Arnhoffer András, az Észak-zalai Víz- és Csatornamű Zrt. elnök-vezérigazgatója

Meséljen, hogyan alakult eddig szakmai életútja?

1986-ban érettségiztem a Győri Mayer Lajos Szakközépiskolában. Utána sorkatonaság, majd Budapesti Műszaki Egyetem. 1993-ban diplomáztam okleveles építőmérnökként, vizes szakon. Azonnal a Zalavíz Zrt. jogelődjénél helyezkedtem el, műszaki ügyintézőként. 1994-től üzemvezető, 1996-tól műszaki osztályvezető lettem. Közben megszereztem a BME-n a vízellátás - csatornázás szakmérnöki oklevelet is. 2000-től a cég műszaki igazgatója voltam 2012 szeptemberéig. Ekkor kiléptem, saját céget alapítottam, mely a vizes szakmához kapcsolódott, elsősorban kutatás-fejlesztési területen, egyetemekkel együttműködve. Tulajdonosi kérésre 2016-ban visszatértem a céghez, első számú vezetőnek.

14 éves korom óta a „vizes” szakmával vagyok kapcsolatban, megjártam minden szervezeti szintet. Ami még fontos véleményem szerint, hogy dolgoztam a magánszférában is, és sikeresen.

Mi vezette Önt és az Ön által képviselt céget a Felelős Foglalkoztatás útjára?

Amikor visszatértem, tudtam mit vállalok: a szakma feszített gazdasági körülmények között végzi a munkát, tekintettel a rezsicsökkentésre és az extra adókra. Arra viszont nem számítottam, hogy távozásom óta nem volt számottevő keresetnövekedés, a munkavégzés körülményeit biztosító eszközfejlesztés, és arra sem, hogy a munkaerőpiacon ilyen erős verseny indul el. Ha nincsen motivált szakember gárda, akkor nincsen működő szervezet, és akkor nincs mit vezetni sem. Azonnal nekiláttunk felmérni a dolgozói igényeket, majd ennek értékelése alapján kidolgoztuk az összes lehetséges lépést, ami a motiváláshoz szükséges, és a feszített gazdálkodás mellett megoldható. Béremelés, munkarend változtatás, munkakörülményeket meghatározó fejlesztések, béren kívüli juttatások, stb.

Milyen a felelős vezető/ HR vezető? Mi az Ön legfőbb hitvallása?

A felelős vezető először is olyan, mint a jó szülő: nem várja el a beosztottjaitól, hogy „csak úgy” az ő fejével gondolkodjanak, mindig érthetőnek kell lenni. Aztán megalapozottan és gyorsan dönt, ha hibázik, elismeri, ezzel példát mutat. Fontos még, hogy feladatot delegál, számon kér, és igazságos. Ehhez nem elég egy „menedzser”. Elengedhetetlen, hogy adott területen szakember is legyen. Mert tudnia kell, mit követelhet. És a szükséges mértékig empatikus.

Hitvallásom? Nem vagyok a legokosabb, adott területeken nálam csak okosabbak a beosztottaim, meg kell, hogy bízzunk egymásban, és együtt kell működni. Az én dolgom a célok világos és érthető megfogalmazása. Mindenkinek elégedettnek kell lennie a szervezetben, mindenkinek meg kell találni a hozzá illő feladatot. Aki a „flow csatornán” belül van, az elégedett és motiválható, tehát hasznos a szervezetnek, továbbá hozzájárul a fejlődéshez is.

A Felelős Foglalkoztatói cím elnyerését követően melyek az Ön szakmai célkitűzései a foglalkoztatás területén?

Elsődleges a jelenlegi szakember gárda megtartása, aztán jöhet középtávon a szükséges szakember utánpótlás és kinevelés. Ehhez stabilan kell működtetni a gazdasági társaságot, versenyben kell maradni a munkaerőpiaccal, folyamatosan új ötletekre és megoldásokra van szükség. És ez nem más, mint a FENNTARTHATÓ FEJLŐDÉS.