Kihasználják a cégek a túlórázó dolgozókat

Bár a törvények szerint a munkaadóknak mindenképpen fizetniük kell a túlórákért - különösen, ha erre kötelezik őket -, ez sokszor elmarad. A cégek nagy részénél az elvégzett feladat számít akkor is, ha az az előírtnál hosszabb munkaidővel jár együtt, nyilatkozta az mfor.hu-nak Csaposs Noémi, a Személyzeti Tanácsadók Magyarországi Szövetségének elnöke, a Trenkwalder-Multiman Kft. ügyvezető helyettese.

A multiknál nehezebb

A nagy cégeknél elsősorban a menedzserekre, ügyvezetőkre jellemző a túlórázás, bár ők többnyire kötetlen munkaidőben dolgoznak. Ugyanakkor a vezetői pozícióban dolgozók saját felelősségükre vállalják a pluszmunkát, a multinacionális cégeknél viszont általában az alkalmazottak esetében is ki nem mondott elvárás a túlórázás. Míg a vezetőket belső motiváció vezérli, a beosztottak általában külső nyomás hatására - például a határidők szorítása miatt - maradnak rendes munkaidejükön túl a munkahelyükön.

Sok dolgozó önként vállalja a túlórázást, mivel sikeres, meg van elégedve a munkájával, és szeretné megtartani az állását. Amikor pedig egy leépítésnél a munkaadók arról döntenek, kitől váljon meg a cég, döntő szempont lehet, hogy ki vállal be pluszmunkát.

A túlóráztatás a cég nagyságától és kultúrájától is függ, úgy nemzetközi szinten, mint hazánkban. Azonban Magyarországra különösen jellemző, hogy kevés munkaerővel próbálják megoldani a feladatokat, ami miatt a munkavállalók nem tudják nyolc órában elvégezni munkájukat. Az itthoni dolgozók többsége mégsem lázad emiatt, mivel félti a munkáját és megbecsüli a fizetését.

A kkv-knál kevesebbet kell túlórázni

Aki nem szeret túlórázni, inkább kisebb cégnél próbáljon elhelyezkeni, hiszen náluk ez kevésbé jellemző, mint a nemzetközi cégeknél. A kkv-knál általában egy-két ember végez el az általánosnál több feladatot, ami napi két-három óra túlórát is jelenthet számukra. Ez azonban inkább a magasabb posztokon dolgozókra jellemző.

Úgy tűnik, a fiatalok egyre inkább szívesen bevállalnak túlórákat egy jó munkahely megtartásáért. Ők különösen vigyáznak arra, hogy ne hozzák bajba közvetlen felettesüket. Inkább tovább maradnak annak érdekében, hogy munkájukat maradéktalanul elvégeznék.

A túlórázás bizonyos munkakörökhöz is köthető: például egy könyvelő a mérlegzáráskor, a bérszámfejtő bérszámfejtéskor, az asszisztens pedig hó végén tovább dolgozik a megszokottnál. Az alkalmazottak legtöbbször ezt szívesen meg is teszik, azonban ehhez az szükséges, hogy felettesük rugalmas legyen, és a nyugodtabb napok némelyikén korábban elengedje őket.

Változatos feladatokkal hatékonyabb lehet a munkavégzés

A túlórázásnak a nagy terhelésen túl oka lehet az is, hogy a dolgozó lassabban végzi a munkáját vagy ideje egy részét nem tölti produktívan. Ehelyett internetezik, telefonálgat, a munkatársaival cseveg, dohányzik (ez napi egy órát is kitehet) vagy az előírtnál hosszabban ebédel.

Ezt a vezetők úgy védhetik ki, hogy változatos munkát végeztetnek az alkalmazottakkal. Ha a munkakör jellegéből adódóan túl monoton a tevékenység, akkor inkább legyen rövidebb a munkaidő. Sok cégvezető azt vallja, hogy a beosztott inkább gyorsan végezzen és menjen haza, de a bent töltött időt valóban a munkára fordítsa. Azonban rövidebb szünetekre - különösen a gép előtt dolgozóknak - mindenképpen szükség van. Nem csak egészségügyi okok miatt, hanem azért is, mert hosszabb távon a dolgozó figyelme előbb-utóbb elkalandozik, ami ront a munka hatékonyságán.

A britek sincsenek ezzel másképp: a Microsoft nemrég nyilvánosságra hozott tanulmánya szerint az egyesült királyságbeli munkavállalók egy nap majdnem három órát töltenek nem produktívan: például 54 percben szörfölnek az interneten, 35 percen keresztül pletykálnak munkatársaikkal, és 17 percet vesz el napjukból a teakészítés. A britek átlagosan napi 14 percet töltenek a mosdóban, és 18 perc megy el a számítógép fölötti ábrándozásra.

