Megengedheti-e magának egy főnök, hogy szülési szabadságra menjen?

Jasmin Staiblin, az ABB technológiai konszern svájci elnöknője 39 évesen döntött úgy, hogy gyermeket szül. A kisfiú júliusban jött a világra, édesanyja pedig a svájci törvények által biztosított négy hónapos szülési szabadságra ment. A cég vezetését átmenetileg egyik helyettesére bízta azzal, hogy telefonon természetesen bármikor elérhető.

A svájci Weltwoche című lap azonban szabályos kampányt indított az asszony ellen: kinyomozta, hogy senki sem tudja, ki a gyerek apja, és felrótta neki, hogy nem értesítette időben a részvényeseket arról, hogy gyermeket fog szülni. A lap főszerkesztője dörgedelmes kommentárjában mindezt azzal indokolta, hogy egy nagyvállalat vezetője ugyanolyan közéleti figura, mint egy politikus, tehát magánélete is a nyilvánosságra tartozik.

A Weltwoche főszerkesztője, Roger Köppel jókora polémiát keltett cikkével. A nők egy része nem hitt a szemének, amikor a szülési szabadságot azzal hasonlította öszsze, mintha egy bankvezér a feleségével két hónapra Velencébe utazna, hogy rendbe hozza a házasságát. Köppel szerint lehet gyereket vállalni, de akkor vagy el kell gondolkozni azon, vajon miként állja meg az ember lánya a helyét vezető poszton, vagy vállalni kell a következményeket.

A németországi radikális feminista Emma című magazin erre úgy reagált: a vita valójában nem is a nőkről és a női karrierlehetőségekről szól, hanem a férfiakról, akik attól tartanak: fel kell adniuk korábbi kényelmes álláspontjukat arról, hogy kizárólag a munkára koncentrálnak, és ehelyett a jövőben kénytelenek lesznek ők is részt venni a gyereknevelésben. A Süddeutsche Zeitung szerint nem véletlen, hogy olyan kevés női vezető van a nagy cégek élén: a svájci top 100-ban konkrétan három.

Népszabadság