Depressziót okozhat a tartós munkanélküliség

A tartós munkanélküliség éppen úgy okozhat depressziót, ahogy például a gyász. Ez az állapot azonban általában csak lassan, hosszú hetek, esetleg hónapok alatt alakul ki. Az állásvesztést követő első sokk után az emberek jelentős része még aránylag jó lelkiállapotban van. Sőt, vannak akik kifejezett megkönnyebbülést éreznek, és élvezik, hogy olyan dolgokra jut idejük, amikre korábban nem. Végre van idő a családra, a pihenésre, a hobbikra, és persze arra, hogy átgondolják, hogyan tovább. Erre a szakaszra jellemző, hogy inkább a rosszat látják korábbi munkahelyükben, és bíznak benne, hogy hamarosan sikerül valami jobb álláshoz jutni.

Fokozódó bizonytalanság

Az első, kellemes időszak általában néhány hétig tart. Amikor elkezdődik az intenzív álláskeresés időszaka, és ha ez nem hoz gyors sikert, az álláskereső egyre bizonytalanabbá válik. Nem mindegy persze az sem, hogy valaki önként állt fel, vagy elbocsátották. Utóbbi esetben még erősebben jelentkezhetnek a bizonytalanság mellett bizonyos önértékelési, önbizalom problémák. Ahogy nő a visszautasítások száma, úgy csökken az álláskereső saját magába, saját képességeibe vetett hite. Ezzel együtt pedig nő a szorongás, a munkanélküliség tartóssá válásától, az anyagi ellehetetlenüléstől való félelem.


Ez azonban még nem depresszió. Ennek kialakulásához az is kell, hogy a bizonytalan, kudarcokkal teli időszak elhúzódjon, vagy legalábbis jelentősen tovább tartson, mint amivel az álláskereső számolt. Egy 2014-es Gallup-felmérés szerint öt tartósan munkanélküli amerikai álláskeresőből egy jut el a depresszióig.

A depresszió felismerése

Az állásvesztés utáni érzelmek szakaszai nagyjából megegyeznek azzal, amikor elveszítjük egy szerettünket. A sokkot és a tagadást a harag követi, majd az alkudozás, végül azoknál, akik erre hajlamosak és akik nem találnak új munkahelyet, a depressziós állapot. Ennek számos tünete lehet: hangulatingadozások, tartós levertség, sok sírás, esetleg dühkitörések. Az álláskeresőben egyre erősödik az önvád, a feleslegesség és a kilátástalanság érzése. Elveszítheti az érdeklődését olyan dolgok iránt, amelyek korábban örömet okoztak neki, például a sport vagy a szexualitás. Ha a munkája a megélhetésén túl a hobbija, a hivatása is volt egyben, akkor úgy érezheti, hogy egész identitása megkérdőjeleződött.

Emellett megjelenhetnek bizonyos testi panaszok: fejfájás, fáradékonyság, alvászavarok. Jellemző lehet az étkezéshez való viszony megváltozása, étvágytalanság és fogyás, vagy éppen ellenkezőleg, falási rohamok és hízás. Ha az álláskeresőnek korábban voltak bizonyos egészségi problémái, akkor ezek felerősödhetnek. Általában jellemző, hogy a tartós munkanélküliséggel küzdők többet járnak orvoshoz, több gyógyszert szednek, mint azok, akiknek van munkája.
A depressziós állapothoz hozzájárul a szociális beszűkülés. Mivel sokan szégyellik, hogy nincs állásuk, nem szívesen találkoznak a barátaikkal, ismerőseikkel. (Ráadásul a koronavírus miatt a személyes találkozások most amúgy is problémásak.) A társaság hiánya viszont tovább növelheti a magányt és a depressziót.

Hogyan lábalhatunk ki belőle?

Ahhoz, hogy egy ilyen krízisből kikerüljünk, tudatos hozzáállásra van szükség. Az álláskeresőnek tudatosítania kell magában, hogy a jelenlegi helyzete nem róla és a képességeiről szól. Hogy rajta kívül a világon milliók küzdenek a koronavírus okozta munkanélküliséggel, hogy ennek semmi köze ahhoz, hogy ki mennyire jó szakember.

A munkanélküliségre inkább álláskeresésként kell gondolnia, ami éppen olyan feladat, mint bármelyik másik. Hasznos, ha kialakít egy napirendet, amiben megvan az ideje a családnak, a pihenésnek, és az álláskeresésnek is. Nem kell állandóan ezzel foglalkozni, éjjel is az álláshirdetéseket böngészni, de az erre kijelölt időt álláskeresésre kell szánni.

A lelki terhek feldolgozásában segít, ha minden nap van valamilyen fizikai aktivitás is. Ez lehet séta, futás, kerékpározás, vagy bármilyen jelenleg elérhető sport, de akár kerti vagy házimunka is. Emellett nem szégyen segítséget kérni, ha szükséges, szakembertől. Online kezelések, tanácsadások most is vannak, ezeket nyugodtan igénybe lehet venni. Fordulhatunk baráthoz vagy pszichológushoz, ha azt érezzük indokoltnak, a lényeg, hogy ne tartsuk magunkban a helyzetünk miatti elkeseredést.

A cikk a Budai Egészségközpont pszichológusainak közreműködésével készült.

Ez az írás támogatott tartalom, nem a HR Portál szerkesztőségi anyaga. Az itt szereplő információk a cikk megrendelőjétől származnak.