A magyarok 81 százaléka nem dolgozhat otthonról

Bár a magyar Munka Törvénykönyve kizárólag a rendszeres otthoni munkavégzést, azaz a távmunka fogalmát ismeri, a gyakorlatban az alkalmi jellegű home office egyre több munkaszerződés részét képezi. Az Eurostat adatai szerint 2023-ban az Európai Unióban a 15–64 éves foglalkoztatottak 22,2 százaléka végzett munkát otthonról, akár rendszeresen (8,9 százalék), akár alkalmanként (13,3 százalék). Ez a szám 10 évvel korábban, vagyis 2013-ban még csupán 11,9 százalék volt, míg a pandémia idején 2021-re elérte a 24 százalékot. Azóta enyhe csökkenés figyelhető meg, de a jelenség nem tűnt el – csupán új formákat ölt.

A HR-szolgáltató elemzése alapján két, egymással párhuzamos tendencia alakítja jelenleg az otthoni munkavégzés jövőjét: egyes cégek fokozatosan visszahívják dolgozóikat az irodába – ezt támasztja alá a home office EU-s átlagának enyhe csökkenése is 2023-ra, miközben más vállalatok viszont már a „work from anywhere” (dolgozz bárhonnan) elvét követik, teljes helyfüggetlenséget biztosítva munkavállalóik számára.

A WHC Csoport szakértői szerint ez a kettősség komoly feszültséget szül a munkaerőpiacon, különösen a toborzás során. A munkavállalók részéről ugyanis erős az igény a rugalmas munkavégzésre, különösen a szellemi foglalkozások területén – az IT és back office munkakörökben például már alapelvárás a heti legalább egy-két nap home office.

„Azok a munkáltatók, akik képesek alkalmazkodni a változó munkavállalói igényekhez, nemcsak a tehetségek bevonzásában, hanem a megtartásban is élen járhatnak. A home office nem minden munkakörben kivitelezhető, de ahol igen, ott a rugalmasság hiánya már hátrányt jelent az értékes munkavállalók megszerzésében” – emelte ki Horváth Ágnes, a WHC szellemi munkaerő kölcsönzés- és közvetítés üzletágának (WHC Heads) vezetője.

A WHC Csoport és az Oeconomus Gazdaságkutató Alapítvány legfrissebb reprezentatív kutatása szerint az aktív korú munkavállalók 19 százaléka olyan munkakörben dolgozik, ahol lehetséges az otthoni munkavégzés, vagyis 81 százalék számára nem teljesül a feltétel, vagy azért, mert a jelenlegi munkahelyén nincs rá lehetősége, vagy a munkaköre nem alkalmas a home office-ra. Az otthonról dolgozók 68 százaléka meg van elégedve a jelenlegi otthoni munkanapok számával, többsége heti két napot tölt home office-ban. Ugyanakkor a munkavégzéshez szükséges támogatásban 39 százalékuk nem részesül, holott a hatékonyságuk növelhető lenne, ha rendelkezésre állnának az ehhez szükséges feltételek, legyen az anyagi (például rezsikompenzáció, internethozzájárulás) vagy eszközbeli támogatás.

Az Eurostat magyarországi adatai is hasonló tendenciát mutatnak, kis eltéréssel:a home office elterjedtsége 2021-ben érte el csúcspontját 13,5 százalékkal, majd ezt követően visszaesett: 2023-ban csupán 8,6 százalék volt. Ugyanakkor a fiatalabb generációk, különösen a Z generáció körében továbbra is jelentős az igény az otthoni munkavégzésre. A „digitális bennszülöttként” jellemzett korosztály számára a technológiai rugalmasság és időbeli szabadság ma már nem kiváltság, hanem alapelvárás.

A gazdasági fejlettség és az otthoni munkavégzés között is szoros összefüggés mutatható ki: az Eurostat 2022-es adatai alapján a GDP/fő és a home office viszonya alapján a fejlettebb tagállamokban nagyobb az aránya az otthonról dolgozóknak. Míg Hollandiában 2023-ban az alkalmazottak több mint fele dolgozott otthonról (52 százalék), addig Bulgáriában ez az arány mindössze 2,8 százalék volt.

A WHC szakértői szerint a jövő a munkaerőpiacát azok a vállalatok formálják majd sikeresen, amelyek képesek megtalálni az egyensúlyt a hatékonyság és a rugalmasság között. A merev jelenléti elvárásokkal szemben a választás szabadságát kínáló modellek nemcsak a munkavállalói elégedettséget növelik, hanem versenyelőnyt is jelentenek a tehetségekért folytatott globális harcban.

fotó: unsplash