Átfogó munkaerő-piaci tervet sürget az Európai Bizottság

Az állások háromnegyede a szolgáltatásokban koncentrálódik 2020-ban, minthogy érdemben csak ez az egyébként meglehetősen tágan értelmezhető szektor kínál új állásokat a továbbiakban. A feldolgozóiparban lényegében csak azokat kell majd pótolni, akik nyugalomba vonulnak. Igaz, sokan lesznek, elvégre az ötvenes években született "baby boom" generáció nemsokára elkezd nyugdíjba menni. A tagországok feldolgozóiparában 33 millió munkahely marad 2015-ig, miközben előtérbe kerülnek az üzleti szolgáltatások, az információs technológia alkalmazásához kötődő állások vagy az ide sorolható más fontos tevékenységek, mint az egészségügy, az oktatás, a vendéglátás és a szállítás.

Az Európai Bizottság által a héten közzétett s az Európai Parlamentben a két illetékes biztos, a munkaügyért felelős Spidla és az oktatási területet irányító Figel által ismertetett, az EU25-ök adataira támaszkodó kutatás megerősíti az irányzatokat: többet kell majd tanulni, lehetőleg aktív életünk teljes egészében, s minél magasabb végzettséget ér el valaki, annál jobb helyzetbe fog kerülni. Sőt, várhatóan az eddig kevéssé bonyolultnak vélt munkakörökbe is egyre jobban képzett embereket keresnek a cégek.

Oktatási prognózis

Az Európai Bizottságot még a tanács kötelezte arra, hogy adjon elemzést arról, a jövőben mire kell figyelnie az oktatásnak, milyen szakmák elsajátítására ösztönözze a fiatalokat, illetve a munkavállalókat, természetesen az elhelyezkedés esélyeit növelve. Ez nemcsak a válság miatt nehézkes, hanem az EU által elfogadott klímavédelmi csomag miatt is, hiszen várható, hogy az unió "zöldül" valamelyest, azaz a gazdaságok fokozatosan átállnak a szénről a megújuló erőforrásokra, s jóval nagyobb figyelmet fordítanak a környezet megóvására. Ez pedig alkalom lehet új munkahelyek tömeges teremtésére, miközben új szakmákat kellene elsajátítani. Az EU ezért azt tervezi, hogy előrejelzését rendszeresen frissíti, s konzultál az Egyesült Államokkal, Kínával és Indiával, illetve a nemzetközi gazdasági szervezetekkel.

Az EU azonban csak az elemzés terhét vállalja magára, a cselekvést már a tagállamokra hagyja: az unió csupán összegez és ösztönöz. A szociális alapból lehetne meríteni a különböző programokra, s számos tagállam - elsősorban Észak-Európában - sok jó tapasztalatot gyűjtött már össze. Szlovénia és az említett skandinávok például irigylésre méltó felnőttoktatási rendszert építettek ki.

A régi problémákkal is törődni kell

Természetesen nemcsak a válság kényszeríti az EU-t cselekvésre, továbbra is meg kell oldani a régi problémákat, mint például a technológiai váltás, a globalizáció, az elöregedő lakosság, a városiasodás. Ugyanakkor azt is meg kell oldani, hogy a munkaerő-piaci kereslet és a kínálat találkozzon egymással. Sokszor ugyanis az a baj, hogy nincs kellő információ, vagy hogy a szakértelem hiányzik. Ezen nyilván változtatni kell, jobb összhangra és jobb előrejelzésre van szükség.

A brüsszeli szakértők arra számítanak, hogy 2020-ig csaknem húszmillió új munkahely jön létre, miközben nyolcvanmillió állás ürül meg nyugdíjazás miatt. A szolgáltatások terén a magas és az alacsonyabb szakképzettséget követelő munkakörökben is találni majd munkát, s az említett zöldgazdaságban is - de felső- és középfokú végzettség nélkül nehéz lesz elhelyezkedni. A cégek egyre inkább azon munkavállalókat helyezik előtérbe, akik képesek problémákat maguk megoldani, jó az elemzőkészségük, tudnak csapatmunkában dolgozni, s értik az idegen nyelveket, illetve az információs technológia digitális nyelvezetét. A társadalom iskolázottsági szintjének emelkedésével tovább növekednek a vállalatok elvárásai is: azaz elvileg egyszerűbb munkára is képzett embert akarnak majd.

"Új álláshoz új készség kell"

A következő évben a bizottság be szeretné vonni felmérésébe a kormányokat és a szociális partnereket, hogy kialakíthassák a legjobb módszert a kereslet és a kínálat összehozására. Az "új álláshoz új készség kell" elnevezésű programot egyrészt a lisszaboni stratégiához illesztik - amely szerint az EU-nak a legversenyképesebb világgazdasági központtá kell válnia -, másrészt a november végén meghirdetett gazdaságélénkítési tervhez. Utóbbiban a decemberi csúcson egyeztek meg a tagországok, amelyek abban egyetértenek: mindent meg kell tenni a foglalkoztatási helyzet romlása ellen.

A különböző fejlesztési és felzárkóztatási alapokból is igyekeznek pénzeket átcsoportosítani. Sőt, az eredetileg a globalizáció áldozatainak megsegítésére kitalált alap követelményein is enyhítenek. A korábbi ezer helyett már ötszáz fős leépítés esetén kérhető a támogatás. Az unió hozzájárulását ötven százalékról 75-re növelik, hogy a helyi terhek csökkenjenek, s egyről két évre emelik a program végrehajtását, időt hagyva az ésszerű átképzési terv kidolgozására és megvalósítására. Létezésének szűk két éve alatt az évi 500 millió eurós globalizációs alapból nyolc állam részesült - Magyarország nincs köztük. Ebből az alapból részesült támogatásban például 3300 német munkavállaló akkor, amikor a elbocsátották őket a BenQ mobilkészülék-gyártó cégtől, miután a vállalat kiszervezte tevékenységét Ázsiába. Eddig 67 millió eurót fizettek ki, ám a héten a bizottság újabb bejelentést tett: az alap rövid történetének legnagyobb összegét utalják át Olaszországnak, amely így 35 millió eurót kap, hogy hatezer textilgyári munkás munkapiaci esélyeit javítsa. A munkáltatójuk ugyanis alacsonyabb bérszínvonalú országokba települt át, ami azért is érdekes, mert valami hasonló miatt szűnt meg a magyar textilipar jelentős része.

Népszabadság