Drogproblémák a munkahelyeken

Az alábbiakban a probléma elterjedtségének érzékeltetése mellett bemutatjuk az ellenőrzés lehetőségeit, továbbá azt is, mit tehetnek a munkaadók annak érdekében, hogy hatékony eszközökkel megelőzzék a kábítószer-használatból adódó munkahelyi problémákat, még mielőtt azok súlyos gondot okoznának a vállalatnak.


Széles körű érintettség

A munkavédelmi tanácsadó cégek vizsgálatai azt mutatják, hogy minden egyes munkahelyi droghasználó - az egyébként is magas egészségügyi és munkavédelmi kiadásokon felül - átlagosan évi 11-13 ezer USD többletköltséget okoz a munkaadónak. Amennyiben a munkaadó nem rendelkezik drogellenes politikával, nagy az esélye annak, hogy az alkalmazottai között legalább egy droghasználó van.

A felmérések és kutatási eredmények ellenére számos munkaadó véli úgy, tévesen, hogy ez nála nem fordulhat elő. Amint azonban elindítanak egy drogellenes politikát, és elkezdik drogteszteknek alávetni a dolgozókat, meglepve tapasztalják, hogy ők sem kivételek.

Jó példa erre egy kisebb fuvarozó vállalat esete: amikor egy munkavédelmi tanácsadó cég munkatársa javasolta a tulajdonosnak, hogy végeztessen drogtesztet a dolgozóival, az rendszeresen elutasította a javaslatot, mondván hogy ez egy kis cég, mindössze 63 alkalmazottal, náluk nincs szükség ilyesmire. Pár év elteltével azonban a tulajdonos maga kereste meg a munkavédelmi tanácsadót, mert azt tapasztalta, hogy valami nagyon nincs rendben a cégénél, és egy drogellenes munkahelyi programot kívánt elindítani.

A tanácsadó cég munkatársai segítséget nyújtottak a program kidolgozásában, drogellenes plakátokat helyeztek el a telephelyeken, és szórólapokon tájékoztatták a dolgozókat. 45 nap elteltével váratlanul megjelentek, hogy minden dolgozót drogtesztnek vessenek alá. Ekkor 9 dolgozó azonnali hatállyal felmondott. Egy-kettő közülük talán csak a személyiségi jogainak megsértése miatt tiltakozott így, a többiek drogtesztje azonban bizonyosan pozitív lett volna.

Az 54 ellenőrzött dolgozóból 19-ről derült ki, hogy marihuánát használt, és több dolgozó szervezetében találtak kokaint. A munkaadót megdöbbentették az eredmények. A legtöbb munkaadónak fogalma sincs arról, hányan dolgoznak kábítószer befolyása alatt.


A drogtesztek fajtái és a várható eredmények

Számos kábítószer-tesztelési eljárás ismert: vér- illetve vizeletvizsgálat, hajminta ellenőrzés stb. A vérvizsgálatot általában csak rendkívüli esetekben alkalmazzák, például ha a dolgozó egy munkahelyi baleset miatt önkívületi állapotban van, illetve ha azt bírósági végzés írja elő. A hajmintavizsgálat költsége 115-150 USD között van, de amíg a kábítószer-használatot a vizeletvizsgálat például csak 1-4 napra visszamenőleg tudja kimutatni, addig az a hajból akár 90 napra visszamenőleg is igazolható. Az Egyesült Államokban évente elvégzett mintegy 55 millió drogteszt 90%-a vizeletvizsgálat. Ennek költsége munkavállalónként kb. 44 USD.

Túlzottak azok a híresztelések, miszerint a drogtesztet nagyon könnyű kijátszani. Az előre bejelentett vizsgálatoknál erre van bizonyos esély, a váratlan ellenőrzések esetében azonban szinte lehetetlen csalni. Szúrópróbaszerű mintavétel esetén célszerű évente a dolgozók 50%-át tesztelni.

A drogtesztek eredményessége az alábbi költség/haszon elemzési példával illusztrálható: egy 100 alkalmazottat foglalkoztató vállalat számára, ahol a munkaerő cserélődése 30%-os, a drogtesztelés dolgozónként évi 44 USD-ba kerül. Ha a munkaadó mind a 30 újonnan felvett dolgozón elvégzi a tesztet, és szúrópróbaszerűen ellenőrzi a munkavállalók 50%-át, az évi 80 drogtesztet jelent. Ehhez jön még 20, balesetek után kötelezően illetve alapos gyanú esetén ajánlottan elvégzendő teszt: ez évente összesen 100 drogteszt, vagyis a társaságnak a drogmentes munkahelyi program megvalósítása évi 4400 USD-ba kerül, ami igen hatékonynak mondható.

Az első 3-4 hónap során a szúrópróbaszerűen elvégzett teszteknek várhatóan mintegy 5-20%-a lesz pozitív. A magasabb százalék elsősorban az építőiparban és a vendéglátó-ipari szektorban dolgozókra jellemző. A kiskereskedelemben és a hivatalokban dolgozók esetében ritkábban találnak pozitív eredményt.

