Egy szabadúszó naplója I. - Üdv a Klubban!

Ráborítottad már a főnöködre az asztalt? Ha tyúkszemet látsz, rálépsz, ha darázsfészket, belenyúlsz? Sportot csinálsz belőle, hogy magadra haragítsd a fejeseket? Nem vagy ideális alany a céges bokszzsák szerepére? Hideg ráz az embercsoportokban dúló pletykától, intrikától, fúrás-faragástól? A vállalati irodaházról a termeszvár, a csapatépítő tréningről Orwell 1984-e jut eszedbe? Amennyiben valaha beléptél egy pártba, klubba, fél éven belül kiléptél vagy kizártak? Egyébként is azt gondolod a klubokról, mint Woody Allen? Ha a fenti kérdések többségére igen a válaszod, jó esélyed van rá, hogy szabadúszó legyél. Vagy már az is vagy. Üdvözölnélek a Magányos Farkasok Klubjában, de nem teszem, mert akkor se lépnél be ilyenbe, ha nem lenne eleve oximoron.

Az utad törvényszerűen vezetett ide. S ezért kár a világot hibáztatnod. A magányos farkas nem azért találja magát a falkán kívül, mert az semmiképpen nem akarja befogadni. Hanem azért, mert nem fogadja el a falkán belül neki az Alfa-hím/nőstény által kijelölt helyet. Pedig talán nem is Omega voltál. Hanem valahol a középmezőnyben. Még lehetett is volna belőled "valaki." Egykori falkatársaid nem értik: miért hagytad ott a biztos védelmet jelentő csapatot? Miért nem akarsz a tagja lenni? Miközben a nálad lentebb álló Omegák is lelkesen csóválják a farkukat a vezérnek, hogy egyszer majd Gammák vagy akár Delták lehessenek. Nem is sokat gondolkodnak rajta. Ez megsértődött, haragban van a világgal! - mondják, de igazából nem érdekli őket, tényleg így van-e? S ha igen, akkor jogos-e a sérelem? Ő szeretett volna Alfa lenni, nem sikerült neki, s most duzzog, az egész csak egy póz! - mondják azok, akik csak falkában tudnak gondolkodni. Akiknek a világ a rangsorról szól. Vannak vezetők és vezetettek. Az már nem fér bele a világképükbe, hogy egyesek a hierarchián kívül akarnak létezni. Nem akarnak sem parancsokat osztogatni, sem bokát csattogtatva szalutálni. Szóval felesleges összeesküvés-elméleteket gyártani a gonosz külvilágról. A világ felkínált neked egy helyet, és te nem fogadtad el. Újra és újra olyan döntéseket hoztál, hogy végül az erdő mélyén találtad magad, tökegyedül. Mert képtelen vagy rá, amire a többiek igen. A szervezetszociológiai hódítás és behódolás rítusaira. Kilógsz a sorból, és élvezed.

Amúgy sincs okod búslakodni. Az idő nekünk dolgozik. "Amerikai trendkutatások szerint USÁ-ban 6 éven belül több lesz a szabadúszó, mint a teljes munkaidős munkatárs. Szabadúszók olcsóbbak és rövidebb, specializáltabb projektekre behívhatók. Ez azt is jelenti, hogy a szakértők leginkább otthonról fognak dolgozni, ami a hagyományos irodák számának csökkenését és további költségmegtakarításokat fog eredményezni. A Gallup kutatásai alapján - a hiedelmekkel ellentétben - minél többet dolgozhatsz otthonról, annál elkötelezettebb munkatárs vagy." Hogy miért van ez? A válság következtében bomlásnak indult a hagyományos falkastruktúra. Sőt, a válságot nem kis részben az okozta, hogy a csapatépítő tréningeken edzett Béták és Delták lelkesen csóváltak a falkavezér legőrültebb ötleteinek is. Egy poroszosan vertikális, piramiselvű irányítási modellben mindenki adottnak veszi, hogy az Alfa-hímnek/nősténynek van igaza. Hát épp azért lett ő Alfa, mert mindig igaza volt. Pont én legyek, aki szembe megyek a domináns véleménnyel? Majd hülye leszek, vitatkozzon az, akinek hat anyja van. A válság azonban rádöbbenthette a cégvezetőket: a túlzott konformizmus oda vezet, hogy a falka teljes szándékegységben rohan a szakadék felé. Hát előbb-utóbb elkerülhetetlenné válik ama magányos farkasok rehabilitálása, visszacsalogatása, akik épp a falkaszellemmel való szembekerülésük miatt távoztak onnan. A jó Alfa is holtig tanul. Így egyre többször alkalmaz olyanokat, akiknél nem ragaszkodik a látványos behódolási rítusokhoz. Mi több, nagy szabadságot ad a falkán kívülinek. Mert felfogja, hogy a nonkonformizmus a cég szolgálatába állítható. Minél függetlenebbnek, egyenrangúabbnak érezheti magát valaki, annál őszintébben mer kritizálni, rámutatni a gyenge pontokra. A válságtrend a távmunka, a szabadúszás, az önálló munkavégzés irányába mutat. Hatalmas óceánjáró anyahajók helyett fürgén cikázó dzsunkákra van szükség. Melyek apály idején sem feneklenek meg a dzsungeltől benőtt parti vizekben.

A jövőben a szabadúszó lét előnyeit és kockázatait mutatom be, másfél évtized falkán kívüli praxissal a hátam mögött. Várom eme utazásra a "sorstársaimat" és azokat a falkatagokat is, akik előítéletek helyett meg szeretnék ismerni az erdőben saját ösvényt taposó, az Alfa-Omega skálán besorolhatatlan falkadisszidensek világát.