Túlóráért wellness-hétvége

Csaposs Noémi úgy véli, egy kis túlóra senkinek sem árt, legalábbis ha az nem mindennapos, és ha azt a cég valamilyen módon kompenzálja. Ha a vezetők odafigyelnek az alkalmazottak problémáira és egészségére, akkor az alkalmanként gyakoribbá váló túlóráztatás nem vezet nagyobb fluktuációhoz.

Segíthet ebben a rendszeres orvosi szűrés, kondibérlet biztosítása, az egészségmegőrző szabadidős tevékenység (például wellness-hétvége, sportnap) szervezése, az egészségügyi juttatások és a kedvező étkeztetés. Azonban mindennél fontosabb, hogy ne legyen mindennapos a terhelés, mert akkor a dolgozók kifáradnak, ami a munka minőségének romlásához, sőt az alkalmazottak elvesztéséhez vezethet.

OMMF: a túlóra gyakran zsebbe megy

Rendkívül jelentős problémának tartja a fizetés nélküli túlóráztatást Csigi Imre, az Országos Munkavédelmi és Munkaügyi Felügyelőség (OMMF) munkaügyi főosztályának vezető főtanácsosa. Az ellenőrzések során sokszor találkoznak ilyen szabálytalanságokkal, de valószínűleg ez csak töredéke a valójában megtörtént eseteknek. Az OMMF tapasztalata szerint a hazai munkaadók gyakran nem az adózási jogszabályoknak megfelelően járnak el, és zsebbe fizetik a túlórapénzt, hogy mentesüljenek az egyéb költségek, járulékok alól.

Azok a dolgozók, akik sérelmezik, hogy nem fizetik ki túlóráikat, bejelentést tehetnek a szervezetnél. A felügyelőség kivizsgálja, hogy valóban történt-e szabálytalanság - gyakran előfordul, hogy a munkavállalók csupán rosszindulatból tesznek panaszt. Ugyanakkor a konkrét összegről a munkaügyi bíróság dönt.

A szolgáltatási ágban dolgozók és a nők túlóráját kevésbé díjazzák

A KSH legutóbb 2005-ben mérte fel a hazai "túlórahelyzetet". Ekkor azt tapasztalták, hogy miközben - a három évvel azelőtti adatokhoz képest - csökkent a túlórázók száma és aránya, az egy főre jutó túlórák, ezen belül a fizetett és fizetetlen túlórák száma is változatlan maradt.

Az alkalmazottak 5,5 százaléka, 178 ezer fő túlórázott, ami a férfiak esetében az átlagosnál egy százalékponttal magasabb előfordulást jelent. Az egy túlórázóra eső heti túlórák száma 10,1 óra, ezen belül a nem fizetett túlóráké 2,6 óra.

A Microsoft tanulmánya szerint a britek még többet, átlag heti 16 órát túlóráznak. Bár a brit Szakszervezetek Szövetsége, a TUC szerint csökkent a túlórázok száma a szigetországban, idén is megtartják szokásos akciójukat. Ebben arra buzdítják a munkavállalókat, hogy ne túlórázzanak, és az ebédszünetüket se kurtítsák meg február 23-án, az akció napján.

A túlórázók aránya hazánkban az építőiparban és a pénzügyi tevékenység, valamint a biztosítás és a nyugdíjalap-kezelés területén a legmagasabb (9 százalék), az oktatásban pedig a legalacsonyabb (3,8 százalék). A szolgáltatási ágban dolgozók jobban ki vannak téve annak a veszélynek, hogy túlórájuk díjazás nélkül marad. A nők e tekintetben - úgy tűnik - némileg kiszolgáltatottabbak, mint a férfiak.

Egy túlórát végzőre a férfiaknál átlagosan 8,4, a nőknél 6 fizetett túlóra esik. A férfiak körében a szellemi és fizikai foglalkozásúak közel azonos arányban túlóráznak (6,6, illetve 6,3 százalék), míg a nők esetében a fizikai foglalkozásúakra nagyobb mértékben jellemző a túlóra (5 illetve 3,7 százalék). A férfiaknál az első két főcsoportba tartozók (vezetői illetve felsőfokú képzettség önálló alkalmazását igénylő foglalkozásúak) túlóráznak a legnagyobb arányban (7,2, illetve 7,7 százalék). A nők körében leginkább az első foglalkozási főcsoportba tartozók dolgoznak akár késő estig is.

Belebetegedhetünk a túlórázásba

Cary Cooper, a lancasteri egyetem professzora, a munkahelyi stressz szakértője a Microsoft vizsgálati eredményeit kommentálva arra figyelmeztet, hogy a folyamatos túlórázás tönkreteheti az egészséget, a magánéletünket és csökkentheti a produktivitást. Az Online Recruitmentben közölt cikk szerint modern irodákban sok a zavaró tényező, így nem meglepő, ha gondolataink elkalandoznak. Bár nem kell drasztikus változásokat véghez vinni, a cégvezetőknek érdemes néhány trükkre megtanítani az alkalmazottakat, hogy hatékonyabbak dolgozzanak és rövidebbek legyenek a munkanapjaik.

Kovács Zita