Legkésőbb az első év végére a pozitív esetek aránya 50-80%-kal csökken, vagyis a 20%-ból 5%, az 5%-ból pedig akár 1% is lehet. Egy átlagos 100 főt foglalkoztató társaság, amelynél korábban 5 és 24 fő között volt a drogfogyasztó dolgozók száma, akik esetleg még kábítószer terjesztésével is foglalkoztak a munkahelyen, hamarosan drogmentessé válik.

Ennek számos pozitív következménye mutatkozik: a termelékenység nő, a termékek és szolgáltatások minősége javul, kevesebb lesz a hiányzás, csökken a balesetek és a kártérítési igények száma, a biztosítási díjak nem emelkednek, a berendezésekben és a készletekben pedig kevesebb kár, illetve hiány keletkezik.

Ha azt a 4400 USD-t, amelyet egy 100 fős társaságnak évente a drogmentes munkahelyi programra kell fordítania, elosztjuk a 365 nappal és a dolgozók számával, akkor kiderül, hogy a program dolgozónként és naponként alig 12 centbe, vagyis egy helyi telefonhívás díjának a felébe kerül naponta. Ez pedig elég biztos befektetésnek tűnik!


Sikeres munkahelyi drogmentesítési program 14 lépésben

1. A munkaadó jogi védettsége érdekében el kell készíteni írásban a drogmentes munkahely programját ismertető politikát, és minden dolgozónak el kell juttatni egy példányt. A dolgozóknak aláírásukkal kell igazolniuk, hogy megértették és tudomásul vették a politikát, és az aláírt példányt a személyi anyagukhoz kell csatolni.

2. "Drogmentes munkahely" vagy más hasonló feliratok elhelyezése a parkoló bejáratánál, az épület kapujában és az előcsarnokban, a pihenő helyiségekben és a blokkoló órák fölött. Ilyen feliratokat a munkaerő-felvételi hirdetményeknél is célszerű megjelentetni.

3. A kábítószerekkel való visszaéléssel kapcsolatos felvilágosító anyagok (pl. szórólapok, videók) eljuttatása minden vezetőhöz, közvetlen termelésirányítóhoz és a beosztottakhoz évente egyszer.

4. Minden felvételre jelentkező munkavállalónál el kell végezni az előzetes drogtesztet. Azok jelentkezését, akiknek a tesztje pozitív, azonnal el kell utasítani, függetlenül attól, hogy mennyire tűnnek alkalmasnak egyébként, illetve hogy a társaságnak mennyire sürgős az álláshely betöltése.

5. Minden álláshirdetésben fel kell tüntetni, hogy az állás betöltéséhez a jelentkezőknek drogtesztnek kell alávetniük magukat.

6. A szúrópróbaszerűen végzett drogtesztek esetén évente a dolgozóknak legalább 50%-át kell ellenőrizni. Az alkalmazotti létszámtól függően minimum hetente vagy havonta egyszer végezzenek szúrópróbaszerű ellenőrzést.

7. "Alapos gyanú" esetén drogtesztet kell végezni a munkavállalón, amennyiben olyan magatartást tanúsít, illetve olyan fizikai jeleket tapasztalnak rajta, amely arra utal, hogy valamilyen tudatmódosító szert használ.

8. Szervezzenek drogmegelőzési tanfolyamokat legalább évente egyszer a vezetők és termelésirányítók számára. A tanfolyam segítséget nyújt számukra, hogy felismerjék beosztottjaiknál a droghasználat jeleit, és megismerjék azokat a módszereket, amelyekkel a leghatékonyabban megelőzhetik a kábítószer-használatból adódó munkahelyi problémákat, mielőtt azok súlyos gondot okoznának a társaságnak.

9. Baleset utáni drogtesztet kell végezni a dolgozókon minden olyan esetben, amikor súlyos sérüléssel és/vagy anyagi kárral járó, esetleg emberéletet követelő baleset történt. (Az USA 40 államában nem jár kártérítés azoknak a munkavállalóknak, akik kábítószer hatása alatt okoztak balesetet, és az esetek többségében munkanélküli segélyben sem részesülhetnek.)

10. A drogtesztek során vett labormintákat kizárólag hivatalos állami laboratóriumokban elemeztessék, hogy az eredményeket a későbbiekben ne lehessen megkérdőjelezni.

11. Minden "pozitív" tesztet egy hivatalos laboratóriumban meg kell ismételni.

12. Az üzemorvost minden "pozitív" eredmény esetén vonják be a folyamatba.

13. Minden munkavállaló teszteredményét szigorúan bizalmasan kell kezelni. Csak azokat értesítsék a kábítószertesztek eredményeiről, akiknek tudniuk kell róla.

14. A társaság írásos drogellenőrzési politikájának valamennyi előírását szigorúan, igazságosan és valamennyi munkavállaló esetében azonos módon be kell tartani.