, hogy a bérköltség a személyi jellegű ráfordítások egyik alkotóeleme, amely magában foglalja az alkalmazottaknak munkabérként elszámolt összeget, a szövetkezet tagjainak munkadíjként elszámolt összeget, illetőleg a természetes személy tulajdonos (tag) személyes közreműködése ellenértékeként kivett összeget.

Ugyancsak itt kívánom felhívni a figyelmüket arra, hogy - visszautalva a ráfordítás, költség, kiadás hármas fogalompárra - a bérköltség egy olyan költségjellegű ráfordítás, s egyben önálló költségnem, amely közvetlenül és közvetetten is elszámolható.
Ez azt jelenti, hogy a kifizetett összeg többnyire nem azonos a bruttóbérrel, miután azt még más jogcímen levonások terhelik.
A munkavállalónak kifizetésre kerülő összeg az alábbi séma szerint állapítható meg:

Bruttó bér
- A munkavállalót terhelő egészségbiztosítási és nyugdíjjárulék
- Munkavállalói járulék
- Személyi jövedelemadó-előleg
Nettó bér (Kifizetésre kerülő összeg)

Jó tudni!
A munkaadót a bruttó béren kívül, a bért terhelő egyéb járulékok is terhelik.

2. A bérköltség tartalmi összetevői

A bérköltség tulajdonképpen a statisztikai elszámolások szerinti keresetnek felel meg, és ez a párhuzamállítás független attól, hogy maga a bérköltség összegében nem azonos a kereset összegével.
A Központi Statisztikai Hivatal vonatkozó útmutatója értelmében keresetnek minősül:
- a munkavégzésre irányuló jogviszony alapján a munkavállaló részére pénzben vagy természetben fizetett díjazás (munkabér, munkadíj, illetmény),
- része a gazdasági társaságok tagjai részére a személyes közreműködés ellenértékeként történő kifizetés is.

A statisztikai besorolás szerint a fentebb felsorolt, a kereset fogalomkörébe tartozó kifizetések a
- vállalkozásoknál a bérköltségbe tartoznak,
- a költségvetési intézményeknél a személyi juttatások között kell szerepeltetni azokat.

Nézzük meg, milyen összetevők alkotják a bérköltséget!

Az alapbér a munkavállalónak a munkaszerződésben meghatározott személyi alapbére (órabére, hetibére, havibére, éves bére). Ideértendő a munkaszerződésben a munkáltató által előre meghatározott teljesítménykövetelmények alapján megállapított teljesítménybér is. Vagyis az általános előírások szerint személyi alapbért a teljesítménybéres munkavállalók számára is meg kell állapítani.

A törzsbér a keresetnek a munkavállaló teljesítményétől, illetve az általa ledolgozott munkaidőtől közvetlenül függő, a munkavállaló személyi alapbérén, illetve az alkalmazotti bérformán alapuló része. A törzsbér tehát a munkavállalónak a teljesítménybérezés keretében megállapított munkabére, amely a munkavállaló személyi alapbérével azonos, illetőleg annál több vagy kevesebb is lehet.

A bérpótlék a munkavégzés különleges feltételeit, speciális képzettségeket, munkaköri követelményeket (sajátos munka-körülményeket), valamint az általánostól eltérő munkaidő-beosztás ellentételezését szolgáló bér amennyiben a jelzett tényezőket a munkavállaló személyi alapbérének vagy teljesítménybérének megállapításánál nem vették figyelembe.

A jogszabályban meghatározott (alapbérben nem nevesített) gyakoribb bérpótlékok az alábbiak:
- műszakpótlékok (pl. a délutáni az éjszakai pótlék),
- a munka különleges körülményei miatt fizetett pótlékok (pl., a melegüzemi pótlékok),
- különleges beosztás vagy képesítés alapján fizetett pótlékok (pl. a képzettségi pótlék, a nyelvpótlék),
- rendkívüli munkavégzés pótléka (túlórapótlék), beleértve a munkarend szerinti pihenőnapon és a munkaszüneti napon végzett munkák bérpótlékát is),
- a tanulók és az átképzésben résztvevők oktatásáért járó pótlékok,
- készenléti, ügyeleti díjak és pótlékok,
- a bányászati hűség jutalom,
- a vizsgáztatási díjak, ha az a munkakörhöz kapcsolódik,
- a kiemelt szereléshelyi, építéshelyi pótlékok,
- a pénzkezelési pótlék,
- egyéb, törvényben vagy kollektív szerződésben meghatározott bérpótlékok {pl. gépjármű-vezetési pótlék, egészségi kockázatok között végzett munka pótléka),
- helyettesítési díj (nem tartozik ide a többes jogviszony szerinti munkadíj),
- a munkaviszonyhoz kapcsolódó, pályázat útján elnyert ösztöndíj (pl. Széchenyi ösztöndíj).

Figyelem!
Nem tartoznak a bérpótlékok körébe egyes pótlékként nevesített, de nem a munkavégzéshez kapcsolódó jövedelmek (pl. családi pótlék), valamint költségtérítések (pl. különélési pótlék).

A kiegészítő fizetés, a le nem dolgozott munkaidőre a munkaviszonyra vonatkozó törvényi szabályozás, illetve kollektív szerződés alapján járó díjazás. Jellemző tételek:
- a rendes (alap-és pót-) valamint a rendkívüli szabadság idejére fizetett munkadíj, beleértve a pénzben megváltott szabadság idejére járó távoltéti díjat is,
- a tanulmányi szabadság {munkaidő-kedvezmény) idejére fizetett munkadíj,
- a munkaszüneti napokra fizetett távolléti díj, ha e napon nem dolgozott a munkavállaló,
- ha a dolgozó munkarendje szerint a munkaszüneti napon dolgozott, akkor az ehelyett igénybe vett szabadnapra jutó távolléti díj.
- a szakszervezet tisztségviselői és az üzemi tanács tagjai részére a törvényben meghatározott munkaidő-kedvezmény igénybevételének idejére fizetett díjazás,
- munkaközi szünetre fizetett munkadíj,
- a tanfolyamra vagy tanulmányútra küldött munkavállalóknak a munkáltatót terhelő munkabére,
- a hivatalos kiküldetés miatt utazással töltött időre fizetett díjazás,
- a munkáltató gazdasági körülményei miatti átmeneti „kényszerszabadság” idejére, valamint az elrendelt napi munkaidő-csökkentés miatt le nem dolgozott időre fizetett munkabér,
- a sztrájk idejére - megállapodás esetén - a munkáltató által fizetett díjazás,
- az utasítás teljesítésének jogszerű megtagadása következtében kieső munkaidőre járó munkabér,
- fagyszüneti díj,
- egyéb, jogszabály által meghatározott olyan esetekben fizetett munkabér, amikor a munkavállaló mentesül a munkavégzési kötelezettség alól (pl. állampolgári kötelezettség teljesítésének vagy a kötelező orvosi vizsgálatnak az időtartamára fizetett díjazás).

A prémium: az előre meghatározott feladatok teljesítése esetén a munkavállaló részére fizetett meghatározott összeg.

A jutalom: az egyéni teljesítményekhez kötődően, az elvégzett munka utólagos értékelése alapján a munkavállaló részére fizetett összeg.

A 13. és további havi fizetés a jogszabályban, illetve a munkaszerződés által kötelezően előírt díjazás.

(Krattinger Erika Ágnes)