Megkérdezésük nélkül ígérnek a fogyatékosoknak

Magyarországon ma a fogyatékossággal élő személyek száma körülbelül hatszázezerre tehető, s közülük csupán 8-9 százaléknak van munkája. A pártok erre is megoldással próbálnak előrukkolni nyilvános programjukban. Már amelyik egyáltalán foglalkozik ezzel a problémával.

Az LMP programjában például nem tér ki külön fejezetben a fogyatékkal élők kérdésére. Bereczné Bari Judit, a párt országgyűlési képviselőjelöltje ezt azzal indokolja, hogy nem akarnak a hasukra csapva látszatígéretekkel dobálózni, hanem különböző szervezetek és szakértők bevonásával akarják megvalósítani a programot. Elmondása szerint az egyeztetések már folynak.

A fő problémát ő is a megvalósulatlan akadálymentesítésben és a fogyatékkal élők alacsony foglalkoztatásában látja, valamint abban, hogy ezeknek az embereknek csupán 3-4 százaléka rendelkezik felsőfokú végzettséggel. Ezek együtt generálják azt a problémát, hogy gyakorlatilag a társadalom számára láthatatlanok maradnak.

Hasonlóan nyilatkozott Nagy Tamás, az MDF fogyatékosügyi szakértője. Ők szintén be kívánják vonni a törvényalkotásba a fogyatékkal élők érdekvédelmi szervezeteit. Az akadálymentesítések elmaradására ő is rámutatott, ami nemcsak a mozgáskorlátozottak számára szükséges, hanem a vakoknak és a halláskárosultaknak is.

Emellett felhívta a figyelmet a számukra kifejlesztett speciális oktatás fontosságára is, ami elengedhetetlen a fogyatékkal élők integrálásához és jövőbeni foglalkoztatottságához.

A Jobbik részletezi

A Jobbik részletesen kitér azokra a pontokra, amik a fogyatékossággal élőket érintik. A közintézmények akadálymentesítését, a fogyatékkal élő emberek képzését és foglalkoztatását emelik ki elsősorban, de fontosnak tartják a civilszervezetekkel történő együttműködést és azok támogatását, a szociális ellátórendszer átláthatóbbá tételét és az ápolási díjak összegének emelését.

A Fidesz is hasonló területekre fókuszál programjában. Kósa Ádám, európai parlamenti képviselő öt fontos pontra hívta fel a figyelmet, ahol mindenképp fejlesztésekre van még szükség: európai szintű akadálymentesítésre, munka- és foglalkoztatás-központú szemléletre, az oktatási rendszer elérhetővé tételére, a technikai eszközök hozzáférhetőségére, illetve több kutatási programra. Tapolczai Gergely személyében, aki jelenleg a Siketek és Nagyothallók Országos Szövetségének ügyvezető igazgatója, a Fidesz egy siket képviselőjelöltet is indít a választásokon a 23. helyen.

Soltész Miklós országgyűlési képviselő elmondta, hogy a Fidesz kormányra kerülése esetén a közbeszerzési törvény és a védett piacok segítségével előnyt fognak élvezni a fogyatékkal élők foglalkoztatói és árui.

Három pillér

Török Zsolt, az MSZP esélyegyenlőségi és fogyatékosügyi ügyvivője mindehhez hozzáfűzte, hogy a párt három pillérre építette ki a fogyatékkal élőknek szóló programját.

Az egyik a már említett foglalkoztatás. Ennek keretében a 20 főnél több személyt foglalkoztató cégek a munkahelyek legalább 5 százalékát kötelesek fogyatékossággal élők számára fenntartani. Mindeközben 960 ezer forintot kell fizetniük azon munkáltatóknak, akik különböző okokból ezt nem akarják megoldani. Ezt az összeget az állam teljes egészében a fogyatékkal élők rehabilitációs programjára fordítaná.

Fontos fejlemény a gyógyászati segédeszközök esetében, hogy bizonyos eszközök bérelhetővé válnának, emiatt szükségtelen lenne mondjuk egy kerekesszék megvásárlása, ha az illetőnek előreláthatóan nem lesz rá tartósan szüksége.
A harmadik pillér az akadálymentesítés, ami magába foglalja azt, hogy a fogyatékkal élők hozzájuthassanak különböző informatikai eszközökhöz, illetve internethez, ezzel is elősegítve azt, hogy könnyebben munkába álljanak és képezzék magukat.

Nem keresték őket

Hegedűs Lajos, a Mozgáskorlátozottak Egyesületeinek Országos Szövetségének elnöke elmondta, hogy őket egyik párt sem kereste meg konkrét ígérettel, igaz, őket inkább a konkrét tettek érdeklik az ígéretek helyett. A fogyatékkal élők helyzete ugyanis az utóbbi időben jelentősen romlott. Az egyik legégetőbb problémának ő is az érontettek foglalkoztatását tartja, ami ma Magyarországon kevesebb mint 10 százalék, ami rendkívül alacsony az EU 40 százalékos átlagához képest. Hiányolja azt, hogy a rehabilitációs intézetek nem alkotnak egységes rendszert, tehát az egészségügyi és az oktatási intézmények léteznek külön-külön, de egymástól teljesen függetlenül működnek.

Komoly probléma továbbra is a szociális ellátórendszer alulfinanszírozása, illetve az akadálymentesítés sem történt meg maradéktalanul, különösen a közlekedésben, bár azt ő is elismerte, hogy a közintézmények átalakítása az utóbbi időben jelentősen felgyorsult.

Ugyanezt erősítette meg Szőke László, a Magyar Vakok és Gyengénlátók Országos Szövetségének elnöke is. Elmondása szerint az első és egyik legfontosabb dolog az esélyegyenlőség megteremtése. Egy vak vagy gyengénlátó személynek sokszor jóval nagyobb költséggel kell számolnia, hiszen egy-egy eszköz, ami az élete megkönnyítését szolgálja, mint például egy beszélő mérleg lényegesen többe kerül.

A másik kiemelt pont ismét a foglalkoztatottság. A munkáltatók inkább vesznek fel kevésbé csökkent munkaképességű személyt, így a súlyosan csökkent munkaképességűek hátrányba kerülnek. Ezt a problémát oldaná meg a differenciált bértámogatás, ami nagyobb ösztönzést nyújtana azoknak a munkáltatóknak, amelyek előnyben részesítik a súlyosan csökkent munkaképességűek foglalkoztatását.