A 45 fölöttieket diszkrimináció érheti az állásinterjún

Immár tizedik éve, hogy az ENSZ illetékes szervezete, a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO) október 7-ét jelölte meg a Tisztességes Munka Világnapjának. Ez a világnap elsősorban a nők és a férfiak közötti bérkülönbségek leküzdésére, a régiók közti egyenlőtlenségek enyhítésére, valamint a munkahelyi megbecsülés fontosságára hivatott felhívni a figyelmet. Ugyanakkor az elmúlt években a világnap alkalmából rendezett konferenciákon egyre fontosabb téma lett a munka és magánélet egyensúlya, a fiatalok munkához jutása, továbbá - legújabb jelenségként - az idősebb korú munkavállalókkal szembeni diszkrimináció, a középkorúak munkában maradási és újraelhelyezkedési kihívásai.

Magyarországon a 45 fölöttiek munkaerőpiaci kihívásainak képviseletére jött létre 2016-ban a Restart-Up közösségi program. A program célja, hogy a magasan kvalifikált 45 fölöttiek körében mutatkozó negatív álláskeresési tapasztalatokat vizsgálja és ezekre megoldást kínáljon. „Nonszensz, hogy bizonyos szakmákban az emberhiány már a vállalatok növekedésének szab gátat, ugyanakkor képzett és felkészült emberek tömegével számolnak be arról, hogy nem kapnak meg állásokat, vélhetően az életkoruk miatt.” - mondja Pethő Anikó, a Restart-Up alapító tagja. A Restart-Up a tagoknak segítséget nyújt az interjúkra való felkészülésben, újonnan meghirdetett állások megismerésében, egyes készségek vagy nyelvtudás fejlesztésében, és általában is a képzett, de koros jelentkezőket érő diszkrimináció leküzdésében.

Aki akar, az talál munkát - vagy mégsem?

Természetesen az alapítók a szubjektív élményeken túl több felméréssel is igyekeztek igazolni a sejtéseket, valamint felderíteni az okokat. Egy kérdőíves kutatás során 234 főt kérdeztek, elsősorban felsőfokú végzettségű, többségében nyelvet beszélő, jelenleg is aktív álláskeresőket.

A felmérésből az derült ki, hogy a megkérdezettek közel fele már több mint 25 helyen próbálkozott, az összes megkérdezett több mint negyede pedig már 50 helyre is beadta életrajzát, sikertelenül. Nem csoda, hogy 10 megkérdezettből 4 több mint egy éve nem kap képzettségének és felkészültségének megfelelő állást, noha minden tizedik megkérdezett 20-nál is több interjúval „büszkélkedhet”.

Saját megítélésük szerint az állások elnyerésének elsősorban az életkor, a túlképzettség és a fizetési igény szab gátat, és csak ezután jönnek a nyelvi, a szakmai, valamint az önkifejezési hiányosságok.

A középkorúaknál mutatkozó elhelyezkedési problémákat egy másik kutatásban vizsgálta az egyesület. 136 HR-vezető kérdőíves megkérdezéséből az derült ki, hogy valóban hajlamosak a nyugdíjhoz közeli, de már akár 45-50 éves jelentkezőket is kritikusan kezelni a vállalati felvételiztetők. A megkérdezettek 40 százaléka szerint ez előfordul az általuk képviselt cégnél! Ugyanakkor több mint 90 százaléka a HR-es válaszadóknak úgy nyilatkozott, hogy örömmel venne egy olyan kezdeményezést, ami az idősebbek álláskeresési nehézségeinek leküzdésében segít.

A 45 fölöttieket érő diszkriminációra változatos indokokat adnak a HR-esek. A dobogós érvek a vállalat vezetésének elvárásai, a generációs különbségek, a digitális lemaradás, és ezeket követik az okok között a jelentkezők rugalmatlansága, és a személyiségükkel kapcsolatos más kritikák. Ugyanakkor a HR-esek elismerik, hogy az idősebbek lojálisabbak, szakmai tapasztalataik értékessé teszik őket, kiegyensúlyozott életvitelük pedig sokat hozzátesz megbízhatóságukhoz.

Fontos megjegyezni, hogy a HR-esek nem igazolták vissza azt a gyanút, hogy a teherbírásukra, esetleg a családi okokra lenne visszavezethető a kvalifikáltak körében az életkori diszkrimináció. „Ez a korosztály sokszor a pályakezdő szinglikkel vetekszik: odafigyelnek az egészségükre, a gyerekeik pedig, ha vannak, egyre önállóbbak. Nyitottak az új ismeretekre, válás esetén pedig maguk is függetlenséget élveznek. Nagy hiba lenne lemondani róluk, csak azért, mert nem olyan pörgős a Facebook profiljuk” - mondja Pethő Anikó.

Fotó Pixabay