Sztrájkról álmodnak a vállalkozók

Nem lehet 1000-1100 forintos óradíjból élni, autót és vállalkozást fenntartani – mondta Dalmadi Attila, a Gépjárművezető-képző Szakoktatók Független Szakszervezetének (GSZFSZ) vezetője.

A szakszervezeti vezető fölhívta a figyelmet, hogy egyre több a „trükköző” autósiskola, az intézmények abban érdekeltek, hogy a tanuló megbukjon, s minél több pótórát vegyen. Az oktatók havi 400 óra körül dolgoznak, hogy kitermeljék vállalkozásuk költségeit. Mindez együtt oda vezet, hogy az oktatás színvonala folyamatosan csökken. Az elnök szerint meg kellene állapítani egy minimális díjat, amelyet az autósiskolának ki kellene fizetnie a szakoktatónak. A követelés nyomatékosítására utcai demonstrációt terveznek.

Nem az első eset lenne, hogy önfoglalkoztató vállalkozók a szakszervezetekre jellemző akcióval hívnák föl magukra a figyelmet: a Színházi Dolgozók Szakszervezete idén áprilisban hívta föl sztrájkra a szinkronszínészeket. A szakszervezet vezetője, Konrád Antal akkori indoklása kísértetiesen emlékeztet a GSZFSZ vezetőjének nyilatkozatára: a vállalási díjak csökkennek, s azokkal együtt a szakmai színvonal is.

Több önfoglalkoztatói csoport érdekvédői fölhívták már a figyelmet, hogy bizonyos szektorokban a vállalkozó nem tudja (tisztességes módon) a minimálbérét sem kitermelni. Ebben a cipőben járnak a fővárosi taxisok, a biztonsági őr egyéni vállalkozók, s a szabadúszó újságírók is – mindannyian rendelkeznek szakszervezettel, amelyek több-kevesebb (inkább kevesebb) sikerrel küzdenek képviseltjeikért.

Különösnek tűnhet mindez, hiszen mégiscsak vállalkozásokról van szó. A piac láthatatlan keze végül mindent elrendez, s megszűnnek az anomáliák, a szakszervezetek dolga meg mégiscsak a munkavállalók védelme - gondolhatnánk. Akinek nem éri meg ezer forintért oktatni, foglalkozzon mással, s ha kevesebb lesz az oktató, majd magasabbak lesznek az óradíjak – mondhatnák a laissez faire hívei. A szabad verseny sem oldhat meg azonban mindent.

Bezáródó versenypiacok

Bara Zoltán Közgazdasági Szemlében több éve megjelent, de témájában aktuális tanulmánya szerint akadnak olyan sajátos piaci formák, ahol a piaci verseny romboló hatású. Tipikus példa erre Bara szerint a fővárosi taxispiac.

Az ilyen „bezáródó versenypiacokon” sok az eladó, sok a vevő. Az eladók nagy száma, a túlkínálat leszorítja az árakat, a vállalkozók nem képesek megtermelni a normál profitot. A piacról mégsem szállnak ki a vállalkozók, nem szívesen teszik a magas, elsüllyedt költségek miatt - ezt nevezi Bara beragadt piaci mechanizmusnak. (Sok egyéni vállalkozó persze azért sem száll ki, mert tart attól, hogy a munkaerőpiac sem fogadná be).

Ezért ezeken a piacokon a csalás, az ügyeskedés nem a profit növelésének tisztességtelen módja, hanem a túlélés elengedhetetlen feltétele – írja a tanulmány. (Tegyük azért hozzá: a tisztességes vállalkozók munkaidejük extrém hosszúvá tételével próbálnak életben maradni.)

Az iparágat végül mégiscsak elhagyók éppen a leginkább becsületesen működő vállalkozások, mivel nekik éri meg legkevésbé a tevékenység. Bara tanulmányának végkövetkeztetései szerint az ilyen típusú piacokon az államnak be kellene avatkoznia, szükséges a szabad verseny korlátozása.

Hogy a taxisok piacán kívül még mi tekinthető bezáródó versenypiacnak, arra a tanulmány nem ad választ. Valószínűnek látszik, hogy a gépjármű-szakoktatók, s más önfoglalkoztatók piaca sok tekintetben legalábbis hasonló a taxisokéhoz – a romboló hatású árversenyt tekintve mindenképp.
Persze az sem biztos, hogy érdemes vállalkozóként kezelni mindenkit, aki jogi értelemben jelenleg vállalkozó – erre hívta föl a figyelmet Nádas Mihály, a Vagyonvédelmi Szakszervezetek Szövetségének elnöke.