Nyári munka az USA-ban – vízimentés aztán utazgatás

”Eleinte egy haverommal nézegettük a lehetőséget a neten, mert eredetileg ő érdeklődött a munka iránt. Aztán úgy alakult, hogy végül én vágtam bele. Régóta szerettem volna kijutni az USA-ba és a lehetőség így pont kapóra jött. Így tölthettem egy teljes nyarat egy amerikai kertvárosi övezetben, alig 50 mérföldnyire Washingtontól.”

Így jutott ki

Gábor a program-regisztrációt követően egyórás magyar és angol nyelvű Skype-interjún is részt vett. Ezután pedig még nem mélyvíz, hanem képzés következett Budapesten. ”Itt 3 napon át tanultuk a vízimentést, napi 9 órában: az elméleti órákon még tanteremben, a gyakorlati foglalkozásokon már medencében. Aztán vizsga. Teszt, majd a szívmasszázs, az újjáélesztés bemutatása jött, ahogy kell.”

Jutott idő utazgatásra is. Gábor (balra) egyik barátjával a Fehér Ház előtt Washingtonban

A kiutazást követően kezdődhettek a lifeguard - hétköznapok. (A lifeguardokat egyébként külön nekik szóló, kulcskész, klímás, komfortos apartmanokban szállásolják el.)  

Nem voltak akciófilmet idéző vészhelyzetek

”Kellemesen indultak a napok. 9 körül ébresztő, készülődés, reggeli. A 10 órás műszak délelőtt 10-kor startolt, miután átsétáltunk a strandra. Aki 10 percnél messzebb lakott a strandtól, azért a szervező cég még külön kocsit küldött.) Műszakkezdéskor gyorsan összeszedtük a szemetet, kinyitottuk a napernyőket és elfoglaltuk a helyünket. Majd 15 percenként forgás, mert egy medencéhez átlag 6-7 úszómester tartozott. Aztán 45 percenként szünet.”

Bár sokan jóval veszélyesebbnek gondolnák elsőre a lifeguard-pozíciókat - Gábort szerencsére elkerülték az akciófilmbe illő vészhelyzetek. ”Egyetlenegyszer fordult csak elő, hogy egy kislány rosszul lett a parton, mert epilepsziás rohamot kapott. Itt úgy léptünk közbe, hogy haladéktalanul mentőt, orvost hívtunk. Amúgy a strandolókkal se volt gond. Az meg természetes, hogy a gyerekeknek megengeded, hogy lespricceljenek néha a vízipisztolyukkal.”

Vidámpark, kaszinó, New York...

A vízimentők heti 5 napon át dolgoztak. Munkaidő után pedig azonnal elindultak felfedezni Amerikát. ”Voltunk óceán-nézőben és vidámparkban, jártunk Washingtonban, megnéztük a Fehér Házat és még kaszinózni is elmentünk, nyilván ésszel, 50 dolláros téttel, csakhogy a feelingje meglegyen” – mondja mosolyogva.

Gábor nem rejtette véka alá: bár a programban résztvevő diákok a kint tartózkodásuk alatt hamar ”ráéreznek a pénz ízére” - 10 dolláros órabér mellé heti 40 órát meghaladó munkavégzés esetén másfélszeres bérpótlék is jár - a sok látnivaló rendesen csábít is a költekezésre. Ugyanakkor év közbeni adóvisszatérítés is jár a diákoknak.

Elmondása szerint rengeteget nyert az utakon. Olyannyira, hogy ma már ő is a cégnél dolgozik. ”Igazából én hívtam fel a főnökömet, hogy szívesen dolgoznék a csapatban és ő nyitott volt az ötletre. Ami szerintem nagyon rendben van, mert jó, ha olyasvalaki kínál az érdeklődőknek egy programot, aki maga is végigjárta már ezt az utat.”