A vezetők havi tízmilliót kapnak, a kutatók megélhetésért küzdenek: válságban a magyar tudomány?

A HVG beszámolója szerint másfél év alatt több mint duplájára nőtt a HUN-REN kutatói hálózat vezetőinek bére: Gulyás Balázs elnök és Jakab Roland vezérigazgató ma fejenként átlagosan bruttó 9,4 millió forintot keresnek havonta. Ez magasabb, mint a köztársasági elnök vagy a jegybankelnök fizetése. Ezzel szemben a kutatóknál továbbra is sok helyen a bruttó 800 ezer forint körüli fizetés számít reálisnak, ami elmarad nemcsak a diplomás átlagbértől, de a nemzetközi doktori ösztöndíjak szintjétől is.

Bár a HUN-REN költségvetése 2025-re nőtt, a HVG szerint ebből alig jut fejlesztésekre: csökkent az infrastruktúra-fejlesztés, az informatikai beruházások és a fiatal kutatók támogatása is. Kutatási eszközökre és energiára sincs elegendő forrás, miközben a projektekből finanszírozott bérek fenntarthatósága is kérdésessé vált. A kutatói visszajelzések szerint a hálózat működését erős központosítás és bizonytalanság jellemzi: továbbra sem egyértelmű, ki gyakorolja a munkáltatói jogokat, hiányoznak a végleges szabályzatok, és a teljesítményalapú bérezéshez használt mutatórendszer sem működik megfelelően.

A finanszírozási logika is feszültségeket kelt. A rendszer a hasznosítható ipari eredményeket jutalmazza, miközben az alapkutatás teljesen más ritmusban, más célokkal működik. A korai kutatási szakaszok és a prototípusközeli fejlesztések között továbbra is fennáll az úgynevezett finanszírozási „halálzóna”, amelyet a HUN-REN-Tech Kft. sem oldott meg.

A kutatói elégedetlenség nemcsak a kutatóhálózatban, hanem az egyetemeken is erősödik. Az Eduline beszámolója szerint december 5-én a Pécsi Tudományegyetemen tartott „Kérdezd a Minisztert!” fórumon egy doktorandusz nyíltan konfrontálódott Hankó Balázzsal. A hallgató elmondta, hogy félállásban kell tanítania és más munkát vállalnia, hogy fenn tudja tartani magát a doktori képzés mellett. Szerinte ilyen terhelés mellett „négy év alatt nem lehet megírni egy doktorit”, és az így készülő szakmai munka minősége is elkerülhetetlenül romlik.

A doktorandusz azt is sérelmezte, hogy a modellváltott egyetemeken a döntések egyre kevésbé a tudományos szempontokat követik, és egyre inkább kizárólagos mércévé válik a gazdasági hasznosulás. Mint mondta, egy bölcsészeti vagy irodalomtörténeti kutatás piaci eladhatósága alacsony, így finanszírozási lehetőségei is szűkülnek.

A kritika eltűnik, és nem azért, mert a kuratórium vagy az állam zsarnok, hanem mert a pénz az

– fogalmazott.

Hankó Balázs a Eduline szerint elismerte, hogy a közgazdasági logika sok helyen túlságosan pénzügyi szemléletűvé vált, ugyanakkor állította, hogy az állam továbbra is megőrzi a kulturális és tudományos értékek fontosságát. Ugyanakkor nem tudott érdemi választ adni arra, mi lesz azoknak a kis szakoknak a sorsa, amelyek nem hoznak bevételt, és így bezárás fenyegeti őket.

A két beszámoló együtt súlyos képet rajzol ki a magyar tudomány helyzetéről: miközben a vezetői fizetések történelmi csúcsra emelkedtek, a kutatók, doktoranduszok és oktatók jelentős része forráshiánnyal, túlterheléssel és bizonytalan jövővel néz szembe. A szakadék a tudomány irányítói és mindennapi szereplői között egyre látványosabban mélyül.