Aki kérdez: Hámori Judit

Mit jelent a humán tőke menedzsment a HR felelősségeit, feladatait és szerepét tekintve?

A humánerőforrás menedzsment is elég szigorú kifejezés, de a humán tőke még komolyabban hangzik. Pedig egy olyan szakmában dolgozom, ahol ezek mindennaposan használt elnevezések. A minap - sok év munka, számos feladat megoldása és jó néhány kiváló kollégával való együttműködés után - belegondoltam, hogy pontosan mi a HR funkció kötelessége. Mi az a közös nevező, az a magától értetődő szerep, amit a szakma valódi miértjének tartok? Úgy akartam ezt átgondolni, hogy a lehető legjobban elkerüljem a szokásos zsargonokat, a berögzült, azonnali válaszokat. Egyébként is hiszek abban, hogy valamit más szemszögből nézni, mint általában, mindig hasznos. A kérdésfelvetésben így teljesen biztos voltam, a játék egyszeriben jónak, de nehéznek ígérkezett.

Az első válasz, amit kiinduló gondolatnak értékeltem, hogy a HR egyértelműen többszörös szerepet tölt be egy vállalat életében. Ráadásul úgy, hogy ezek a feladatok a cégtörténettel, a változó prioritásokkal teljes szinkronban működnek. Ez már önmagában is izgalmas és összetett, mert első megközelítésben azt jelenti, hogy a HR aktív felelős az üzleti stratégia és az ehhez kapcsolódó célok megvalósításában.

A második, teljesen egyértelmű HR szerep, a vállalati célok eléréséért dolgozó munkatársak támogatása. Az üzlet szempontjából ez lehetne passzív szerep, de éppen csak addig, amíg az operatív és adminisztrációs feladatokat listázzuk ki és rá nem kanyarodunk a fent megfogalmazott többszörös HR funkció következő feladatára.

A harmadik kihívás, hogy a dolgozók: emberek. Egyének, akiknek saját céljaik, személyes igényeik vannak, és akik érzékenyen reagálnak a körülöttük zajló történésekre. Eredményességük, annak mértéke, hogy mennyire képesek hozzájárulni az üzleti célok sikeres beteljesítéséhez, érzékenyen függ a többiek viselkedésétől, a mindennapi munkahelyi légkörtől, a rájuk bízott munka jellegétől, elért és várható győzelmeiktől és még számos más tényezőtől.

Az elemzésben ezen a ponton - az eredeti kérdésfeltevésem megválaszolásához - a lényegi kiindulóponthoz jutottam.

Szabad fordításban ezek szerint, a humánerőforrás menedzsment szakmai felelőssége az emberrel, mint az üzleti siker legelemibb részével való megfelelő bánásmód megvalósításában van. A humán tőke ezáltal nem más, mint a siker elemi részeinek, a vállalatot alkotó embereknek az összessége - ezt lehet befektetni, ezen az alapon lehet megtérüléssel számítani. Messzebb megyek, ennek a tőkének kell olyan piacot és környezetet teremteni, ahol a legjobban tud kamatozni és nem utolsó sorban újabb és újabb humán tőkét bevonzani. Ha mindez megvalósul, az üzleti tevékenység kiválóvá válik, mert a szolgáltatás vagy termékgyártás harmóniába kerül a saját dolgozói célokkal.

Igen, de mi az a megfelelő bánásmód, hogyan kell csinálja akkor ezt a HR? A feladat egyszerű: tőzsdecápaként, soktényezős és állandóan változó külső-belső piaci körülmények között kell teljes összhangot teremteni a szerepek és felelősségek között úgy, hogy közben üzleti, stratégai, operatív és emberi szempontok mindvégig egyensúlyban maradjanak.

Ezt lehet elrettentő feladatnak vagy lehetetlen küldetésnek látni, de ha valaki igazán képes az embert venni alapul és erre építeni megoldásokat, a HR inspiráló és hosszú távon élvezetes, nem utolsó sorban elsődleges vállalati szereppé válik.

Kérdésemet Heiszmann Henriettához, az Extreme Digital HR igazgatójához intézem:

Mik az Extreme Digital, egy üzletstratégiai transzformációban lévő hazai nagyvállalat legfontosabb HR vezetési szempontjai?