Pokorni: Túl sok mindent államosítottak a közoktatásban

A Nemzedékek Tudása Tankönyvkiadó tanévnyitó szakmai konferenciáján tartott előadásában Pokorni Zoltán annak a véleményének adott hangot, hogy a 3200 iskolafenntartó önkormányzat helyébe lépett 198 tankerület mérete önmagában jó, az viszont már nem mindegy, hogy mekkora mozgásterük lesz.

Az oktatáspolitikus rámutatott: 300 ezer gyerek jár egyházi vagy alapítványi iskolákba, de ezek az iskolák még most sem tudják, hogyan finanszírozzák őket egy hónap múlva. Hozzátette: "tisztelet és becsület az átalakítás szenvedélyéért, de ártalmas az ilyen mértékű kiszámíthatatlanság", mert emiatt "sok apró bosszúság borít be bennünket".

Pokorni Zoltán véleménye szerint a mai magyar köznevelési rendszer legnagyobb problémája jelenleg a szegregáltsága, mert nem képes a leszakadó tanulókat esélyhez juttatni, az egzisztenciális-kulturális különbségeket pedig konzerválja, sőt nem egy esetben még növeli is. Ennek okai között az eddig szétaprózott iskolarendszert, a kevés közfinanszírozott tanórát és a pedagógiai kultúra merevségét említette.

Szerinte pusztán törvénnyel nem lehet rávenni a módosabb középosztályt, hogy gyermekeit a kevésbé motivált iskolákban tartsa, ennek ellensúlyozására az a megoldás, hogy a kistelepüléseken is kellenek jó iskolák.

Utalt arra is, hogy a közfinanszírozott tanórák időtartama ma Magyarországon alig több mint a fele az amerikaiénak, ezért azok a magyar szülők, akik megtehetik, saját maguk finanszírozzák a különórákat. Ennek kiküszöbölésére meglátása szerint megfontolandó lehet a 9 évfolyamos alapiskola, és az egész napos iskola törvényben rögzítése is jó dolog, de nem történt érdemi lépés a rendszer kialakításában. Ezt a struktúrát 5-8 év alatt lehet felépíteni, hogy valós eredményeket érjenek el - állapította meg.

A pedagógiai kultúra merevségére példaként hozta fel a Nemzeti alaptantervet, amely szerinte senki által nem teljesíthető elvárásokat támaszt a diákok felé, bevezettek egy új tantárgyat, és a többi tárgy tananyaga is megduzzadt.

Pokorni Zoltán közölte: a pedagógus-életpályamodell nem teljes bevezetése okot ad a jogos kritikákra, de mégis nagyon fontos, hogy a tanárok megbecsültsége ezáltal nő. Emellett fontosnak nevezte a pedagógusok munkájának minősítését is, amit viszont nem mindegy, hogy miként végeznek. A minősítési rendszer csak akkor működik, ha azt a benne szereplők elfogadják - fűzte hozzá.

Kiss János Tamás, a tankönyvkiadó vezérigazgatója megnyitó beszédében kiemelte: az előírt határidőre, július 15-ére megérkezett az összes tankönyvük a könyvtárellátó kijelölt raktáraiba. Ehhez az kellett, hogy szűk egy hónap alatt gyártsanak le több millió tankönyvet, amelyek az új előírásokhoz igazodnak, a megszokott színvonalat nyújtva.

Módszertani megalapozottságuk olyan alapelvekre támaszkodik, mint a bizalom a kollégákban, a szakemberekben és a gyerekekben, az együttműködés a tanárok, a diákok és a tankönyvkiadó között, a kreativitás, egymás megbecsülése, ideértve a tanárok társadalmi és anyagi megbecsülését is. Ezen alapelvek nélkül nem létezik jó tankönyv sem - jelentette ki.

Vekerdy Tamás gyermekpszichológus azt mondta: a tananyag nem arra való, hogy a tanárok "leadják", hanem arra, hogy a világ csodáira irányítsa rá a gyerekek figyelmét. A mai iskolarendszer a nyolcféle intelligenciából mindössze egyet, az értelmi intelligenciát méri, ez utóbbin belül pedig csak kettőt osztályoznak, a lexikális memóriát és a matematikai készséget. A történelem során ez nem volt mindig így, ám manapság "a felejtésnek tanítanak" az iskolák - közölte.