Itt a Tesco-gazdaságos iskola

John Dunford, az Iskolai Vezetők Szövetségének főtitkára a napokban egy konferencián elmondta: egy átlagos brit oktatási intézménynek az elmúlt évben több mint 80 új rendelkezéssel kellett szembesülnie, mindegyik betartására jogszabály kötelezte őket. A főtitkár ironikusnak nevezte, hogy a kormány hangzatos jelszavai szerint az iskoláknak sokszínűséget kell tükrözniük, miközben szinte teljesen ellehetetlenítik őket a bürokratikus szabályozások.

Ezért azt javasolja az oktatással foglalkozó politikusoknak, próbáljanak meg úgy tekinteni az oktatási rendszerre, mint a Tesco menedzsment modelljére: az igazgatók legyenek az üzletvezetők, a tanárok az árufeltöltők, az iskolák gazdasági vezetői pedig legyenek a pénztárosok.

A főtitkár szerint a menedzsment tanácsadók modelljei beváltak a gazdasági életben, a legnagyobb cégeknél - miért ne működhetnének a brit iskolák szintjén is. Úgy véli, ha a nagy üzletláncok legalacsonyabban képzett dolgozói is hatékonyan be tudnak illeszkedni a vállalati struktúrába, a diplomás tanárok és iskolai dolgozók is képesek lehetnének erre. A cél pedig egyfajta versenyhelyzet kialakítása az iskolákban, a dolgozók és a tanulók között egyaránt. Az üzleti modellek átvétele szerinte jelentősen csökkentené a bürokratikus költségeket és a jogszabályok betartására fordított energiát.

Dunford szavai egybecsengenek azzal a kormányzati elképzeléssel, amely szerint a munka nélkül maradt bankárok és üzleti szakemberek állást találhatnának az oktatásban. Az elképzeléstől azt várják, hogy a korábban a versenyszférában dolgozó szakemberek újfajta látásmódot visznek majd az iskolákba, amivel jobban fel tudják készíteni a tanulókat későbbi munkájukra, és a hétköznapi kihívásokra is.